Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság állásfoglalása – Az ifjúság európai évének hosszú távú öröksége: a fiatalok szempontjainak általános érvényesítése és társadalmi szerepvállalásuk növelése

(2023/C 100/01)

Előterjesztő: Laurenţiu PLOSCEANU, a SOC szekció elnöke, az ifjúság európai évével foglalkozó koordinációs csoport felkérésére (Katrīna LEITĂNE (elnök), Neža REPANŠEK, Michael McLOUGHLIN, Nicoletta MERLO, Mateusz Maciej SZYMANSKI, Florian MARIN, Pierre BOLLON, Dolores SAMMUT BONNICI és Davor MAJETIĆ)

Jogalap:	az eljárási szabályzat 50. cikke
	állásfoglalás
Plenáris ülésen történő elfogadás időpontja:	2022.12.15.
Plenáris ülésszak száma:	574.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	150/0/1

Az ukrajnai háború okozta bizonytalanság, a Covid19-világjárvány és az éghajlati válság ellenére a fiatalok továbbra is az európai projekt motorjai, kreativitásuk, energiájuk és lelkesedésük pedig az európai projekt fenntarthatóságának hajtóereje. A ma meghozott döntések határozzák meg a holnap világát, ezért alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a fiatalok beleszólhassanak a jövőjüket érintő döntésekbe, mivel még az őket közvetetten érintő politikák is jelentős hatással és jelentőséggel bírhatnak a fiatalok és a jövő nemzedékek számára.

2021 decemberében Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a 2022. évet az ifjúság európai évének nyilvánította, mivel „Európának minden egyes fiatalra szüksége van”, és „olyan Unióra van szükség, amelynek lelke és jövőképe van, amellyel a fiatalok azonosulni tudnak” (1). Ezenkívül Mariya Gabriel biztos szerint „az ifjúság európai évének paradigmaváltást kell eredményeznie abban a tekintetben, hogy miként vonjuk be a fiatalokat a szakpolitikákba és a döntéshozatalba” (2).

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) az EU 2019–2027-es időszakra szóló ifjúsági stratégiájáról szóló véleményében (3) szorgalmazza, hogy ágazatokon átívelő megközelítést kell alkalmazni a fiatalok, valamint szükségleteik és jogaik holisztikus megközelítésével, és hangsúlyozza, hogy „az EGSZB-nek meggyőződése, hogy az alkalmankénti rendezvényeken túlmenően is elő kell mozdítani a fiatalok döntéshozatali folyamatokba való bevonását. Ezenfelül az ifjúsági párbeszéd további fejlesztése során javítani kell az ifjúsági önkéntes szervezetek és az országos ifjúsági tanácsok szerepét, és további lehetőségeket is ki kell használni. E tekintetben az uniós intézményeknek vezető szerepet kell vállalniuk, és az EGSZB-nek az élen kell járnia a fiatalok bevonásának uniós szinten történő fokozásában.”

Az EGSZB már néhány éve dolgozik azon, hogy miként lehetne strukturált és érdemi módon jobban integrálni a fiatalok véleményét a munkájába és az uniós döntéshozatali folyamatba, lefedve különböző dimenziókat, például az éghajlat és a fenntarthatóság dimenzióját (4) olyan intézkedések révén, mint az ifjúsági éghajlati és fenntarthatósági kerekasztalok létrehozása és egy ifjúsági küldött bevonása az UNFCCC COP ülésein részt vevő hivatalos uniós küldöttségbe, valamint az EGSZB küldöttségébe; hangsúlyozta az oktatás fenntartható fejlődésben betöltött szerepét (5); foglalkozott a foglalkoztatási és munkaerőpiaci helyzettel és előírásokkal (6); továbbá a fiataloknak a nemzeti helyreállítási tervek kidolgozásába történő bevonásával (7), aminek keretében szorgalmazta az ifjúsági szervezeteknek a tervek végrehajtási és nyomonkövetési szakaszaiba, valamint a döntéshozatali folyamatokba történő jobb bevonását; foglalkozott a nyugat-balkáni ifjúságpolitikával (8), aminek keretében az EGSZB kérte az EU-t, hogy továbbra is támogassa a Nyugat-Balkánt a fiatalok részvételének javításában; konkrét ajánlásokat és javaslatokat is megfogalmazva dolgozott azon, hogy az uniós ifjúsági teszt bevezetése révén az összes uniós szintű szakpolitikai területen általános érvényesítsék a fiatalok szempontjait (9), továbbá javasolta a fiataloknak és az ifjúsági szervezeteknek az EGSZB munkájában való fokozott belső részvételét.

Az EGSZB üdvözölte (10) továbbá azt a javaslatot, hogy 2022 legyen az ifjúság európai éve, kijelentve, hogy az EGSZB kész vezető szerepet játszani az ifjúság európai évében, építve az olyan sikeres EGSZB-kezdeményezésekre, mint a „Your Europe, Your Say!” (A te Európád, a te szavad!), valamint az ifjúsági éghajlati és fenntarthatósági kerekasztalok és az EGSZB-nek a COP programba delegált ifjúsági küldötte. Az EGSZB egyedülálló helyzetben van ahhoz, hogy megkönnyítse az ifjúsági hálózatokkal való együttműködést. Ennek megfelelően az EGSZB létrehozott egy, az ifjúság európai évével foglalkozó koordinációs csoportot (CG EYY), hogy biztosítsa e kezdeményezés EGSZB-n belüli képviseletét és láthatóságát, valamint koordinálja az ifjúsággal kapcsolatos, folyamatban lévő kezdeményezéseket. Az ifjúság európai évével foglalkozó koordinációs csoport megbízást kapott arra, hogy erősítse az ifjúsági szervezetekkel és a fiatalokkal folytatott együttműködést az ifjúság európai éve alatt és azon túl, valamint hogy működjön együtt a többi uniós intézménnyel és a civil társadalmi szervezetekkel annak érdekében, hogy a fiatalok jobban integrálódjanak horizontálisan azok mindennapi tevékenységeibe.

Az ifjúság európai évével foglalkozó koordinációs csoport által készített állásfoglalás-tervezet felhívja az uniós intézményeket és a nemzeti kormányokat, hogy biztosítsák az ifjúság európai évének tartós örökségét azáltal, hogy minden szinten előmozdítják a fiatalok strukturált és érdemi részvételét a szakpolitikák alakításában és a döntéshozatalban, valamint támogatják a fiatalokra és az ifjúsági szervezetekre irányuló részvételi mechanizmusokat. Továbbá az EGSZB megerősíti elkötelezettségét amellett, hogy erősítse a fiatalok szerepvállalását a munkájában, és hogy minden szinten előmozdítsa a fiatalok szempontjainak általános érvényesítését egy egységesebb és erősebb Európa érdekében.

„Nem építhetjük mindig a jövőt az ifjúságnak, de építhetjük az ifjúságot a jövőnek.”  – Franklin D. Roosevelt

1.   Az ifjúság európai évének hosszú távú öröksége az EGSZB-ben

1.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy az ifjúság európai évének tanácskozásait valamennyi érdekelt félnek nyitottan kell nyomon követnie és megközelítenie. Alapvető fontosságú, hogy az évnek legyen egy konkrét öröksége, és a nyomon követéssel kapcsolatos munka folytatódjon a készségek európai évében és azon túl is. Emellett az EU ifjúsági stratégiája és az Európa jövőjéről szóló konferencia is fontos lépéseket irányoz elő annak érdekében, hogy a fiatalok strukturáltabb és érdemibb szerepet kapjanak Európa jövőjének építésében.

1.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy a civil társadalmi szervezetek és különösen az ifjúsági szervezetek döntő fontosságúak az innovatív részvételi eszközök azonosításához, hogy a fiatalok szempontjait minden szinten és minden szakpolitikai területen érvényesítsék a politikai döntéshozatalban, és hangsúlyozza a civil társadalmi szervezetek szerepét az aktív polgári szerepvállalás megerősítésében, az alapvető emberi jogok és a demokratikus értékek fiatalok számára történő védelmezésével.

1.3.

Az EGSZB sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy szűkül az ifjúsági szervezetek civil társadalmi tere (11), és rámutat ennek demokratikus jelentőségére. Az EGSZB intézkedéseket szorgalmaz, amelyek erősítik az ifjúsági szervezetek szerepvállalását, és olyan fenntartható erőforrásokat biztosítanak számukra, amelyek növelni fogják azon képességüket, hogy képviseljék és védjék jogaikat és érdekeiket.

1.4.

Az EGSZB véleményeiben (12) kiemeli az elmúlt néhány évben a fiatalok strukturált és érdemi részvételére irányulóan bevezetett sikeres kezdeményezéseket, és kifejezi elkötelezettségét amellett, hogy új kezdeményezéseket dolgozzon ki a fiatalok politikai döntéshozatalban való részvételének és kilátásainak előmozdítása érdekében.

1.5.

Az EGSZB úgy véli, hogy a fiatalok politikaformálásban és döntéshozatalban való aktív részvétele létfontosságú Európa jövőjének építéséhez és egy olyan jövőkép kialakításához, amelyhez a fiatalok kapcsolódni tudnak. Ezért ösztönzi az uniós intézményeket, hogy alkalmazzák az uniós ifjúsági tesztet, biztosítandó, hogy az uniós szintű szakpolitikai döntéshozatalt minden esetben a fiatalok szemszögéből is nézzék.

1.6.

Az uniós ifjúsági tesztről szóló véleményben ismertetett javaslatok nyomán az EGSZB kéri, hogy az ifjúság szempontját minden szinten érvényesítsék a politikai döntéshozatalban, és dolgozzanak ki közös megközelítéseket valamennyi uniós intézmény számára a fiatalok strukturált és érdemi bevonása érdekében. Ez utóbbinak a következő pillérekre kell épülnie: — az ifjúsággal kapcsolatos valamennyi kezdeményezés/projekt/rendezvény közös létrehozása az érintett ifjúsági szervezetekkel, már kezdettől fogva bevonva őket, hogy beleszólásuk legyen a folyamat minden egyes lépésébe, — a kezdeményezésekkel/projektekkel/rendezvényekkel kapcsolatos felelősség megosztása az ifjúsági szervezetekkel, vezető szerep biztosítása számukra, valamint prioritásaik és szükségleteik nyomon követése, — az ifjúsági szervezetek kapacitásának megerősítése a részvételhez szükséges pénzügyi forrásokkal és megfelelő eszközökkel támogatva őket, — strukturált és érdemi nyomonkövetési folyamatok kialakítása, amelyek túlmutatnak az ad hoc találkozókon és a puszta konzultációs felhívásokon.

1.7.

Az EGSZB kötelezettséget vállal arra, hogy olyan állandó csoportot hoz létre az EGSZB-n belül, amely átlátható és átfogó koordinációs mechanizmusokat biztosít a fiatalok szempontjainak az EGSZB munkájában való általános érvényesítéséhez, valamint hogy tovább vizsgálja és mérlegeli, milyen módokon alkalmazhatná munkájában az uniós ifjúsági teszt koncepcióját, következetes megközelítést dolgozva ki a fiatalok EGSZB-be történő bevonására vonatkozóan.

1.7.1.

Az EGSZB kéri továbbá, hogy hozzanak létre egy, az ifjúsági szervezeteket valamennyi uniós intézményben képviselő és/vagy bevonó struktúrát, és/vagy esetleg egy érdekelt feleket tömörítő platformot, hasonlóan a körforgásos gazdaság érdekelt feleinek európai platformjához (ECESP), amely az EGSZB hatáskörébe tartozna. Ezen túlmenően, mivel az uniós ifjúsági párbeszéd Európa legjelentősebb részvételi folyamata, amelyben a döntéshozók és a fiatalok megvitatják a kérdéseket és közösen állnak elő megoldásokkal, további lépéseket lehetne tenni e részvételi mechanizmus megerősítésére, például egy közös irányítási struktúra bevezetése révén (13), szintén az EGSZB vezetésével.

1.8.

Az EGSZB sürgeti, hogy a fiatalokat nagyobb mértékben vonják be a döntéshozatali folyamatokba, a jogalkotási javaslatok és kezdeményezések kidolgozásától kezdve egészen a végrehajtásig, az ellenőrzésig és a nyomonkövetésig. Ezt a megközelítést 2021 óta alkalmazzák az UNFCC COP ülésein részt vevő uniós delegációban, amelynek legalább egy fiatal küldöttje van. Az EGSZB határozottan ajánlja, hogy más uniós delegációk is fogadjanak el hasonló megközelítést, figyelembe véve a generációközi perspektívát is.

1.9.

Az EGSZB-nek a politikai döntéshozók, valamint az ifjúsági szervezetek és a fiatalok közötti szakadék mind nemzeti, mind európai szinten történő áthidalásában betöltött szerepe megerősítése érdekében először is átlátható, strukturált és érdemi ifjúsági részvételi mechanizmust kell létrehozni a jogalkotási munka hatékony koordinálásához, például egy fiatalokból álló testület formájában. Másodszor, együtt kell működni a fiatalokkal és az ifjúsági szervezetekkel, és be kell őket vonni az EGSZB munkájába. Emellett minden szinten és minden tagállamon átívelően koordinációra van szükség, és meg kell osztani a bevált gyakorlatokat a fiatalok szerepvállalásával kapcsolatban, valamint célzottabb tájékoztatási tevékenységeket kell végrehajtani. Így konkrétan meg kell erősíteni a nemzeti ifjúsági szervezetekkel fenntartott kapcsolatokat, valamint előtérbe kell helyezni a helyi ifjúsági projekteket az EGSZB-n belül és a tagok körében.

1.10.

Ezen túlmenően – figyelembe véve a jelenlegi viharos geopolitikai körülményeket – alapvető fontosságú a fiatalok fenntarthatóságba, biztonságba és békeépítésbe való bevonásának biztosítása. Az EGSZB üdvözli az „Ifjúsági cselekvési terv az EU külső tevékenységeiben” címmel nemrégiben elfogadott dokumentumot, és 2023-ban saját kezdeményezésű véleményt fog elfogadni azzal kapcsolatban. Emellett az EGSZB kéri az EU-t, hogy továbbra is támogassa a Nyugat-Balkánt a fiatalok részvételének javításában, tekintettel arra, hogy az oktatási vagy képzési mobilitás és a fiatalok polgári és politikai szerepvállalása között pozitív összefüggés figyelhető meg. Ugyanezt az elvet kell szem előtt tartani az Ukrajnával és Grúziával fennálló kapcsolatokban is. Az EGSZB kitart amellett, hogy meg kell erősíteni az ifjúságpolitika terén a tagjelölt országokkal folytatott együttműködést.

1.11.

Az EGSZB törekedni fog arra, hogy véleményeiben szisztematikusan figyelembe vegye a fiatalok véleményét, ideértve a soros elnökségek vagy más európai intézmények felkérésére elfogadott saját kezdeményezésű és feltáró véleményeket is. Az EGSZB – a velük fennálló kiváló kapcsolatának köszönhetően – igyekezni fog meggyőzni őket arról, hogy ezek a felkérések kiterjedjenek a fiatalokkal kapcsolatos szempontokra is.

2.   Az elkövetkező évek központi kérdése: egy jobb – zöldebb, inkluzívabb és digitálisabb – jövő közös építése

2.1.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy növelni kell a fiatalok ismereteit és tájékozottságát az európai intézményekkel, a működő mechanizmusokkal, a cselekvési területekkel, a mindennapi tevékenységek konkrét példáival, valamint a fiatalok személyes és szakmai fejlődési lehetőségeivel kapcsolatban. Növelni kell az európai tapasztalatcsere- és képzési programok (Erasmus+, Discover EU stb.) számát mind helyben, mind külföldön, valamint több olyan programra van szükség, amelyeket más hazai és külföldi oktatási intézményekkel közösen felügyelnek. Az EGSZB támogatni és ösztönözni fogja az EGSZB tagjait, hogy szervezzenek helyi szintű kezdeményezéseket a fiatalokra összpontosítva.

2.2.

Az EGSZB rámutat arra, hogy az intézmények nyitottabbá tételével és annak elérésével, hogy az intézmények készek legyenek együttműködni a fiatalokkal, létre kell hozni és garantálni kell azt a keretet, amely minden fiatal számára lehetővé teszi az európai és nemzeti szintű döntéshozatali folyamatban való részvételt. Különösen fontos, hogy a hátrányos helyzetű, kiszolgáltatott és marginalizált fiatalok részt vehessenek a döntéshozatali folyamatokban. Prioritásként kell kezelni a fiatalok politikai választásokon való részvételének előmozdítását. Emellett a fiatalok részvétele hozzájárul a kreativitáshoz és az innovációhoz, meg kell őket hallgatni, és fiatal koruktól kezdve ösztönözni kell polgári és közösségi részvételüket.

2.3.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a korai iskolaelhagyók számára hozzanak létre második esélyt nyújtó programokat és írás-olvasási programokat, valamint tegyenek intézkedéseket a korai iskolaelhagyás csökkentésére azáltal, hogy pályaorientációs, támogatási és szociális védelmi programokat biztosítanak a vidéki térségekből és a szegény családokból származó fiatalok számára az oktatási szolgáltatásokhoz való hozzáférés elősegítése érdekében.

2.4.

Magas színvonalú és inkluzív oktatást, képzést és egész életen át tartó tanulást kell biztosítani, hogy mindenki rendelkezzen azokkal az ismeretekkel, készségekkel, kompetenciákkal és attitűdökkel, amelyekre Európának szüksége van ahhoz, hogy igazságosabb, összetartóbb, fenntarthatóbb, digitálisabb és reziliensebb társadalmat hozzon létre. A fiataloknak olyan készségekkel kell rendelkezniük, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy teljes mértékben részt vegyenek a társadalomban és sikeresen kezeljék a munkaerő-piaci átmeneteket (14), különös tekintettel a legkiszolgáltatottabbakra. A szakképzett munkavállalók fontos szerepet játszanak az európai versenyképesség biztosításában, amint azt a készségek európai évéről (2023) szóló európai bizottsági javaslat (15) is elismeri, a jó munkakörülmények, a karrier kiszámíthatósága és a lehetőségekhez való hozzáférés biztosítása mellett. Ösztönözni kell az oktatási intézményekben való részvételt. Prioritásként kell kezelni a szociális jogok európai pillérének fiatalokkal kapcsolatos végrehajtását. Elő kell mozdítani az oktatási reformot, kezelni kell a készségkereslet és -kínálat közötti eltéréseket, és az egész életen át tartó tanulásra, az átképzésre és a továbbképzésre kell összpontosítani (16).

2.5.

Az EGSZB kéri, hogy a vidéki térségekben élő fiatalok számára könnyítsék meg az oktatási rendszerhez való hozzáférést azáltal, hogy biztosítják a minőségi oktatási folyamathoz szükséges anyagi és digitális infrastruktúrát, különösen a fenntartható fejlődés és a környezetvédelem területén.

2.6.

Az EGSZB arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a civil társadalmi szervezetekkel együttműködve hozzanak létre célzott hozzáférést iskolákhoz a ritka betegségekben szenvedők vagy az orvosi okokból iskolába járni képtelen személyek számára, és garantálják a fogyatékossággal élő személyek oktatási szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférésének biztosításához szükséges infrastruktúrát, hogy senki se maradjon le.

2.7.

Az oktatás az összes többi fenntartható fejlődési cél elérése szempontjából rendkívül fontos. Az EGSZB ezért támogatja az Európai Bizottságnak a zöld átállást és a fenntartható fejlődést szolgáló tanulásra irányuló munkáját, és arra kéri a tagállamokat, hogy ennek megfelelően hajtsák végre és alakítsák át az oktatást országukban (17).

2.8.

Az EGSZB azt javasolja, hogy a szociális partnerekkel és a civil társadalommal együtt dolgozzanak ki tájékoztató és tanácsadó előadásokat vagy oktatási tanterveket, amelyek célja a munkaerőpiac szerves részét képező alapvető elemek magyarázata, utalva itt olyan fogalmakra, mint a munkáltató, a munkaszerződés stb. Erre a célra elegendő forrást kell biztosítani, különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő fiatalok és az atipikus foglalkoztatási formákban foglalkoztatottak számára. Ugyanezeket az információkat a fiatal migránsoknak is át kell adni, amikor ismeretlen országba lépnek be, hogy gyorsabban be tudjanak illeszkedni az új társadalomba, annak oktatási és munkarendszerébe és kultúrájába. Globálisabb szinten a fiatalok számára több eszközt kell biztosítani ahhoz, hogy megismerkedjenek olyan témákkal, mint például a pénzügyi ismeretek, és ami nagyon fontos, hogy pontosan tisztában legyenek állampolgári és munkavállalói jogaikkal. Mindez elengedhetetlen ahhoz, hogy felkészülhessenek jövőbeli felnőtt életükre.

2.9.

Az EGSZB már utalt arra, hogy a vállalkozói készség szintén fontos szerepet játszhat a versenyképesség, az innováció és a jóllét javításában, valamint a szociális és környezetbarát gazdaság kialakításában, ami a járvány utáni helyreállítással összefüggésben még inkább igaz. A vállalkozói készségek fejlesztését célzó vállalkozói oktatás ösztönzése az előmeneteli lehetőségek teremtésének egyik módja lehet, különösen a fiatalok körében (18).

2.10.

Az EGSZB sürgeti, hogy nemzeti szinten találjanak megfelelő megoldásokat a bérleti díjak kontroll alatt tartására az oktatási vagy szakmai célú mobilitás megkönnyítése érdekében, csakúgy mint egy szociális lakásépítési program végrehajtását a fiatalok számára, különösen a nagyvárosokban és a gazdasági fejlődés központjaiban.

2.11.

Az EGSZB kéri, hogy a fiatalok – különösen a vidéki térségekben élők – könnyebben férjenek hozzá jó minőségű egészségügyi szolgáltatásokhoz azáltal, hogy növelik az elsődleges orvosi szolgáltatásokat nyújtó kórházi egységek vagy mobil helyszínek számát, és figyelemfelhívó kampányokat folytatnak az oktatási intézményekben olyan fontos témákban, mint a sérülések megelőzése, a táplálkozási zavarok, a mentális egészség, az általános egészségügyi oktatás és a reproduktív egészség. Speciális kutatási programokat kell kidolgozni annak érdekében, hogy segítsék a fiatalokat a betegségek (például a rák) elleni küzdelemben, mivel a felnőtteknek szánt gyógymódok gyakran nem megfelelőek számukra.

2.12.

Az EGSZB a civil társadalmi szervezetekkel való együttműködés révén fokozott és folyamatos erőfeszítéseket szorgalmaz annak érdekében, hogy a civil társadalom bevonásával az iskolákban sor kerüljön közlekedéssel kapcsolatos oktatásra, valamint a szexuális úton terjedő betegségek, a megfélemlítés és a gyűlöletbeszéd, a dohány-, alkohol- és kábítószer-fogyasztás megelőzésére irányuló fellépésekre.

2.13.

Az EGSZB javasolja, hogy minden fiatal számára biztosítsák a hivatalos képviseleti rendszerekhez való hozzáférést a munkaerőpiac érdekelt szereplőivel fenntartott kapcsolatokban, csakúgy mint az egyesülés szabadságát és a munkavállalók és munkáltatók azon jogát, hogy az általuk kiválasztott szervezethez csatlakozhatnak vagy létrehozhatnak ilyeneket, különös tekintettel azokra, akiknek nincs munkahelyük, vagy akiknek foglalkoztatása bizonytalan.

2.14.

Az EGSZB kéri a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek kapacitásának megerősítését a fiatalok képviselete, az iskolából az aktív munka világába való átmenet megkönnyítése, valamint annak érdekében, hogy az ifjúsági szervezeteket bevonják a szociális párbeszéd intézményeibe, a kollektív tárgyalásokba és a munkaerőpiacon hatáskörrel rendelkező háromoldalú szervezetekbe.

2.15.

Az EGSZB kéri a munkaerőpiacon tevékenykedő intézmények korszerűsítését és megerősítését abban az értelemben, hogy az általuk nyújtott szolgáltatásokat a fiatalok jellemzőihez igazítják, hogy ezáltal könnyen hozzáférhetőek, dinamikusak, barátságosak és kevésbé bürokratikusak legyenek.

2.16.

Az EGSZB méltányos bánásmód biztosítását kéri a nemek közötti esélyegyenlőség, valamint a fiatalok más korcsoportokhoz viszonyított kezelése terén is, utalva itt a fizetésekre, a munkakörülményekre, valamint a munkahelyi képzési és előmeneteli lehetőségekre. A gyakornokok, különösen a fiatalok munkája nem vonhat maga után kizsákmányolást, és nem szolgálhat a munkaviszony megkerülésének eszközéül. A nem fizetett vagy ellentételezést nem nyújtó szakmai gyakorlatok nagyon negatív hatással lehetnek a fiatalok munkaerőpiaci tapasztalataira (19), ezért ezeket meg kell tiltani (20). Tovább kell erősíteni a fiatalok képviseletét.

2.17.

Az EGSZB úgy véli, támogatni kell a szociális gazdaságot, mivel ez az ágazat aktívan segíti a társadalom peremére szorult fiatalokat és más kiszolgáltatott egyéneket, különösen az önbecsülés, a kommunikáció stb. fokozását célzó intézkedések révén.

2.18.

Az EGSZB úgy véli, hogy a világjárvány nyomán az egészségügyi szolgáltatások alacsony szintű hozzáférhetősége miatt kialakult helyzet több erőfeszítést tesz szükségessé annak érdekében, hogy a fiatalok segítséget kapjanak a mentális egészséggel és jólléttel kapcsolatos problémák jeleinek felismeréséhez, és hogy a lehető legtöbb csatornán keresztül megfelelő tájékoztatás álljon rendelkezésre ahhoz, hogy – többek között egészségügyi eszközök használata révén – azonosítani lehessen az értékes információkat a segítségnyújtásra/támogatásra vonatkozó hamis ígéretekkel szemben.

2.19.

Az EGSZB kéri a szociális védelmi rendszerek és a munkaügyi jogszabályok megreformálását annak érdekében, hogy azok igazodjanak az új helyzetekhez és munkavégzési formákhoz, és biztosítsák, hogy a munka területén bekövetkező későbbi változások a jövőben gyorsabban kiigazíthatók és szabályozhatók legyenek, a munkaügyi kapcsolati modelleknek és a szociális partnerek autonómiájának maradéktalan tiszteletben tartásával.

2.20.

Az EGSZB javasolja, hogy a nyugdíjrendszereket és a szociális védelmi rendszereket illesszék újra a fiatalok gazdasági és társadalmi helyzetéhez, és hogy azok legyenek méltányosak és inkluzívak, valamint igazodjanak a munkaerőpiac helyzetéhez, védelmet biztosítva az új munkavégzési formákat gyakorló és a nem foglalkoztatott fiatalok számára. Prioritást kell élveznie annak, hogy minden fiatal minőségi munkahelyhez juthasson.

2.21.

Az EGSZB kiemeli, hogy a koronavírus-világjárvány időszaka megmutatta, hogy a foglalkoztatás stabilitása és kiszámíthatósága mellett fontosak az egészségügyi és biztonsági kérdések, köztük a pszichoszociális kockázatok is. Párbeszédet kell folytatni a fiatalokkal arról, hogy a jövőben miként lehetne megelőzni az e területen jelentkező problémákat. A fiatalok munkaerő-piaci részvételének megkönnyítése érdekében stabilitáson és a minőségi normákon alapuló különböző foglalkoztatási formákat kell biztosítani. Emellett intézkedésekre van szükség, amelyekkel megerősíthető a fiatalok foglalkoztatási feltételeinek felügyelete, beleértve a munkaügyi ellenőrzések megerősítését is.

2.22.

Az EGSZB kéri a fiatalok jogainak védelmét és a szociális védelem garantálását a munka és a magánélet közötti egyensúly, a magánélethez való jog védelme és a kollektív tárgyalás lehetőségének megőrzése révén. Ösztönözni kell továbbá a tanulmányok befejezése érdekében biztosított rugalmas munkarendre irányuló lehetőségek feltárását.

2.23.

Az EGSZB kéri, hogy tartsák szem előtt a fiataloknak szánt különböző eszközök – például az ifjúsági garancia és a gyermekgarancia – közötti nagyobb szinergiát. Valódi garanciát kell nyújtani a fiataloknak, amely kiszámítható karrierlehetőségeket biztosít számukra. A fiatalok munkaerőpiaci támogatását célzó állami finanszírozásnak nem szabad növelnie a bizonytalanságot, és továbbra is prioritásként kell kezelni a szociális partnereknek és a civil társadalomnak a fiatalok munkaerőpiaci támogatásában való részvételét.

2.23.1.

Az EGSZB törekszik annak biztosítására, hogy megfelelő és magas színvonalú alternatív gondozás legyen megszervezve minden olyan gyermek és fiatal számára, akinek nincs megfelelő szülői felügyelete, és – mivel ilyen körülmények között a kapcsolatok még fontosabbak – a testvérek együtt maradhassanak, kivéve, ha ez nem szolgálja mindenek felett álló érdeküket. Nagyobb általánosságban fontos, hogy a támogatási mechanizmusok ne szűnjenek meg hirtelen, amikor a fiatalok betöltik 18. életévüket.

2.24.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy megfelelően kezelni kell a jelenlegi gazdasági modell által okozott gazdasági, társadalmi és környezeti kihívásokat, különösen a fiatalok esetében. Ennek során szem előtt kell tartani, hogy ha társadalmainkat zöldebbé, méltányosabbá, inkluzívvá, fenntarthatóvá és a jóllétre fokozottabban összpontosítóvá kívánjuk tenni, akkor ezt a fiatalok érdeklődésének felkeltésével kell kezdenünk, hiszen ők a jövő alappillérei. A fiataloknak transzverzális témaként/célkitűzésként kell szerepelniük az európai strukturális és beruházási alapok beruházásaiban.

2.25.

Az EGSZB szükségesnek tartja annak biztosítását, hogy a fiataloknak lehetőségük legyen a családalapításra. Európa stabilitása és jövője szempontjából kulcsfontosságú azon erőfeszítések fokozása, amelyekkel a fiatalok családalapításra és gyermekvállalásra ösztönözhetők. Ezért alapvető fontosságú a lakhatáshoz, a gyermekgondozási szolgáltatásokhoz és a rugalmas szociális támogatáshoz való hozzáférés biztosítása egy célzottan erre irányuló uniós program létrehozása révén.

2.26.

Az EGSZB határozottan kéri, hogy a fiatalabb generáció számára biztosítsanak valódi demokratikus és plurális közéletet ahhoz, hogy a kirekesztéstől vagy gyűlölködéstől való félelem nélkül hangot adhassanak véleményüknek. Egyidejűleg rendkívül fontos az információmanipulációval és a dezinformációval kapcsolatos ismeretek és tudatosság növelése.

---

(1)  https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/speech_21_4701.

(2)  https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/IP_21_5226.

(3)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A fiatalok bevonása, összekapcsolása és felelősségvállalásának ösztönzése: az EU új ifjúsági stratégiája (COM(2018) 269 final) (HL C 62., 2019.2.15., 142. o.).

(4)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – A fiatalok strukturált részvétele az éghajlattal és a fenntarthatósággal kapcsolatban az uniós döntéshozatali folyamatban (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 429., 2020.12.11., 44. o.).

(5)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A fiatalok szerepvállalásának elősegítése a fenntartható fejlődés megvalósítása érdekében az oktatás révén (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 100., 2023.3.16., 38. o.).

(6)  Az tájékoztató jelentése: A fiatalokkal szembeni egyenlő bánásmód a munkaerőpiacon (folyamatban).

(7)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Hogyan garantálható a tisztességes munka a fiatalok számára, és hogyan biztosítható a NEET-fiatalok bevonása a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek megfelelő kidolgozása révén? (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 152., 2022.4.6., 27. o.).

(8)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Ifjúságpolitika a Nyugat-Balkánon a nyugat-balkáni innovációs program részeként (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 443., 2022.11.22., 44. o.).

(9)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Uniós ifjúsági teszt (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 486., 2022.12.21., 46. o.).

(10)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság – Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra az ifjúság európai évéről (2022) (COM(2021) 634 final – 2021/0328(COD)) (HL C 152., 2022.4.6., 122. o.).

(11)  SAFEGUARDING20CIVIC20SPACE20FOR20YOUNG20PEOPLE20IN20EUROPE202020_v4.02028129.pdf (youthforum.org).

(12)  Például az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A fiatalok bevonása, összekapcsolása és felelősségvállalásának ösztönzése: az EU új ifjúsági stratégiája (COM(2018) 269 final) (HL C 62., 2019.2.15., 142. o,); Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – A fiatalok strukturált részvétele az éghajlattal és a fenntarthatósággal kapcsolatban az uniós döntéshozatali folyamatban (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 429., 2020.12.11., 44. o.); Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra az ifjúság európai évéről (2022) (COM(2021) 634 final – 2021/0328(COD)) (HL C 152., 2022.4.6., 122. o.); Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Uniós ifjúsági teszt (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 486., 2022.12.21., 46. o.).

(13)  Az Európa Tanács társirányítási rendszere.

(14)  Lásd például: Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Hogyan lehet az oktatásra és képzésre építve, az egész életen át tartó tanulás szempontjából előmozdítani azokat a készségeket, amelyekre Európának szüksége van ahhoz, hogy igazságosabb, összetartóbb, fenntarthatóbb, digitálisabb és ellenállóbb társadalmat hozzon létre? (Feltáró a vélemény a portugál elnökség felkérésére) (HL C 286., 2021.7.16., 27. o.), 1.2. és 2.3. pont.

(15)  A Bizottság megkezdi a készségek európai évével kapcsolatos munkát (europa.eu).

(16)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A fiatalokkal szembeni egyenlő bánásmód a munkaerőpiacon (folyamatban).

(17)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A fiatalok szerepvállalásának elősegítése a fenntartható fejlődés megvalósítása érdekében az oktatás révén (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 100., 2023.3.16., 38. o.).

(18)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság állásfoglalása – Az EGSZB hozzájárulása az Európai Bizottság 2023. évi munkaprogramjához (HL C 443., 2022.11.22. 1. o.), 4.14. pont.

(19)  Az EGSZB tájékoztató jelentése: A fiatalokkal szembeni egyenlő bánásmód a munkaerőpiacon (folyamatban).

(20)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Hogyan garantálható a tisztességes munka a fiatalok számára, és hogyan biztosítható a NEET-fiatalok bevonása a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek megfelelő kidolgozása révén? (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 152., 2022.4.6., 27. o.), 1.9. pont.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Nemi alapú beruházások a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2023/C 100/02)

Előadó:

Cinzia DEL RIO

Közgyűlési határozat:	2022.1.20.
Jogalap:	eljárási szabályzat 52. cikk (2) bekezdés
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió
Elfogadás a szekcióülésen:	2022.11.8.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2022.12.14.
Plenáris ülésszak száma:	574.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	163/5/14

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB ismételten hangsúlyozza, hogy csak az Európai Unió nagyobb mértékű és jobb gazdasági és társadalmi konvergenciája segíthet a nemek közötti teljes egyenlőség biztosításában és az esélyegyenlőség előmozdításában a szociális jogok európai pillérével összhangban álló intézkedések és stratégiák révén.

1.2.

Az EGSZB rámutat arra, hogy a legtöbb nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervet a tagállamok anélkül dolgozták ki, hogy előzetesen értékelték volna az egyes beruházások által a nemek közötti egyenlőtlenségek megszüntetésére, valamint a nők munkaerőpiachoz való hozzáférésének és ott tartásuknak a megkönnyítésére kifejtett hatást. Csak néhány állam fogadott el stratégiai megközelítést a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv hat beruházási tengelyét érintő konkrét, átfogó intézkedések és reformok révén. Az Európai Bizottság által elfogadott módszertan ugyanis a végrehajtott intézkedések eredményeinek hatásvizsgálatán alapul. Ennek érdekében az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság az értékelési szakaszban konkrét, összehasonlítható mutatókat fogadjon el az egyenlő bérezés, a munkaerőpiachoz való hozzáférés, a munka és a gondozás idejének összeegyeztetése, valamint a nők körében a vállalkozóvá válás előmozdítása terén elért javulás mérésére.

1.3.

A nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek intézkedései közvetlen és közvetett tevékenységeket tartalmaznak, amelyek rövid, illetve közép- és hosszú távon eltérő hatással – az egyes országokban pedig széttagolt és egyenlőtlen keretek között – ösztönzik a nők munkába állását és munkában maradását. Az EGSZB a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek végrehajtása során prioritásnak tartja mind a közvetlen, mind a közvetett tevékenységek megerősítését, amelyekhez biztos és tartós beruházási csatornákat kell találni, és amelyekhez közép- és hosszú távon is forrásokat kell tervezni.

1.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy a nők foglalkoztatását elősegítő közvetlen intézkedések közül a nők számára stabil, jó minőségű munkahelyek létrehozását célzó ösztönzőket előnyben kellene részesíteni más alkalmi ösztönzőkkel szemben, és ezeket ki kellene zárni az állami támogatások köréből.

1.5.

Az EGSZB azt szeretné, ha – azt a közbeszerzési szerződések odaítélésével érintett valamennyi projektre kiterjesztve – megerősítenék a nők foglalkoztatását elősegítő vállalatokra vonatkozó jutalmazási záradékot, és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó célkitűzések kifejezett feltüntetésével szabályoznák a végrehajtó szervezetek számára kiírt közbeszerzési pályázatokat.

1.6.

Az EGSZB üdvözli egyes nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek által előirányzott, az önálló vállalkozói tevékenységet kísérő és támogató intézkedéseket, és reméli, hogy a támogatás a pénzügyi és vezetői képzésre, valamint a pénzügyi eszközökhöz való hozzáférésre is kiterjed majd.

1.7.

Amint az a nemek közötti egyenlőségről szóló európai bizottsági közleményben is szerepel, az EGSZB fontosnak tartja, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek végrehajtása során intézkedéseket hozzanak az adózás területén, enyhítve ezzel az alacsony jövedelmű családokban a második családi jövedelemforrásnak és az egyszülős családok jövedelmének az adóterheit.

1.8.

A gyermekgondozási és gondozási szolgáltatásokba történő beruházások a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek közvetett intézkedései között szerepelnek. Az EGSZB prioritásként kezeli a munkaidő és a hosszú távú gondozás összeegyeztetését szolgáló szolgáltatásokba való befektetést, valamint a kiegészítő szolgáltatások bevezetését, és azt, hogy ezek a szolgáltatások az alacsony jövedelmű háztartások számára is elérhetővé váljanak.

1.9.

Az EGSZB úgy véli, hogy nem lehet tovább halogatni a nők műszaki és tudományos intézetekben és műszaki-tudományos egyetemi képzésekben (STEM) való részvételének növelését célzó konkrét beruházásokat, amelyek közép- és hosszú távon elősegíthetik a nők foglalkoztatását a ma még jórészt férfiak által dominált ágazatokban is.

1.10.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek programozását – kezdve a kohéziós és vidéki térségeknek szóló forrásokkal és programokkal – minden más közösségi forrással és programmal összehangoltan és egymást kiegészítve hajtsák végre. Az Európai Bizottságnak az európai szemeszter keretében végzett, országspecifikus ajánlásokat tartalmazó értékelésének meg kellene vizsgálnia ezeket a célkitűzéseket a nemek közötti egyenlőség szempontjából, az országok közötti összehasonlítást lehetővé tevő és nemek szerint lebontott új, átlátható és hozzáférhető mutatók alkalmazásával.

1.11.

Az EGSZB azt javasolja, hogy az európai szemeszter keretében a közigazgatás minden szintjén váljon kötelezővé a nemek közötti egyenlőségen alapuló költségvetés-tervezés.

1.12.

A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a szociális partnereket és a civil társadalmi szervezeteket a legtöbb országban szerény mértékben és csak alkalmilag vonták be a munkába. Az EGSZB javasolja, hogy mind európai, mind nemzeti és helyi szinten teljes mértékben vonják be ezeket a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek végrehajtásába, nyomon követésébe és értékelésébe egyaránt.

2.   Bevezetés

2.1.

E vélemény célja az, hogy az Európai Bizottság, az Európai Parlament (EP) és az EU elnöksége által is frissített, rendelkezésre álló információk alapján rávilágítson a tagállamok által a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben előírt, a nemek közötti egyenlőség elősegítésére hatást gyakorló reformokra és beruházásokra. Érdemes megemlíteni, hogy az EIGE (a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete) a Covid19 utáni helyreállítás során a nemek közötti egyenlőségről és a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítéséről készít tanulmányt az EU Tanácsának a 2023. évi svéd elnöksége (1) számára, pontosan arról, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben a tervezéstől a végrehajtáson át az értékelésig minden szakaszban alkalmazzák-e az előirányzott intézkedések a nemek közötti egyenlőségre irányuló megközelítést, és hogy a tagállamok milyen mértékben vették figyelembe az egyenlőséget mint a helyreállítás eszközét.

2.2.

Az Európai Tanács 2020. július 21-én következtetéseiben elfogadta a Next Generation EU tervet és a 2021–2027-re vonatkozó többéves pénzügyi keretet (MFF 2021–2027). A többéves pénzügyi keret és az NGEU a célkitűzései között megjelöli az esélyegyenlőség előmozdítását annak biztosítása révén, hogy a vonatkozó programokban és eszközökben szereplő tevékenységek és intézkedések tartalmazzák a nemek közötti egyenlőség szempontját, és az európai stratégiával összhangban hatékonyan képesek hozzájárulni az egyenlőség megvalósításához.

2.3.

A 2021/241/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) létrehozza a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt (RRF), amelynek célja a világjárvány utáni helyreállítás támogatása, a kohézió előmozdítása, valamint a zöld és digitális átállásba való beruházás. A rendelet kifejezetten kimondja, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveknek elő kell mozdítaniuk a nemek közötti egyenlőséget. Az EGSZB egyetért a rendeletben szereplő, a nemek közötti egyenlőtlenségek elleni küzdelemre irányuló intézkedések fontosságára vonatkozó iránymutatásokkal, mivel ezek összhangban vannak a szociális jogok európai pillérének célkitűzéseivel.

2.4.

A 2021. évi éves fenntartható növekedési stratégiáról szóló, 2020. szeptember 17-i közleményében (2021. évi éves növekedési jelentés) az Európai Bizottság felvázolta a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközre vonatkozó iránymutatásokat, amelyekben felszólította a tagállamokat, hogy – minőségi munkalehetőségek megteremtése révén – fordítsanak különös figyelmet a hátrányos helyzetű csoportokra, a nőkre és a munkaerőpiacra belépő fiatalokra.

2.5.

A 2021. szeptember 28-i felhatalmazáson alapuló uniós rendeletben a helyreállítási és rezilienciaépítési eredménytábla közös mutatóit és részletes elemeit 14 mutató meghatározásával dolgozzák ki. A meghatározott mutatók közül csak négynél van nemekre vonatkozó bontás (3). A támogatásban részesülő, nők által vezetett vállalkozásokra vonatkozó 6. és 9. mutatóban például nincs nemek szerinti bontás.

2.6.

Az orosz agresszió nyomán kitört ukrajnai háború jelentős lassulást jelentett, a növekedési kilátásokat pedig különösen az energiaforrások beszerzésével kapcsolatos bizonytalanság és a költségek emelkedése jellemzi, ami befolyásolja a nemzeti költségvetések kiadásainak és beruházásainak elosztását. Ez a bizonytalanság a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek végrehajtására is hatással lesz.

2.7.

A munka világa és a társadalom egésze úgy próbál kilábalni a válságból, hogy hosszú távú gazdasági és társadalmi fellendülésre törekszik, amelyre a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek épülnek, és amely nem tekinthet el egy olyan, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó keretrendszer elfogadásától, amely a nemek közötti egyenlőtlenségek és a nemek közötti szakadékok kezelésére és leküzdésére irányul, ezeket ugyanis a Covid19-válság sajnos tovább növelte bizonyos termelési ágazatokban, népességcsoportokban és területi viszonyok között (4).

3.   A nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben előirányzott finanszírozás és források háttere, előkészítése

3.1.

Tavaly júliusban az Európai Bizottság az Európai Parlament és a Tanács elé terjesztett egy felülvizsgálati jelentést az eszköz végrehajtásáról, amelyben a nemek közötti egyenlőtlenségekkel is foglalkozik (5), és amely a tagállamoktól a benyújtott nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek alapján beérkezett hozzájárulások jelenlegi helyzetét mutatja be. Ebből a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz hat pillére (6) alapján elemzett 25 nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv prioritásai is kitűnnek.

3.2.

A tagállamok által javasolt intézkedések többsége több területet érintő célkitűzéseket szolgál, és nem feltétlenül irányul kifejezetten a nemek közötti egyenlőségre; a 129 javasolt intézkedésből eddig csak 13-at kezdeményeztek erre irányuló beruházások révén. Nem minden tagállam irányzott elő olyan reformokat és forrásokat, amelyek kifejezetten a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kihívásokkal foglalkoznak, vagy a nőket célozzák meg kedvezményezettként. Az alacsony női foglalkoztatottsággal jellemezhető ágazatokban szintén erőtlenek az innovatív intézkedések (7). Sok intézkedés a gyermekgondozási, az ápolási és az oktatási szolgáltatásokra összpontosít. Az Európai Bizottság jelentése valójában azt mutatja, hogy csak néhány országban találhatók olyan nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek, amelyek a nemek közötti egyenlőséget célzó intézkedéseken és reformokon keresztül stratégiai megközelítést alkalmaznak.

3.3.

Más tagállamok előtérbe helyeztek bizonyos irányvonalakat, például a társadalmi és területi kohéziót célzó intézkedéseket, amelyek középpontjában az esélyegyenlőség áll, amely gyakran kiterjed a nemek közötti egyenlőség céljára; vagy a – gyakran a nőket és a fiatalokat is magukban foglaló – kiszolgáltatott csoportokra irányuló intézkedéseket. Végül a zöld és digitális átmenetet kísérő, a képzésre összpontosító intézkedéseket, amelyek szerint a nők egyes országokban le vannak maradva a képzési és átképzési programokhoz való méltányos hozzáférés terén. Meg kell jegyezni, hogy a legtöbb tagállam a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben a nemek közötti egyenlőséget támogató intézkedések keretében nem nevezte meg kihívásként a nemi alapú erőszakot.

3.4.

A nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek a gazdasági és társadalmi helyzet nemzeti szintű előzetes értékelésével készültek, általában már meghatározott kiadási prioritásokkal, amelyek nem vették figyelembe a nemek közötti egyenlőség dimenzióját sem az elkülönített források, sem a benyújtott beruházási projektek tartalmának vizsgálata során. Az Európai Bizottság Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendeletre vonatkozó eredeti javaslata nem tartalmazott semmilyen utalást a nemek közötti egyenlőségre mint célkitűzésre vonatkozóan, és nem említette a nőket mint a kedvezményezettek konkrét célcsoportját. Csak később, a 2021 februárjában közzétett rendeletben került be – a gazdasági és szociális partnerség és a civil társadalmi szervezetek nyomására – a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervbe a nemek közötti egyenlőség dimenziója. Ez az oka annak is, hogy a nemek közötti egyenlőség dimenziója és a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés nem minden nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervben szerepel, hanem csak azokban, amelyek eredetileg meghatározták a kiadások és a beruházások nemek közötti egyenlőséget szem előtt tartó minőségét.

3.5.

A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz megköveteli a tagállamoktól, hogy jelezzék, hogyan kezelik a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek a nemek közötti egyenlőtlenségeket, de hatásvizsgálatot csak az elfogadott beavatkozások teljesítményének figyelembevételével végeznek majd. Ezért fontos, hogy az Európai Bizottság az értékelési szakaszban a gazdasági és szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek bevonásával, konkrét összehasonlítható mutatók segítségével mérje a tervezett intézkedések és beruházások hatékonyságát. Az eddig gyűjtött adatok nem tükrözik a nemzeti szinten tapasztalható valós helyzetet. Ezért ma még nehéz megmondani, hogy a nemek közötti megkülönböztetés elleni küzdelmet célzó egyes intézkedések, különösen a több területet érintő intézkedések milyen hatással lesznek a hat pillérre.

3.6.

A nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek számára elkülönített forrásokból ma még nem lehet világos képet alkotni nemcsak a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, hanem a nemzeti közfinanszírozás és az azt kiegészítő magánforrások által támogatott beruházásokról sem, amelyek kizárólag a nemek közötti egyenlőséget célozzák a munka és a társadalom különböző területein. Az elkülönített források számszerűsítése csak a végrehajtási szakaszban lesz lehetséges.

3.7.

A nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben előirányzott, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó konkrét intézkedésekről szóló európai bizottsági jelentés szerint azonban az intézkedések százalékos aránya nagyon változó: a Svédország által elkülönített 11 %-tól a Horvátország által elkülönített kevesebb mint 1 %-ig terjed, és több országban 2 % alatt van, de figyelembe kellene venni a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben előirányzott közvetett intézkedések, valamint az Európai Uniós Helyreállítási Eszköz közösségi forrásaiból előirányzott, a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveket kiegészítő közvetlen és közvetett intézkedések – mint például a REACT-EU és az EMVA (Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap)– hatását is.

3.8.

Az Európai Bizottság jelentése és az EIGE által összegyűjtött első információk szerint a kialakult kép országonként fragmentált és nem egységes. Nem minden ország rendelkezik nemek szerint lebontott adatokkal, az Európai Bizottság kérése ellenére sem, amelynek célja az volt, hogy az Európai Bizottság néhány közös elem alapján rendszeresen és időben jelentést tudjon tenni a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kiadásokról.

3.9.

Mivel a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek kidolgozása során nem minden tagállamból álltak rendelkezésre mélyreható, nemek szerinti, előzetes elemzések, hiányzik az intézkedéseknek a további, minőségi foglalkoztatásra és a szakképzettséget igénylő munkahelyekre gyakorolt hatásvizsgálata. A nemek közötti egyenlőséget 14 ország (8) tekintette több területet érintő általános elvnek; csak Spanyolország jelezte, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének kritériumát (gender mainstreaming) a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv egészében figyelembe veszik. Olaszország konkrét intézkedéseket vezetett be a nemek közötti egyenlőség érdekében, és a foglalkoztatás növekedése szempontjából is megvizsgálta az intézkedések hatását, de továbbra is kétségek merülnek fel a tényleges hatékonyságot és a beavatkozások minőségét illetően (9). Más országokban a nemek közötti egyenlőség előmozdítása érdekében olyan közvetett intézkedéseket irányoztak elő, mint a munka és a magánélet egyensúlyába történő beruházások, a gondozási szolgáltatásokba történő beruházások, a STEM képzés ösztönzése, a munkakörülmények és a képzés javítása, amelyeknek közép- és hosszú távon lesz hatása, de ma még nem számszerűsíthetők. E beruházások mellett egyes tagállamok olyan közvetlen beruházásokat is előirányoztak, mint a munkaerő-felvétel ösztönzése és a női vállalkozók támogatása.

3.10.

Egyes országok különös figyelmet fordítottak a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő közbeszerzésekre (10), és a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv forrásaival megkötött közbeszerzési szerződésekben a nők és fiatalok felvételére vonatkozó feltételrendszerhez kapcsolódó intézkedéseket vezettek be. Kívánatos lenne a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó célkitűzések kifejezett feltüntetésével szabályozni a végrehajtó szervezetek számára kiírt közbeszerzési pályázatokat.

3.11.

Az erre a területre vonatkozó innovatív nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek közé tartozik például Spanyolország, Olaszország és Franciaország nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terve. A spanyol nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv jelentős kötelezettségvállalást tett azzal, hogy előírta, hogy minden közigazgatási eljárásnak figyelembe kell vennie a nemek közötti egyenlőség szempontjait. Az olasz nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv az általa finanszírozott szerződésekben az esélyegyenlőségre vonatkozó iránymutatásokat vezetett be, amelyek előírják az ágazat, a projekt típusa és jellege szerint differenciált jutalmazásra irányuló intézkedések és mintafeltételek alkalmazását a pályázati felhívásokban, azzal a kötelezettséggel, hogy a szerződés végrehajtásához szükséges munkaerő-felvételek 30 %-át a 36 év alatti fiatalok és a nők számára kell fenntartani, valamint a vállalatoknak igazolniuk kell a nemek közötti egyenlőséget. Ezzel szemben a francia nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv egy cselekvési terv segítségével új mutatókat vezetett be a vállalatok számára a szakmai egyenlőség és a szakmai előmenetel kiszámításához, míg az ír és a horvát nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv támogatást ad azoknak a vállalatoknak, amelyek alkalmazzák a nemek közötti egyenlőség előmozdítására vonatkozó kritériumokat (11).

3.12.

Az Európai Bizottság 2022. júliusi jelentése kiemeli, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek előkészítése során a gazdasági és szociális partnerekkel, valamint a civil társadalmi szervezetekkel folytatott megbeszélések igen szerények és alkalmi jellegűek voltak. A társadalmi szereplők és más civil társadalmi szervezetek komoly aggodalmuknak adnak hangot a fellépések végrehajtási és nyomonkövetési szakaszában való részvétellel kapcsolatban. Úgy vélik – különösen a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szakértők – (12), hogy megbízható, összehasonlítható, célzott, nemek szerint lebontott és mindenekelőtt minőségi, különböző területekre és ágazatokra kiterjedő adatok nélkül nehéz lesz értékelni az intézkedések hatását. Az EGSZB kifejezetten ajánlja, hogy a szociális partnereket és az esélyegyenlőséggel foglalkozó civil társadalmi szervezeteket mind az európai intézmények, mind a nemzeti és regionális intézmények fokozottabban vonják be a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek végrehajtásába, értékelésébe és nyomon követésébe.

4.   A nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek hátterének értékelése

4.1.

Az EGSZB hangsúlyozza annak fontosságát, hogy végrehajtsák az ENSZ 2030-ig tartó időszakra szóló fenntartható fejlődési menetrendjét, amely a nemek közötti egyenlőség, valamint „Az egyenlőségközpontú Unió: a 2020–2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia” (13) című európai bizottsági közleményben meghatározott, a különböző gazdasági ágazatokban való egyenlő részvétellel és a nemek közötti bérszakadékkal kapcsolatban kitűzött célok megvalósítását is a 17 célja közé sorolja.

4.2.

A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia a megkülönböztetés és az egyenlőtlenség valamennyi formájának kezelésére irányuló szakpolitikákat és intézkedéseket tartalmaz, többek között az LMBTIQ-közösség tekintetében (14), és hivatkozási pontként kell szolgálnia a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek végrehajtásához. Ezért az EGSZB hangsúlyozza a valamennyi féllel megosztott kulcsfontosságú intézkedések végrehajtásának fontosságát, amelyek célja a munkaerőpiacon való egyenlő részvétel és esélyegyenlőség biztosítása, az azonos munkakörben dolgozók közötti bérszakadék és a felsővezetői pozíciókhoz való hozzáférés nehézségeinek csökkentése, valamint a nemek közötti egyensúly elérése a döntéshozatali és a politikai folyamatokban. Az EGSZB kéri a bérek átláthatóságáról szóló irányelv (15) gyors elfogadását és végrehajtását, amely nemzeti szintű eszközöket és intézkedéseket határoz meg a szakadék kezelésére és megszüntetésére, és kéri az okok és a felelősségi körök szoros nyomon követését.

4.3.

A nők fokozottabb munkaerőpiaci részvételére irányuló célkitűzést strukturális és átfogó módon kell kezelni, figyelembe véve a gazdasági, oktatási, földrajzi, társadalmi és kulturális változókat a távoli és vidéki területeken is. Ehhez integrált megközelítést kell alkalmazni, amely összehangolja valamennyi európai, nemzeti és regionális intézmény hozzájárulását a szociális párbeszéd hatékony mechanizmusaival az összes szereplő részvételével a különböző szinteken.

4.4.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a nők munkaerőpiaci részvételének növelése érdekében minden tagállamnak sürgősen végre kell hajtania a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelvet ((EU) 2019/1158 európai parlamenti és tanácsi irányelv (16)), amely a családi okokkal indokolt szabadságra és a rugalmas munkarendre vonatkozó szabályokat vezet be a munkavállalók számára, és elősegíti a gondozási feladatok szülők közötti méltányos megosztását, valamint segíti azon akadályok megszüntetését, amelyek gátolják a családok szabad választását az anyaság és a szülővé válás tekintetében.

4.5.

A szemeszter keretében a nemek közötti egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló intézkedésekről szóló 2019. és 2020. évi országspecifikus ajánlások arra késztettek néhány tagállamot, hogy a nemek közötti egyenlőség dimenzióját építsék be a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveikbe (17), de sajnos a különböző országok széttagolt intézkedési keretei között.

4.6.

A világjárvány és annak a nők helyzetére gyakorolt hatása következtében az országspecifikus ajánlások szórványosak és alkalomszerűek voltak. 2022-ben csak három ország – Ausztria, Németország és Lengyelország – rendelkezett a nők munkaerőpiaci részvételével és a gyermekgondozási szolgáltatások működésével kapcsolatos országspecifikus ajánlásokkal, míg további 22 ország kapott a hátrányos helyzetű csoportokkal kapcsolatos országspecifikus ajánlást (18), ami a nők foglalkoztatására vagy helyzetére vonatkozó közvetett, nehezen számszerűsíthető intézkedéseket eredményezett. Az EGSZB megjegyzi, hogy a Covid19-válságnak a nők gazdasági és társadalmi helyzetére gyakorolt hatására vonatkozó adatok fényében kívánatos lett volna a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos országspecifikus ajánlások kidolgozása annak érdekében, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben koherens előzetes programozásra szólítsanak fel, többek között célzott beruházásokkal is.

4.7.

Az EIGE több jelentésében is kiemeli a családi terhek egyenlőtlen megoszlását, különösen a gyermekgondozás, valamint az idősek és fogyatékkal élők számára nyújtott hosszú távú gondozási szolgáltatások terén (19). Ezek a feladatok jelentik a nők alacsony munkaerőpiaci részvételének egyik fő okát (20). A lezárással és az iskolák bezárásával a helyzet tovább romlott. Ebben az összefüggésben megjegyzendő, hogy számos nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv elismeri a nem fizetett gondozási szolgáltatások, valamint a munka és a magánélet egyensúlyát célzó intézkedések közötti kapcsolatot, és konkrét intézkedéseket vezetett be, előtérbe helyezve a gyermekgondozási szolgáltatások megerősítését (21).

4.8.

A díjszabási kritériumok felülvizsgálata révén a kevésbé tehetős családok számára is hozzáférhetővé kell tenni ezeket a szolgáltatásokat, hogy azok igénybevétele mindenki számára könnyebb legyen. Különös figyelmet kell fordítani minden iskolában, minden szinten az egész napos oktatás ösztönzésére iskolai és iskolán kívüli tevékenységekkel, valamint az óvodai kiegészítő – például a foglalkozások előtti és utáni – felügyelet biztosítására, továbbá a nyári gyermektáborok nyilvános kínálatának bővítésére. Ezek olyan közvetett intézkedéseket jelentenek, amelyeknek biztos és tartós beruházási csatornákat kell találniuk, ezek azonban sajnos nem tükröződnek a közép- és hosszú távú erőforrás-tervezéssel rendelkező nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben.

4.9.

Az EGSZB kívánatosnak tartaná, ha a munkaügyi központok munkatársai számára a nemek közötti esélyegyenlőségre vonatkozó iránymutatást célzó továbbképzéseket tartanának a nemi sztereotípiáktól mentes kultúra kialakítása és terjesztése érdekében. Ugyanakkor fontos a vállalkozások, valamint a foglalkoztatási és képzési szereplők közötti partnerségek előmozdítása annak érdekében, hogy elősegítsük a nők bevonását a férfiak által dominált ágazatokba.

4.10.

Az EGSZB támogatja a nőket aktív politikák keretében – stabil munkaszerződések és jó munkakörülményekkel – alkalmazó vállalatok számára nyújtott ösztönzők előtérbe helyezését. Emellett fontosak a vállalkozóvá válást kísérő és támogató ösztönzők, többek között a pénzügyi és vezetői képzési intézkedések, valamint a pénzügyi eszközökhöz való hozzáférés célzott támogatása révén (22).

5.   Külön értékelések

5.1.

A válság súlyosan érintette a nőket, akik gyakran kerülnek olyan helyzetbe, hogy még az alacsony képzettséget igénylő munkákat is el kell vállalniuk. Emellett a női munkavállalók körében egyre gyakoribb a nem önkéntes részmunkaidős foglalkoztatás. A tendencia megfordítása, a nők munkaerőpiaci részvételének növelése és a minőségi, szakképzett foglalkoztatás előmozdítása érdekében prioritásnak kell tekinteni a közvetlen és közvetett intézkedések megerősítését a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben.

5.2.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a nemek közötti egyenlőtlenségek csökkentése érdekében a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek programozását a kohéziós forrásokkal és programokkal kezdődően minden más közösségi forrással és programmal összehangoltan és egymást kiegészítve hajtsák végre.

5.3.

A nemek között meglévő különbségek és egyenlőtlenségek miatt a közpolitikák nem nemsemlegesek, ezért fontos, hogy minden intézmény – európai, nemzeti és helyi egyaránt – a költségvetési politikákat kiegészítő dokumentumként elfogadja a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést. Ennek érdekében az EGSZB azt javasolja, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés már az európai szemeszter (23) szakaszában kötelező követelmény legyen.

5.4.

Az EGSZB figyelmeztet annak a kockázatára, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz a jelenlegi formájában növelheti az egyenlőtlenségeket bizonyos termelési ágazatokban, például a zöld és a digitális ágazatban. Bár a nemek közötti egyenlőség több területet érintő prioritás, a nők foglalkoztatásának előmozdítását célzó konkrét és mérhető beavatkozások nélkül – beleértve a magas képzettséget az erős női foglalkoztatottsággal jellemezhető ágazatokban – fennáll a veszélye annak, hogy tovább nő a nemek közötti foglalkoztatási különbség, és folytatódik a nők további szegregációja az alacsonyabban fizetett tevékenységekben.

5.5.

A nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveknek összehasonlítható mutatókat kell tartalmazniuk az egyenlő bérezés, a munkaerőpiachoz való szektoronkénti hozzáférés, a munka és a gondozás idejének összeegyeztetése, a támogatott hitelek, valamint a nők körében a vállalkozóvá válás és az önfoglalkoztatás előmozdításának ösztönzése terén elért javulás mérésére.

5.6.

A nők állandó foglalkoztatására irányuló ösztönzőket előnyben kellene részesíteni más ösztönzőkkel szemben, és ki is kellene őket zárni az állami támogatások köréből.

5.7.

A munka- és a gondozási idő összeegyeztetésének javítása az egyik fő célkitűzés a nők lehetőségeinek a munka világában rejlő teljes mértékű kiaknázása és az üzleti termelékenység javítása érdekében. Ennek érdekében az EGSZB kiemelt fontosságúnak tartja, hogy a munka és a gondozás összehangolását elősegítő szolgáltatásokba forrásokat fektessenek be, és ne csak az óvodai kiegészítő szolgáltatásokkal, valamint az alacsony jövedelmű háztartások számára a 0–3 éves korig nyújtott nevelési szolgáltatások fokozatos ingyenessé tételének előmozdításával, hanem a hosszú távú gondozási szolgáltatások megvalósítását célzó beruházások növelésével is.

5.8.

A munka- és a gondozási idő összeegyeztetésével kapcsolatos szolgáltatásokra vonatkozó célkitűzések elérését speciális szakemberek felvételével és az e szolgáltatásokban részt vevők – akik jelenleg túlnyomórészt nők – folyamatos képzésével kell támogatni.

5.9.

Az EGSZB rámutat arra, hogy a nők foglalkoztatására vonatkozó jutalmazási záradékot minden közbeszerzésre ki kell terjeszteni, ezzel támogatva azokat a vállalatokat, amelyek elkötelezik magukat a stabil munkahelyek megteremtése, a társadalmi befogadás erősítése és a nemek közötti foglalkoztatási különbségek csökkentése mellett.

5.10.

A tudomány területén nagymértékben jellemző a nemek közötti szakadék, és ez az oktatás első szakaszában gyökerezik. Sajnos csak néhány nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv irányzott elő intézkedéseket a nők műszaki és tudományos intézetekben és műszaki-tudományos (STEM) egyetemi képzésekben való részvételének növelésére. Ezért egyedi beruházásokra van szükség a lányok tudományos életben, valamint kutatásban és fejlesztésben való részvételét ösztönző képzési tervekhez, valamint beruházások és új támogatási formák szükségesek olyan célzott projektekhez, amelyek arra irányulnak, hogy biztosítsák a nők fokozott részvételét az innovatív tevékenységekben. Ezeknek az intézkedéseknek közép- és hosszú távon pozitív hatásai lesznek, ezért stratégiai megközelítéssel kell megtervezni őket.

5.11.

Az EGSZB fontosnak tartja továbbá – többek között az Európai Bizottság ajánlása (24) és a nemzeti jogszabályok alapján – az adópolitika terén az alacsony jövedelmű családokban a család második jövedelemforrásának – amely gyakran a nők jövedelme – biztosított adókönnyítéssel történő fellépést is. Fontos a kevésbé vagyonos egyszülős háztartások jövedelméhez biztosított adókönnyítés is.

5.12.

A nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben megjelölt intézkedéseken kívül az EGSZB stratégiai kísérő intézkedésként javasolja a nemek közötti egyenlőség kötelező tanúsítását a nemek közötti szakadék csökkentése és a nők munkakörülményeinek javítása érdekében, a nemi alapú erőszak (25) elleni fellépést, a „smart-working” (intelligens és autonóm munkavégzés) elterjesztését a szociális partnerekkel folytatott tárgyalások révén, valamint az önkéntes, a nemzeti gyakorlatnak és jogszabályoknak megfelelően fizetett részmunkaidős foglalkoztatás lehetővé tételét a szülési szabadságról visszatérő nők számára.

5.13.

Az EGSZB nagyra értékeli az Európai Bizottságnak a jelentésben szereplő, munkával kapcsolatos megközelítését, a jelentés ugyanis rendelkezik az egyes országok nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveiben szereplő intézkedéseknek a nemek közötti esélyegyenlőség szempontjából történő nyomon követéséről. Fontos lesz, hogy az Európai Bizottság különböző tagállamokbeli képviseletei külön figyelmet fordítsanak a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos hatályos intézkedésekre, biztosítva az átlátható és hozzáférhető adatkezelést.

5.14.

Az EGSZB javasolja a gazdasági és szociális partnerek, valamint a civil társadalom teljeskörű bevonását a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek végrehajtásába, nyomon követésébe és értékelésébe, többek között az európai és nemzeti szintű „irányító bizottságok” révén, amelyek célja a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kezdeményezések összehangolt tervezésének előmozdítása.

---

(1)  Az EIGE „Gender equality and gender mainstreaming in the COVID-19 recovery” [A nemek közötti egyenlőség és annak érvényesítése a Covid19-válság utáni helyreállításban] című tanulmánya, amelyet 2023-ban tesznek közzé.

(2)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/241 rendelete (2021. február 12.) a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról (HL L 57., 2021.2.18., 17. o.).

(3)  Ezek a konkrét mutatók a következők: a) a támogatott kutatóközpontokban dolgozó kutatók; b) az oktatásban és képzésben résztvevők száma; c) a munkavállaló vagy munkát kereső személyek száma; d) a támogatásban részesülő 15–29 éves fiatalok száma.

(4)  Az EIGE 2021. évi tanulmánya Gender equality and the socio-economic impact of the COVID-19 pandemic [A nemek közötti egyenlőség és a Covid19-világjárvány társadalmi-gazdasági hatása] címmel.

(5)  COM(2022)383 final.

(6)  Hollandia a többi országhoz képest későn nyújtotta be nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervét; Magyarország nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terve jelenleg a jogállamiság tiszteletben tartásával kapcsolatos problémák miatt fel van függesztve.

(7)  Lásd az 1. lábjegyzetet és a „PNRR Italia, Gender Gap e politiche per l’innovazione e la digitalizzazione nel PNRR: quali misure?” [Olaszország nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terve, Nemek közötti szakadék, innovációs és digitalizációs szakpolitika a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervben: milyen intézkedések?] című cikket, Marusca de Castris, Roma Tre Egyetem és Barbara Martini, Roma Tor Vergata Egyetem, 2022. szeptember.

(8)  Lásd az 1. lábjegyzetet.

(9)  Lásd a 6. lábjegyzetet.

(10)  A nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő közbeszerzések az Európai Bizottság által bevezetett innovatív stratégia részét képezik, amelynek célja az egyenlőséget szolgáló beruházások előmozdítása a közbeszerzéseken való részvételre vonatkozó, a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő, konkrét követelmények vagy odaítélési kritériumok, illetve szociális paramétereket is tartalmazó odaítélési kritériumok bevezetésével. A nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő közbeszerzés célja a nemek közötti egyenlőség növelése a munkaerőpiacon, a nők jelenlétének javítása a vezető pozíciókban és a bérszakadék csökkentése.

Az EIGE Gender-responsive public procurement: the key to fair and efficient public spending in the EU, 2022 című, 2022-ben közzétett jelentése esettanulmányokkal és ajánlásokkal bemutatja, hogy a közbeszerzések miként tudják megalapozni és támogatni a nemek közötti egyenlőséget a közkiadások hatékonyságának és minőségének javításával.

(11)  Az EIGE elemzéséből származó adatok, lásd az 1. lábjegyzetet.

(12)  Az Európai Parlament 2022 áprilisában közzétett tájékoztatója, Gender equality in the Recovery and Resilience Facility [Nemek közötti egyenlőség a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközben], amelyben a kutatóközpontok és egyetemek által nemzeti szinten készített különböző tanulmányok alapján megfogalmazott aggályait fejti ki.

(13)  A Bizottság 2020. március 5-i közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának (COM/2020/152 final).

(14)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Egyenlőségközpontú Unió: az LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló stratégia (2020–2025) (COM(2020) 698 final) (HL C 286., 2021.7.16., 128. o.).

(15)  A bérek átláthatóságáról szóló irányelvre irányuló javaslatról háromoldalú egyeztetés folyik.

(16)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1158 irányelve (2019. június 20.) a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról és a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 188., 2019.7.12., 79. o.).

(17)  Az Európai Parlament 2021. októberben közzétett jelentése: CRSs and RRPs – Thematic overview on gender-related issues [Tematikus áttekintés a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdésekről].

(18)  Lásd a 14. lábjegyzetet.

(19)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A fogyatékossággal élő személyeket és időseket gondozó családtagok szerepe: a jelenség robbanásszerű elterjedése a világjárvány idején (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 75., 2023.2.28., 75. o.), amely fontos ajánlásokat fogalmaz meg a meghozandó intézkedésekre vonatkozóan.

(20)  EIGE-jelentés, Gender Mainstreaming – Gender stakeholder consultation [A nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése – Konzultáció a nemek közötti esélyegyenlőségben érdekelt felekkel], 2019.

(21)  Lásd az 1. lábjegyzetet.

(22)  A spanyol nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv 36 millió eurót különít el női vállalkozók által indított innovatív vállalkozások támogatására; az olasz nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv 400 millió eurót mozgósít a nők vállalkozói tevékenységekben való részvételének támogatására.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A nemek szempontját érvényesítő beruházás mint a nemek közötti egyenlőség javításának egyik módja az Európai Unióban (HL C 100., 2023.3.16., 16. o.), amely javaslatokat terjeszt elő a nők vállalkozásaiba történő beruházások ösztönzésére.

(23)  Az Európai Bizottság vitaanyaga, Gender Budgeting Practices:Concepts and Evidence [A nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés gyakorlata: elgondolások és bizonyíték], 2022. június.

(24)  Lásd a 10. lábjegyzetet.

(25)  A tagállamokat felszólították, hogy ratifikálják a munkahelyi erőszakról és zaklatásról szóló 190. számú ILO-egyezményt, amelyet egyelőre csak két európai ország ratifikált.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A nemek szempontját érvényesítő befektetés mint a nemek közötti egyenlőség javításának egyik módja az Európai Unióban

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2023/C 100/03)

Előadó:	Ody NEISINGH
Társelőadó:	Maria NIKOLOPOULOU

Felkérés:	2022.1.20.
Jogalap:	eljárási szabályzat 52. cikk (2) bekezdés
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság
Elfogadás a szekcióülésen:	2022.11.23.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2022.12.14.
Plenáris ülésszak száma:	574.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	172/6/7

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB határozottan úgy véli, hogy a férfiak és a nők együttműködésével, valamint a nők vállalkozói tevékenységének hathatós elősegítésével, és a megfelelő pénzügyi és jogalkotási eszközökkel, például a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezéssel inkluzív pénzügyi ökoszisztémát hozhatunk létre az Unióban és a tagállamokban, és gyorsabban haladhatunk a nemek közötti egyenlőség felé.

1.2.

Az adatok, a hatásvizsgálatok és a közös mutatók elengedhetetlenek a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséhez. A tagállamokból származó és az uniós szintű intézmények által használt adatok és mutatók harmonizációt igényelnek annak érdekében, hogy hozzájáruljanak a nemek közötti szakadék kezeléséhez. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az Uniónak a beruházások európai összefüggésében nemek szerint lebontott adatokat kell gyűjtenie, és azokat integrálnia kell a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó éves mutatóba.

1.3.

A női vállalkozók jövőbeli gyarapodásának felgyorsítása érdekében érdemes megvizsgálni az üzleti angyalok, a magvető beruházások és a „visszaadási kör” szerepét.

1.4.

Az EGSZB határozottan úgy véli, hogy a nők helyzetének javítása a forráshoz jutás területén pozitív „továbbgyűrűző hatást” fog eredményezni, amely jobb pénzügyi és társadalmi eredményekhez vezet.

1.5.

Annak érdekében, hogy termékeny terepet teremtsünk a női vállalkozások számára, az EGSZB fontosnak tartja, hogy több hálózatépítési és képzési lehetőséget és mentori programot biztosítsanak a nőknek. Emellett az EGSZB hangsúlyozza az oktatás fontosságát a nemi sztereotípiák megkérdőjelezésében – ideértve az olyan sztereotípiákat, hogy a vállalkozó férfi –, valamint egy olyan vállalkozói kultúra kialakításában, amely felkészíti a nőket a nagyban történő gondolkodásra.

1.6.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a tagállamok – a munkavállalók és az önálló vállalkozók szociális védelemhez való hozzáféréséről szóló tanácsi ajánlásban meghatározott elvekkel összhangban – biztosítsák a női vállalkozók számára az anyasági ellátásokhoz és a szülői szabadság különféle formáihoz való hozzáférést.

1.7.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak már a korai életszakaszban meg kell kezdeniük a lányok érdeklődésének felkeltését a TTMM területek iránt, támogatniuk kell a női vállalkozókat és a női példaképeket ezekben az ágazatokban, valamint be kell ruházniuk olyan programokba, amelyek révén felkelthetik a középiskolás lányok érdeklődését a TTMM területek iránt.

1.8.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési tervbe építsék be a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését azáltal, hogy a nőkre irányuló célzott intézkedéseket biztosítanak, valamint hogy az uniós és nemzeti források elosztása és a közbeszerzés során kritériumnak tekintik a nemi dimenziót a női tehetségek munkaerőpiaci támogatása és megtartása érdekében.

1.9.

Az EGSZB azt javasolja, hogy az állami finanszírozásban való részesülés egyik kritériuma legyen a csoportok sokszínűsége, különös tekintettel a nők részvételére. A „pinkwashing” (1) elkerülése érdekében fontos egyedi normákat meghatározni.

1.10.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy középtávon valamennyi európai hatóság és tagállam a költségvetési folyamat minden szintjén használjon a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezési eszközöket. A civil társadalom részvétele és a szociális párbeszéd szintén döntő fontosságú ahhoz, hogy feltárjuk azokat a területeket, amelyekkel a költségvetésen keresztül foglalkozni kell.

1.11.

A pénzügyi ágazatban továbbra is tapasztalható tudattalan előítélet, ezért fontosak a tudatosító kampányok és a tudattalan előítéletekkel kapcsolatos képzés a befektetők és bíráló bizottságok számára. Emellett az EGSZB úgy véli, hogy a homofília vagy „a hasonló a hasonlót vonzza” elfogultság elkerülésének érdekében az európai pénzügyi intézmények valamennyi bizottságának mielőbb el kell érnie, hogy nemi szempontból kiegyensúlyozott legyen, valamint képzésben kell részesülnie a tudattalan előítéletekre vonatkozóan is.

1.12.

Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság tegye közzé az éves uniós költségvetés nemi szempontú hatásvizsgálatát, és azt mellékletként közölje, hozzon létre olyan munkacsoportot, amely részt vesz a következő többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalásokon, valamint hangolja össze és építse be a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére vonatkozó uniós célkitűzéseket a következő (2028–2034) többéves pénzügyi keretbe, valamint az aktuális (2021–2027) többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatába (2).

1.13.

Az EGSZB kéri, hogy az uniós forrásokat tegyék hozzáférhetőbbé a nők által működtetett szervezetek számára azáltal, hogy egyszerűsítik az eljárásokat, és támogatást nyújtanak a fő tevékenységeikhez.

1.14.

Az EGSZB végezetül arra kéri az Európai Bizottságot és az európai intézményeket, hogy dolgozzanak ki ambiciózus jövőképet a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezésről és a nemek szempontját érvényesítő befektetésekről, ezen belül pedig a finanszírozásban részesülő nőkre vonatkozó konkrét célszámokat, konkrét fő teljesítménymutatókat, jogszabályokat, aktualizált kritériumokat és a női vállalkozói tevékenység és a finanszírozáshoz való hozzáférés javítására irányuló (megerősített) programokat (például a nőknek nyújtott célzott támogatások, a nők tulajdonában és társtulajdonában lévő alapok célzott kültagi finanszírozása, hitelgaranciák vagy mikrofinanszírozás, társfinanszírozási platformok, nemi alapú kötvények vagy mikrohitelek).

2.   Általános megjegyzések

2.1.

A nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése az Európai Unió (EU) egyik alapvető célkitűzése, összhangban mind az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkével, mind az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. cikkével. A nők és férfiak közötti egyenlőség biztosítására vonatkozó jogi kötelezettségek ellenére lassú az előrehaladás a nemek közötti egyenlőség hatékony érvényesítése terén, különösen a finanszírozás és a költségvetés tekintetében.

2.2.

Ez a vélemény hangsúlyozni kívánja a vállalkozói tevékenység, a köz- és magánberuházások, valamint a költségvetés-tervezés nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kihívásait és lehetőségeit, valamint ambiciózus jövőképet kér az európai intézményektől és a tagállamoktól a nemek szempontját érvényesítő befektetésekre és a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezésre vonatkozóan. Ez a hangsúly pozitív hatást gyakorol majd a nemek közötti egyenlőség elérésére (5. fenntartható fejlődési cél) és az egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló (10. fenntartható fejlődési cél) fenntartható fejlődési cél elérésére. Azt is fontos elismerni, hogy a nemek közötti egyenlőség megvalósításához mind a nők, mind a férfiak együttműködésére szükség van az egyenlőség előmozdítása terén.

2.3.

Az Európai Bizottság szerint a nők Európa teljes népességének mintegy 52 %-át teszik ki, ugyanakkor az önálló vállalkozók csupán 34,4 %-át és az induló vállalkozók 30 %-át adják (3).

2.4.

Az Európában befektetett kockázati tőke közel 92 %-át kizárólag férfiak által alapított csoportok kapják. Ami a finanszírozást illeti, a korai szakaszokban a finanszírozásnak csupán 1 %-a jut a nők által vezetett vállalatoknak, és a későbbi szakaszokban soha nem haladja meg a 30 %-ot, annak ellenére, hogy a női alapítókkal és vegyes nemű csapatokkal rendelkező csoportok túlteljesítik férfi társaikat (4) (5) (6) (7).

2.5.

2017 márciusában az OECD arról számolt be, hogy a nők valamennyi országban – az Egyesült Államok, Mexikó, Görögország és Indonézia kivételével – a férfiakhoz képest kisebb valószínűséggel számolnak be arról, hogy hozzá tudnak férni a vállalkozásindításhoz szükséges finanszírozáshoz. Ez a nemek közötti különbség azzal hozható összefüggésbe, hogy a nők alacsonyabb szintű tapasztalattal rendelkeznek, rendkívül versengő és alacsony növekedési potenciállal rendelkező ágazatokban tevékenykednek, valamint a beruházások értékelése során jellemző a nemi szempontból elfogult hitelbírálat és a nemi sztereotípiák érvényesülése. A nőket gyakran akadályozza az is, hogy kevésbé férnek hozzá az alapvető pénzügyi szolgáltatásokhoz (pl. folyó- és betétszámlák) (8). Emellett az önálló vállalkozói tevékenységet folytató nők esetében nagyobb a valószínűsége annak, hogy eltántorítják őket a hitelfelvételtől, mint az önállóan vállalkozó férfiak esetében.

2.6.

Az Európai Bizottságnak a 2020 és 2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégiája szerint a kockázatitőke-alapok és magántőke-befektetési vállalkozások döntéshozói közül csupán minden tizedik nő, annak ellenére, hogy egyes, a nemek közötti egyenlőségre összpontosítóként azonosított magánalapok partnereinek 72 %-a nő. A megállapítások azt mutatták, hogy a kockázatitőke-finanszírozásban részt vevő általános partnerek átlagosan 85 %-a férfi és mindössze 15 %-a nő. Amennyiben női partnerekről van szó, akkor azok általában kisebb alapok partnerei.

2.7.

A Covid19-világjárvány növelte a nemek közötti és a gazdasági egyenlőtlenségeket. Társadalmi és gazdasági szempontból egyértelmű különbség van a koronavírus által a különböző nemekre gyakorolt hatás tekintetében. A Covid19-világjárvány a nők finanszírozáshoz való hozzáférésére is hatással volt. Erre vonatkozóan nincsenek európai adatok, de az Egyesült Államokban megállapították, hogy a nők által vezetett induló vállalkozások kockázatitőke-finanszírozása terén tovább nőtt a már meglévő, nemek közötti szakadék (9).

2.8.

Globális szinten a nemek szempontját érvényesítő befektetések egyre nagyobb teret nyernek. Ugyanakkor a női vállalkozók és alapítók európai beruházási ökoszisztémája még mindig széttagolt, és hiányzik a nemek közötti egyenlőség rendszerszinten és stratégiailag érvényesülő szempontja (10). A kifejezetten a nemek közötti egyenlőséget célzó alapok ritkák, és ezek a kezdeményezések nem vonzanak több női vállalkozót. Az Európai Unióban a finanszírozás mintegy 50 %-át az adófizetők pénze teszi ki. A nemek szempontjából árnyaltabb és egyenlőbb finanszírozási ökoszisztémát létrehozó uniós szintű közös erőfeszítés, valamint a vállalkozásalapítás teljes folyamata során nyújtott támogatás hozzájárulhat a konszenzushoz, és segíthet a változás előtt álló akadályok leküzdésében.

2.9.

Amikor a nemek szempontját érvényesítő befektetésről beszélünk, figyelembe kell vennünk a finanszírozáshoz való hozzáférést tovább befolyásoló egyéb egyenlőtlenségeket, például a fogyatékosságot, az alacsony társadalmi-gazdasági státuszt, a fiatal életkort, a migrációs hátteret vagy a szexuális irányultsággal, fajjal stb. való metszéspontokat is.

3.   Részletes megjegyzések

3.1.

Az EGSZB határozottan úgy véli, hogy a nők helyzetének javítása a forráshoz jutás területén pozitív „továbbgyűrűző hatást” fog eredményezni, amely jobb pénzügyi és társadalmi eredményekhez vezet. Amikor a női kockázatitőke-befektetők hozzák meg a döntéseket, kétszer nagyobb valószínűséggel ruháznak be női alapító csoportokba, ami növeli a nők foglalkoztatását. A női alapítóval rendelkező induló vállalkozások 2,5-szer több nőt alkalmaznak. A női alapítóval és női vezetővel rendelkező vállalatok hatszor több nőt foglalkoztatnak (11).

3.2.

Az adatgyűjtés kiemelkedő fontosságú a jelenlegi helyzet értékeléséhez és az előrelépésre irányuló stratégiák kidolgozásához. Az erre vonatkozóan tett erőfeszítések ellenére, bár az Európai Bizottság, a Tanács, az OECD, az EuroStat és az EIGE gyűjt adatokat a nemek közötti egyenlőség számos aspektusáról, ezeket még harmonizálni kell ahhoz, hogy a nemek közötti szakadék kezelésében szerepet játszhassanak. A releváns adatok összegyűjtését kötelezővé kell tenni a tagállamok számára. Az alkalmazott módszertanokat és mérőszámokat össze kell hangolni a holisztikus szemlélet kialakítása érdekében, valamint lehetővé kell tenni további adatok (társadalmi elfogultság, etnikai elfogultság, interszekcionális elfogultság stb.) felhasználását annak érdekében, nyomon lehessen követni és értékelni lehessen az előrelépéseket és a szakpolitikákat. Emellett rendszeresebb és továbbfejlesztett elemző tanulmányokat kell készíteni. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az Uniónak a beruházások európai összefüggésében nemek szerint lebontott adatokat kell gyűjtenie, és azokat integrálnia kell a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó éves mutatóba.

3.3.

Ugyanilyen fontos a kibocsátás mérete (a befektetett pénz összege), valamint az üzleti angyalok és a magvető beruházások szerepe. Továbbá érdemes kutatni a „visszaadási kört” (circle of giving back): azok a nők, akik befektetési támogatást kapnak, növekedésnek indulnak, saját beruházási tőkét fejlesztenek, és maguk is üzleti angyalokká válnak. Ez pozitív módon gyorsíthatja a női vállalkozások jövőbeli növekedését, és fokozható olyan célzott promóciós kampányok révén, amelyek a befektetési angyalok által nyújtott lehetőségek és hozzájárulások általános megértésének javítására irányulnak, arra vonatkozó információkkal kombinálva, hogy hogyan lehet elkezdeni az ilyen irányú tevékenységet. Ennek támogatása érdekében a tagállamok megvizsgálhatnak adókedvezményeket is.

3.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése az Unióban a nemek közötti egyenlőségnek valamennyi politikaalkotási és egyéb döntéshozatalban – például a szociálpolitikában és a kohéziós politikában, valamint az uniós versenypolitikában – és az uniós költségvetés elköltésében való aktív előmozdításával érhető el. Továbbra is hiányoznak a szakpolitikai intézkedések szükség esetén történő korrigálásához szükséges előfeltételek, valamint a végrehajtás során a hatékony nyomon követés. Mivel tudjuk, hogy a Covid19-világjárvány hatásai nem nemsemlegesek, az EGSZB megismétli a megfelelő szinteken dolgozó politikai döntéshozóknak szóló azon felhívását, hogy kövessék a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének elvét, és a nemek közötti egyenlőség szempontját minden döntésben vegyék figyelembe, beleértve a költségvetés-tervezési, a beruházási, a finanszírozási és a közbeszerzési döntéseket is. Ez vonatkozik a 2021–2027-es időszakra szóló többéves pénzügyi keret költségvetési ciklusára, valamint a helyreállítási és rezilienciaépítési tervekre is, és nemi szempontú hatásvizsgálatokat, megfelelő kötelező mutatókat és nyomonkövetési és értékelési rendszereket is magában kell foglalnia (12).

3.5.

Az Európai Számvevőszék egyik közelmúltbeli jelentése megállapítja, hogy az Európai Bizottság kevés figyelmet fordított az általuk vizsgált szakpolitikák és programok nemi szempontú elemzésére. Csak korlátozott mértékben használt nemek szerint lebontott adatokat és mutatókat, és kevés információt tett közzé az uniós költségvetés nemek közötti egyenlőségre gyakorolt általános hatásáról. Azokon a területeken azonban, ahol részletes jogi követelményeket határoztak meg, ezek megkönnyítették a nemek közötti egyenlőség szempontjának beépítését a programokba.

4.   Konkrét intézkedések

4.1.   Termékeny terep kialakítása a női vállalkozók számára

4.1.1.

Annak érdekében, hogy termékeny terepet teremtsünk a női vállalkozások számára, az EGSZB fontosnak tartja, hogy több hálózatépítési és képzési lehetőséget és mentori programot biztosítsanak a nőknek. Alapvető fontosságú, hogy a meglévő „öreg fiúk hálózata” mellett a nők kialakítsák az ún. „öreg lányok hálózatát”, mivel a nők általában kisebb, kevésbé sokszínű hálózatokkal rendelkeznek. A példaképek és mentorok is fontos szerepet játszanak: egy olaszországi tanulmány szerint a megkérdezett lányok 70 %-a válaszolta, hogy máshogy érzett a jövőjével kapcsolatban azok után, hogy találkozott egy példaképpel.

4.1.2.

A vállalkozói szellemre vonatkozó sztereotip elképzelések már az alapfokú oktatás során megmutatkoznak. Az EGSZB hangsúlyozza az oktatás fontosságát a nemi sztereotípiák megkérdőjelezésében – ideértve az olyan sztereotípiákat, hogy a vállalkozó férfi –, valamint egy olyan vállalkozói kultúra kialakításában, amely felkészíti a nőket a nagyban történő gondolkodásra. Európában továbbra is negatív társadalmi konnotációk övezik a női vállalkozókat és vezetőket. Az iskolák szintén alapvető szerepet játszanak a pénzügyi és vállalkozói kapacitásépítésben; ezeket a készségeket be kell építeni az iskolai tantervekbe, az alapfokú oktatástól kezdve, és az egész iskolai rendszerben erősíteni és fejleszteni kell őket. Az olyan vállalkozói kiállítások és más programok, amelyek keretében a nők magvető pénzhez juthatnak, és amelyek például „lányok a tudományban” megközelítést alkalmazzák, jó eszközök lennének arra, hogy már korai szakaszban ösztönözzük a női vállalkozókat.

4.1.3.

Az „imposztor szindróma” azt a jelenséget írja le, amikor az emberek megkérdőjelezik saját képességeiket, és úgy érzik, hogy nem elég jók abban, amit csinálnak. Ez a szindróma gyakran előfordul a női vállalkozók körében. A nők képességeinek és önbecsülésének az oktatás egésze során történő fejlesztése csökkenti ezt a jelenséget, és több perspektívát nyit meg a nők fejlődésének tekintetében (13).

4.1.4.

A nők által a fizetetlen gondozási feladatok ellátása miatt jelenleg tapasztalt időszegénység nagymértékben akadályozza a vállalkozói szellemet. Kulcsfontosságúak az olyan kulturális változások, mint például a partnerek közös felelőssége a háztartás működtetése, valamint a gyermekek és mások gondozása terén, olyan rendszerszintű intézkedésekkel kombinálva, mint a megfizethető vagy ingyenes gyermek- és idősgondozás. Az EGSZB azt ajánlja, hogy a tagállamok – a munkavállalók és az önálló vállalkozók szociális védelemhez való hozzáféréséről szóló tanácsi ajánlásban meghatározott elvekkel összhangban – biztosítsák a női vállalkozók számára az anyasági ellátásokhoz és a szülői szabadság különféle formáihoz való hozzáférést (14) (15).

4.1.5.

A nőket célzó vállalkozási képzési programok jellemzően olyan piacokra és ágazatokra összpontosítanak, amelyekben a nők már most is megfelelő arányban képviseltetik magukat. Vannak olyan ágazatok, ahol súlyos mértékben hiányoznak a női vállalkozók, például a csúcstechnológia és a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (TTMM) területén. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak már a korai életszakaszban meg kell kezdeniük a lányok érdeklődésének felkeltését e területek iránt, támogatniuk kell a női vállalkozókat és a női példaképeket ezekben az ágazatokban, valamint be kell ruházniuk olyan programokba, amelyek révén felkelthetik a középiskolás lányok érdeklődését a TTMM területek iránt.

4.1.6.

A munkaerőpiacon jelenleg tapasztalható nemek közötti egyensúlyhiány akadályozza a nők jövőbeli törekvéseit is. A nők kevesebb lehetőséget kapnak arra, hogy a vállalkozásuk elindításához szükséges megfelelő menedzseri és vállalkozói gyakorlatra, valamint megtakarításra tegyenek szert. A fiatal nők esetében ezért több akadály áll a vállalkozásindítás előtt. Emellett a nemek közötti bérszakadék vagy a méltányos bérezés hiánya korlátozhatja pénzügyi forrásaikat. Mivel számos finanszírozási lehetőséghez a vállalkozó kezdeti magánberuházására van szükség, az EGSZB úgy véli, hogy a nemek közötti bérszakadék megszüntetése és a nemek közötti munkaerőpiaci egyensúlyhiány megszüntetése pozitív hatással lesz a nők vállalkozói tevékenységére.

4.1.7.

A nők hajlamosabbak arra, hogy a fenntarthatósággal kapcsolatos és szociális területeken indítsanak vállalkozást annak érdekében, hogy mérhető pozitív hatást gyakoroljanak a társadalomra, és társadalmi célú induló vállalkozást működtessenek (16) (17). A szociális gazdaság keretében működő vállalatok a közösségek és munkavállalóik gazdasági és társadalmi szükségleteit, valamint a környezeti fenntarthatóságot helyezik tevékenységük középpontjába. Beruháznak a jóllétbe, és üzleti tevékenységüket értékek köré szervezik. Ezért a szociális gazdaságra irányuló projektek finanszírozásának növelése és a szociális vállalkozási ökoszisztémák létrehozásának előmozdítása pozitív hatással lesz a nők gazdasági emancipációjára és fejlődésére. A női vállalkozások ösztönzése pedig lendületet ad a szociális vállalkozások növekedésének. Az Európai Bizottság szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési terve megállapítja, hogy a szociális vállalkozásokban a női vállalkozók aránya magasabb, mint a hagyományos vállalkozásokban. Nincsenek azonban célzott intézkedések a nők vállalkozói tevékenységének fellendítésére, beleértve a szociális vállalkozásokat is. Az EGSZB javasolja, hogy a szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési tervbe (18) építsék be a nemek közötti egyenlőség szempontját azáltal, hogy a nőkre irányuló célzott intézkedéseket biztosítanak.

4.2.   Változás előidézése a pénzügyi és befektetési ágazatban

4.2.1.

Az Uniónak vezető szerepet kell játszania abban, hogy a nemi szempontból tudatos ökoszisztéma számára termékeny talaj jöjjön létre. 2006 és 2018 között Európában a nők által vezetett vállalatok számára a C sorozat keretében nyújtott finanszírozás többsége négy uniós országból származott: Svédország, Németország, Spanyolország és Franciaország. Az éllovas országokban elért sikereket az erős ökoszisztéma és a nemek közötti egyenlőség előmozdítását szolgáló célzott tevékenységek segítették elő (19). Az EGSZB azt ajánlja, hogy hozzák létre a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő befektetők európai hálózatát, amelynek keretében megoszthatják a bevált gyakorlatokat, valamint népszerűsíthetik a női vállalkozások finanszírozásával kapcsolatban már meglévő lehetőségeket. A magánszektorral való együttműködéshez inspirációként szolgálhat a British Business Bank nőkbe való befektetésről szóló kódexe (Investing in Women Code), amely a pénzügyi szolgáltató cégek arra vonatkozó kötelezettségvállalása, hogy javítják a női vállalkozók eszközökhöz, erőforrásokhoz és finanszírozáshoz való hozzáférését (20).

4.2.2.

A kockázatitőke-alapok és a magántőke-befektetési vállalkozások döntéshozói közül csupán körülbelül minden tizedik nő. A női tehetségek vonzására és a nők szakmai előmenetelének javítására van szükség a pénzügyi és befektetési ágazatban ahhoz, hogy a jelenlegi férfias kultúrát, amely nem teszi vonzóvá a nők számára, hogy ebben az ágazatban maradjanak vagy induljanak el, inkluzív kultúrává alakítsuk át. Ennek a kultúrának a beruházások megtérülését nemcsak gazdasági beszámolók segítségével kell mérnie, hanem a beruházások fenntarthatóságával és társadalmi hozadékaival is. Az EGSZB ezért azt szeretné látni, hogy a vezetői és alapítói csapatok sokszínűsége az állami finanszírozás – többek között az állami nyugdíjalapok – egyik fő kritériumává váljon, ezáltal ösztönözve a női tehetségek felvételét és megtartását a pénzügyi és befektetési ágazatban. Az EGSZB azt is javasolja, hogy a tagállamok osszák meg egymással a pénzügyi ágazatban a csapatok sokszínűségének előmozdítására és a nők által vezetett csoportok népszerűsítésére szolgáló módszerek bevált gyakorlatait. A befektetési ágazatban ki kellene dolgozni egy befektetői kiválósági pecsétet vagy szabványt. Egy ilyen szabvány a közfinanszírozáshoz való hozzájutás egyik kritériumaként szolgálhatna (21). Ugyanakkor nem lehet egyszeri kötelezettségvállalás: ellenőrizni kell és évente felül kell vizsgálni a „pinkwashing” elkerülése érdekében.

4.2.3.

Az EGSZB azt javasolja, hogy a magán pénzügyi szektor intézményei számára biztosítsanak hozzáférést az Európai Unió vagy a tagállamok által biztosított, a nemek szempontját érvényesítő befektetésekkel kapcsolatos technikai segítségnyújtáshoz és képzéshez.

4.2.4.

Általános feltételezés, hogy a nők jellemzően kockázatkerülőbbek, óvatosabbak és kevésbé agresszív versenymagatartást tanúsítanak, mint a férfiak. Az EGSZB azt javasolja, hogy ezt az alacsonyabb kockázattal járó magatartást vegyék figyelembe a pénzügyi eszközökben, valamint hogy hozzanak létre olyan egyedi termékeket bizonyos alacsony kockázatú projektek számára, amelyek kevesebb garanciát és alacsonyabb kamatlábakat igényelnek a kölcsön biztosításához, vagy az induló tőke magasabb százalékát fedezik a támogatás biztosításakor. A pénzügyi ágazatban továbbra is fennállnak bizonyos, leggyakrabban tudattalan előítéletek – ilyen például az, amikor előnyben részesítik a férfiak által bemutatott pályázatokat, vagy amikor a nők által írt tartalom a társadalmi hatásra összpontosít, míg a férfiak inkább a pénzügyekre és a számokra összpontosítanak. A figyelemfelkeltő kampányok és a befektetők és a bíráló bizottságok számára biztosított, a tudattalan előítéletekről szóló képzés rendkívül fontos szerepet játszhat abban, hogy felhívják a figyelmet ezekre az elfogultságokra. Kulcsfontosságú továbbá, hogy az ágazaton belül felhívják a figyelmet a lassan, de határozottan növekvő szilárd és ellenálló üzleti modellek fontosságára, ahelyett, hogy a rövid távú bevételek gyors növekedésére és értékelésére összpontosítanának.

4.3.   A nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés és a nemek szempontját érvényesítő befektetés közfinanszírozás révén

4.3.1.

A költségvetések politikai prioritásokat tükröznek, és a társadalom átalakításának legfontosabb gazdaságpolitikai eszközei. A közpolitikák fontos szerepet játszanak az útmutatásban és abban, hogy kedvező környezetet teremtsenek a befektetők számára, ezáltal tisztességes munkahelyeket hozva létre. Régóta elismert tény, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés, a nők szerepvállalásának célzott finanszírozása, a költségvetési források elkülönítése, valamint a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő közbeszerzési eljárások és folyamatok szabályozásának a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés végrehajtási eszközeként történő használata mind szükséges eszközök a nemek közötti egyenlőség megvalósításához.

4.3.2.

A nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés egy olyan folyamat, amelynek során megvizsgálják az állami költségvetéseket abból a szempontból, hogy azok hozzájárulnak-e a nők és férfiak közötti nagyobb egyenlőséghez, és úgy alakítják át őket, hogy valóban hozzájáruljanak ahhoz. A nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezéshez kétutas vagy kettős megközelítésre van szükség: a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére valamennyi költségvetésben és programban, valamint külön a nemek közötti egyenlőtlenség kiváltó okainak kezelésére irányuló célzott finanszírozásra. A nemi dimenziót be kell építeni a költségvetési ciklus valamennyi szakaszába, a költségvetési javaslatoktól (ex ante) kezdve magán a költésen keresztül (ex nunc) a ténylegesen elköltött összegek értékeléséig és ellenőrzéséig (ex post). Az adatok, a hatásvizsgálatok és a közös mutatók elengedhetetlenek a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséhez a költségvetési ciklus egészében: a tervezés, a végrehajtás, a nyomon követés és az értékelés során. Bár a tagállamok számára nehéz lehet nemek szerint lebontott adatokat gyűjteni, ez az egyetlen módja az előrelépésnek és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére irányuló megfelelő szakpolitikák kidolgozásának.

4.3.3.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy középtávon valamennyi európai hatóság és tagállam a költségvetési folyamat minden szintjén használjon a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezési eszközöket. A civil társadalom részvétele és a szociális párbeszéd szintén döntő fontosságú ahhoz, hogy feltárjuk azokat a területeket, amelyekkel a költségvetésen keresztül foglalkozni kell. A nemi szempontú elemzés előfeltétele a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezésnek és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének a (pénzügyi) szakpolitikákban, különösen a többéves pénzügyi keretben, a Next Generation EU csomagban és az európai strukturális és beruházási alapokban. Különös figyelmet kell fordítani a kohéziós politikára, amely az országok és régiók közötti egyenlőtlenségek kiigazításának egyik alapvető eszköze. Az EGSZB azt ajánlja, hogy kifejezetten erre a célra kidolgozott mutatók alapján gyűjtsenek adatokat a kohéziós politikában megvalósuló nemek közötti egyenlőségre vonatkozóan.

4.3.4.

Az EGSZB örömmel látja, hogy az Európai Bizottság belső képzési programot indított a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés témájában, ám az egyelőre kis léptékben valósul meg. Az EGSZB szeretné, ha az Európai Bizottság költségvetésén dolgozó személyek és az európai pénzügyi intézmények dolgozói mindannyian megfelelő képzésben részesülnének a nemek szempontját érvényesítő befektetések, a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése és a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés tárgyában. Ez a képzés nemzeti szinten is alapvető fontosságú a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos célkitűzések megvalósítása szempontjából.

4.3.5.

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy célzott alapokat és pénzügyi eszközöket hozzanak létre a nők vállalkozói tevékenységének – például a nők által (vagy részvételével) vezetett, valamint a nők saját tulajdonában lévő kockázatitőke- és magántőke-alapok – támogatása, valamint a piaci hiányosságok kezelésére szolgáló innovatív finanszírozási megoldások (pl. a nőknek nyújtott célzott támogatások, a nők tulajdonában és társtulajdonában lévő alapok célzott kültagi finanszírozása, hitelgaranciák vagy mikrofinanszírozás, társfinanszírozási platformok, nemi alapú kötvények vagy mikrohitelek) feltárása érdekében.

4.3.6.

Az EGSZB továbbá úgy véli, hogy a nemek közötti szakadék csökkentése érdekében aktualizálni kell a befektetési alapokra vonatkozó kritériumokat. Például ha az olyan európai alapok, mint az InvestEU és az Európai Beruházási Alap, az induló vállalkozások finanszírozásának fontos kritériumaként használják a „tapasztalatot”, a „sokszínűséget” azonban nem, akkor nem biztosítunk a nők számára egyenlő hozzáférést a tőkepiachoz. Az EGSZB azt javasolja, hogy az alapok alapjai, a kockázatitőke- és a magántőke-alapok közfinanszírozásra való pályázásakor ezek értékelése során feltételként határozzák meg egy, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó terv meglétét, amely tartalmazza az alapnak a nemek szempontját érvényesítő beruházásokkal kapcsolatos stratégiáját és az alapoknak a nemek közötti egyenlőség megvalósítása iránti elkötelezettségét.

4.3.7.

A nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés és a nemek szempontját figyelembe vevő befektetések elvét az európai határokon kívül is alkalmazni kell a külső finanszírozási mechanizmusokban, beleértve a fejlesztési együttműködési politikákat is.

4.3.8.

Az Európai Bizottságnak el kell végeznie az Unió éves költségvetésének nemi szempontú hatásvizsgálatát, és azt a költségvetés mellékelt dokumentumaként kell benyújtania. A költségvetés e melléklete a nemek közötti egyenlőség érvényesítését nyomon követő dokumentumként fog szolgálni, amelynek célja a költségvetések jövőbeli átalakítása, és azzal kapcsolatban az EP Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsága (FEMM) véleményt fogadhatna el. Az EGSZB azt is javasolja, hogy a költségvetési és makrogazdasági politikákról szóló széles körű viták előmozdítása érdekében az információkat és a kutatási eredményeket jóval az éves költségvetésről szóló parlamenti határozat előtt tegyék közzé a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés szakértőivel és a nemek közötti egyenlőség terén aktív nem kormányzati szervezetekkel konzultálva.

4.3.9.

Az EGSZB kijelenti, hogy a homofília vagy „a hasonló a hasonlót vonzza” elfogultság elkerülésének érdekében az európai pénzügyi intézmények valamennyi bizottságának mielőbb el kell érnie, hogy nemi szempontból kiegyensúlyozott legyen, valamint képzésben kell részesülnie a tudattalan előítéletekre vonatkozóan is. Az Európai Innovációs Tanács „Accelerator” elnevezésű programjának keretében például célul tűzte ki, hogy növelje a nők által vezetett induló vállalkozások számát, és ennek érdekében 50 %-ra növelte a női bírálóbizottsági tagok számát, valamint több nőt kér fel vállalkozásának bemutatására. A Tanács 8 %-ról 29 %-ra emelte a nők által vezetett induló vállalkozások arányát.

4.3.10.

Javasoljuk továbbá a női vállalkozásokkal foglalkozó igazgató vagy magas szintű képviselő kinevezését az Európai Bizottságon és a tagállamok vállalkozásügyi minisztériumain belül, aki szervezeti egységeken átívelően hívná fel a figyelmet arra, hogy több nőt kell ösztönözni a vállalkozásindításra és -fejlesztésre – ideértve a szociális vállalkozásokat is –, és népszerűsítené ennek gazdasági előnyeit.

4.3.11.

Az Uniónak és a tagállamoknak támogatniuk kell az állami, helyi vagy regionális fejlesztési ügynökségeknek a beruházási piacon, valamint a társadalmi hatásban betöltött szerepét. Hollandiában például ezek a regionális fejlesztési ügynökségek az induló vállalkozásokba fektetnek be, és nagyra értékelik a társadalmi hatásokat.

4.3.12.

A nemek közötti egyenlőség érvényesítésével foglalkozó civil társadalmi és nonprofit szervezetek általában alulfinanszírozottak Európában. Az EGSZB kéri, hogy az uniós forrásokat tegyék hozzáférhetőbbé a nők által működtetett szervezetek számára azáltal, hogy egyszerűsítik az eljárásokat, és támogatást nyújtanak a fő tevékenységeikhez. A strukturális alapok odaítélési eljárásait a bürokrácia elkerülése érdekében jobban össze kell hangolni a közvetlen alapokéval.

4.3.13.

Az EGSZB végezetül arra kéri az Európai Bizottságot és az európai intézményeket, hogy dolgozzanak ki ambiciózus jövőképet a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezésről és a nemek szempontját érvényesítő befektetésekről, ezen belül pedig a finanszírozásban részesülő nőkre vonatkozó konkrét célszámokat, konkrét fő teljesítménymutatókat, jogszabályokat, aktualizált kritériumokat és a női vállalkozói tevékenység és a finanszírozáshoz való hozzáférés javítására irányuló (megerősített) programokat. Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottságon belül hozzanak létre egy, a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezéssel foglalkozó munkacsoportot, amely a jelenlegi többéves pénzügyi keretben és más pénzügyi eszközökben érvényesíti a nemek közötti egyenlőséget. A nemek közötti egyenlőség jövőbeli erőteljesebb érvényesítésére való felkészülés érdekében az EGSZB azt javasolja, hogy a lehető leghamarabb hozzanak létre munkacsoportot az uniós intézmények körében, amely részt venne a tárgyalásokon, valamint összehangolná a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére vonatkozó uniós célkitűzéseket és beépítené azokat a következő többéves pénzügyi keretbe.

---

(1)  A „pinkwashing” kifejezés alatt azt a magatartást értjük, amikor egy vállalkozás látszólag igen aktív a nemek közötti egyenlőség terén, valójában azonban keveset tesz annak érdekében (a fenntarthatóság kapcsán alkalmazott „greenwashing” – zöldrefestés – mintájára).

(2)  D’Alfonso, A. (2021). Multiannual financial framework for the years 2021 to 2027 (europa.eu) (EPRS-tájékoztató; PE 637.979). Az Európai Parlament Kutatószolgálata. „Az Európai Bizottság javasolta, hogy a többéves pénzügyi keret működését annak félidejében, 2023. decemberig kötelezően értékeljék.” 8. o.

(3)  https://www.eib.org/attachments/thematic/why_are_women_entrepreneurs_missing_out_on_funding_en.pdf.

(4)  Eurostat és Európai Bizottság. The State of European Tech 2020; Atomico (2020).

(5)  Why are women entrepreneurs missing out on funding? Reflections and considerations – Összefoglaló (eib.org).

(6)  Funding women entrepreneurs: How to empower growth, 2020.

(7)  https://europeanwomeninvc.idcinteractive.net/8/.

(8)  COSME Program, pályázati felhívás: Encouraging community building around the issue of women entrepreneurship – Management and running of the WEgate platform.

(9)  Women-Led Startups Received Just 2,3% of VC Funding in 2020 (hbr.org).

(10)  Az ENSZ nőjogi szervezete (2021): Investment with a gender lens in Europe.

(11)  https://www.kauffmanfellows.org/journal_posts/women-vcs-invest-in-up-to-2x-more-female-founders.

(12)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Nemi alapú beruházások a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben (saját kezdeményezésű vélemémy) (HL C 100., 2023.3.16., xx. 8.).

(13)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Nemek közötti egyenlőség (feltáró vélemény a cseh elnökség felkérésére) (HL C 443., 2022.11.22., 63. o.).

(14)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1158 irányelve (2019. június 20.) a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról és a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 188., 2019.7.12., 79. o.).

(15)  A Tanács ajánlása a munkavállalók és az önálló vállalkozók szociális védelemhez való hozzáféréséről, elfogadva: 2019. november 8.

(16)  The Value of Investing in Female Founders (Forbes, 2019).

(17)  Az S&P Global szerint, amely 11 ország befektetőit kérdezte meg.

(18)  Az Európai Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Emberközpontú gazdaság kiépítése: a szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési terv (COM(2021) 778 final).

(19)  Funding Women Entrepreneurs Through MFF 2021–2027 – Meghallgatás az Európai Parlamentben Women & Investment címmel, 2021. április 19.

(20)  https://www.british-business-bank.co.uk/investing-in-women-code/.

(21)  Jó példa erre az Unióban és az USA-ban immár elterjedt sokszínűségi kockázatitőke-szabvány: www.diversity.vc.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az alapvető jogok és a jogállamiság kommunikálása

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2023/C 100/04)

Előadó:	Cristian PÎRVULESCU
Társelőadó:	José Antonio MORENO DÍAZ

Közgyűlési határozat:	2022.1.20.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 52. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság
Elfogadás a szekcióülésen:	2022.11.23.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2022.12.14.
Plenáris ülésszak száma:	574.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	199/3/4

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Unió az EUSZ 2. cikkében foglaltak szerint közös értékeken alapul, méghozzá az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, az emberi jogok, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség értékein. A jogállamiság és az emberi jogok az európai identitás részét képezik.

1.2.

Ezenkívül az Alapjogi Charta, amely alapvető és kötelező erejű dokumentum, kimondja, hogy az Unió az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás oszthatatlan és egyetemes értékein alapul, valamint a demokrácia és a jogállamiság elveire támaszkodik (1). A Charta alkalmazásának megerősítése egyszerre kötelezettség és észszerű módja annak, hogy megvédjük az embereket, és tudatosítsuk bennük a jogállamiság és az alapvető jogok védelmének fontosságát. Bár az EGSZB támogat minden erőfeszítést e dimenziókkal kapcsolatban, hangsúlyozza ugyanakkor, hogy valamennyi uniós intézménynek aktívan és közvetlenül kommunikálnia kell a nagyközönséggel. A jogállamiság és az alapvető jogok rendkívül fontosak, és a kontinens közös polgári és demokratikus kultúrájának részévé kell válniuk.

1.3.

Az Európa Tanács Velencei Bizottsága egyértelműen meghatározza a jogállamiság fogalma által lefedett alapelveket: jogszerűség, jogbiztonság, a hatáskörrel való visszaélés megelőzése, a törvény előtti egyenlőség és a megkülönböztetés tilalma, valamint az igazságszolgáltatáshoz való jog (2). Ezek egyértelmű kritériumok annak megítéléséhez, hogy valamely állami intézkedés megfelel-e a jogállamiság elveinek, és ezeket a kritériumokat a Bíróság jóváhagyta (3).

1.4.

Az EGSZB sürgeti az összes uniós intézményt, hogy mutassanak zéró toleranciát a jogállamiság tagállamok általi megsértése esetén. Az EU-nak jog szerinti kötelezettsége, hogy fenntartsa a jogállamiságot és védje az alapvető jogokat, függetlenül az e célt esetleg ellenző különböző politikai szereplők szándékaitól.

1.5.

Az EGSZB utal a Bíróság azon ítéletére, amely szerint a költségvetés az egyik olyan eszköz, amely lehetővé teszi, hogy a gyakorlatban is érvényesíteni lehessen valamennyi tagállam azon kötelezettségét, hogy tiszteletben kell tartani az EU alapvető értékeit, többek között a jogállamiságot és az emberi jogokat (4).

1.6.

Az Európai Bizottság éves jogállamisági jelentése értékes eszköz, és megelőzheti a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok védelme terén történő visszaesést. Céljai elérése érdekében azonban meg kell reformálni. Úgy kell kiigazítani, hogy tartalmazza az EUSZ 2. cikkében foglalt valamennyi értéket, továbbá az országspecifikus ajánlások nem teljes mértékű teljesítése esetén alkalmazandó jogi és/vagy pénzügyi lépéseket, valamint szükség van egy ötödik pillérre, amely a civil társadalmi térhez kapcsolódó nemzeti fejlemények nyomon követésére szolgál (5).

1.7.

Az EGSZB korábban hangsúlyozta, hogy a civil társadalom kulcsszerepet tölt be abban, hogy Európában fennmaradjon a demokrácia, és hogy csak egy erős és sokszínű civil társadalom képes megvédeni a demokráciát és a szabadságot, valamint megóvni Európát a tekintélyuralomtól (6). Emellett jogállamiság sincs demokrácia és alapvető jogok nélkül, ami megfordítva is igaz; a három fogalom szorosan kapcsolódik egymáshoz (7). Az EGSZB ezért sürgeti az összes érintett felet, hogy ne emlegessék az úgynevezett „illiberális demokráciát”, még akkor sem, ha kritizálni akarják ezt a koncepciót. Nincs demokrácia liberális elvek nélkül.

1.8.

A jogállamiság kézzelfoghatóbb realitássá tételét célzó erőfeszítésekbe több érdekeltet kellene bevonni, például a szociális partnereket, a szakmai szervezeteket, köztük az ügyvédi kamarákat, valamint olyan önszerveződő szervezeteket, amelyek a sérülékeny helyzetű, a károk kockázatának jobban kitett emberekkel és közösségekkel foglalkoznak.

1.9.

A jogállamiságot és az emberi jogokat egyesek esetleg túlzottan elvont, távoli, zsargonszerű jogászi fogalmakként érzékelhetik. A jogállamiság hatékony kommunikálásához ezért a közös értékekre, valamint a méltányosság és az igazságosság könnyen megragadható fogalmaira kell összpontosítanunk. Segíthet az is, ha emberi történeteket mesélünk el a dolgok emberi oldalának és a tények mögött álló személyeknek a bemutatásával, illetve ha statisztikákat használunk fel.

1.10.

Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy az iskolákban és a felsőoktatásban általános jelleggel jelenítsék meg a jogállamiság elvét és az alapvető jogokat. Az állampolgári ismeretek oktatásának kötelezőnek kell lennie, minél korábbi életkorban el kell kezdődnie, és hosszú évekig kell tartania. Emellett uniós és nemzeti erőforrásokat kell rendelkezésre bocsátani az állampolgári ismereteket oktató tanárok megfelelő képzéséhez.

1.11.

Az emberi jogi keret az elszámoltathatóság elvén alapul, ezért olyan intézkedéseket igényel, amelyekkel megállapítható, hogy melyik fejlemény mögött ki áll, és meghatározhatók a kívánatos szakpolitikai változások. Fontos továbbá meghatározni a széles körű közérdeklődésre számot tartó kérdéseket – ilyen például az energiához, a közlekedéshez, a regionális egyenlőséghez, a munkához, a lakhatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz és a különböző egyéb közszolgáltatásokhoz való helyi, regionális és nemzeti szintű hozzáférés.

1.12.

Az emberi jogok védelmének és a jogállamiságnak kedvez az erős jóléti állam, még ha az Európa különböző részein különféle formákat is ölthet. Ezt az összekapcsoltságot a szociális jogok európai pillére – az inkluzívabb Unió kiépítését szolgáló alapvető politikai eszköz – figyelembe veszi.

1.13.

Az alulról szerveződő mozgalmaknak és a szegénységet megtapasztalt embereknek kell az emberi jogok demokratikus ügyének középpontjában állniuk. Az emberi jogok, különösen a szociális jogok védelmének legjobb módja az, hogy ha lehetővé tesszük, hogy a nyilvánosság számára és a politikai vitákban hallható legyen az egyenlőtlenség, a szegénység és a társadalmi kirekesztés által leginkább érintett emberek hangja.

2.   Általános megjegyzések

2.1.

Az EGSZB emlékeztet a SOC/598 sz. véleményében (2018) kifejtett álláspontra: „A jogállamiság, valamint a pluralista demokráciát védő biztosítékok és az alapvető jogok tiszteletben tartása összefüggenek egymással és elválaszthatatlanok egymástól. A jogállamiság biztosítja, hogy a kormányok tiszteletben tartsák az alapvető jogokra vonatkozó normákat, és a pluralista demokrácia gondoskodik arról, hogy a kormányok olyan politikát folytassanak, amely polgáraik jóllétét előmozdítja. Önmagában a jogállamiság fenntartása nem garantálja, hogy a jog tiszteletben tartja az alapvető jogokat, sem azt, hogy a jogalkotás jól informált, pluralista és kiegyensúlyozott nyilvános eszmecserén és részvételen alapuló, inkluzív és legitim eljárásnak megfelelően történik. A puszta »jog által szabályozás« elkerülése érdekében az alapvető jogokat és a pluralista demokrácia normáit is fenn kell tartani a jogállamiság mellett.” (8)

2.2.

Amint azt az Európai Bizottság 2021. és 2022. évi jogállamisági jelentései megállapítják, a polgárok közintézményekbe és jogállamiságba vetett bizalmának megőrzéséhez többek között a következőkre van szükség: olyan független igazságszolgáltatási rendszer, amely hatékony bírósági felülvizsgálatot biztosít az uniós jognak való megfelelés biztosítása érdekében; határozott nyilvános elkötelezettség a korrupció elleni küzdelem és a demokratikus elszámoltathatóság biztosítása mellett; a médiapluralizmus és a tömegtájékoztatás szabadsága, beleértve a média tulajdonviszonyainak átláthatóságát; átlátható alkotmányos és intézményi mechanizmusok a fékek és ellensúlyok biztosítására, a civil társadalom aktív részvételével; valamint a fenntartható fejlődésre, az emberi jogokra, a demokráciára és a jogállamiságra irányuló nemzetközi együttműködés megerősítése (9). 2022. évi jelentésében az Európai Bizottság kiemeli emellett, hogy Oroszország Ukrajna elleni agressziója – mely durván megsérti a nemzetközi jogot és az ENSZ Alapokmányának elveit, továbbá az európai és globális biztonság és stabilitás mellett a demokráciát és a jogállamiságot is aláássa – komoly fenyegetést jelent az EU értékeire és a szabályokon alapuló rendre (10).

2.3.

Semmilyen demokratikus és képviseleti normát sem lehet ürügyként használni a jogállamiság és az alapvető jogok megsértésének legitimizálásához. Az uniós intézményeknek és különösen az Európai Bizottságnak minden rendelkezésére álló eszközt fel kell használniuk az uniós elvek integritásának helyreállításához.

2.4.

A helyzet helyszíni nyomon követése révén a civil társadalmi szervezetek és az emberijog-védők elengedhetetlen szerepet játszanak, különösen a jogállamiság csorbulása és az emberi jogok elleni támadás esetén (11). A tekintélyelvű kormányok nemcsak azáltal fenyegetik a civil társadalmi szervezeteket, hogy szűkítik és módosítják a tevékenységük számára rendelkezésre álló tereket, hanem személyes fenyegetések és üldözés, pénzügyi korlátozó intézkedések vagy a fizikai vagy verbális támadásokkal szembeni elégtelen védelem által is (12).

2.5.

Amint azt korábban említettük, jelentős mértékben meg kell erősíteni a civil társadalmi szervezetek és az emberijog-védők általános képességét arra, hogy az Alapjogi Charta által biztosított kereten belül tudjanak dolgozni, mégpedig egy olyan intézkedéscsomag révén, amely képzést és tudástranszfert, illetve szervezeti és pénzügyi támogatást tartalmaz, valamint védelmet nyújt a támadások és a negatív kampányok ellen (13). Ennek érdekében az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy olyan átfogó európai civil társadalmi stratégiára, amely irányítaná az együttműködést, a kapacitásépítési erőfeszítéseket, valamint a jogállamisággal és az alapvető jogokkal kapcsolatos hatékony kommunikációt.

2.6.

Az EGSZB úgy véli, hogy a civil társadalmi szervezetek és az emberijog-védők munkája elengedhetetlen ahhoz, hogy a kiszolgáltatott csoportok meg tudjanak birkózni a biztonságukat, jóllétüket és méltóságukat érintő komoly kihívásokkal. Egy nap mindenkivel előfordulhat, hogy kiszolgáltatott helyzetben találja magát. Sok esetben a kiszolgáltatottság forrásai átfedik egymást, és strukturális marginalizálódáshoz és megkülönböztetéshez vezetnek.

2.7.

Biztosítani kell a jogállamiság és az alapvető jogok védelmét a demokráciával kapcsolatban, különös tekintettel a szabad és tisztességes választások és az erős demokratikus részvétel előmozdítására (14). Azok, akik fellépnek a jogállamiság ellen, a politikai ellenzék és a független tömegmédia ellen is fellépnek. Az európai demokráciáról szóló cselekvési terv (EDAP) egy szükséges lépés ez ellen.

2.8.

A szociális partnerek jelentős szerepet játszanak a jogállamiság és az alapvető jogok kommunikálásában. Egy adott ország politikai és jogi légkörének romlása minden munkahelyet érint. A vállalkozások, a kkv-k és a szociális vállalkozások nem működhetnek hatékonyan, ha nincsenek jelen a jogállamiság és az alapvető jogok védelmét szolgáló rendszerek. A szociális partnereknek kötelezettséget kell vállalniuk arra, hogy fellépnek integritásuk és hatékonyságuk javítása érdekében. A munkavállalók számára biztosítani kell a szakszervezet-alakítás, illetve a választásuk szerinti szakszervezethez való csatlakozás, a szakszervezetek számára pedig a szabad működés lehetőségét (15). A munkavállalóknak és a munkáltatóknak joguk van arra, hogy kollektív tárgyalásokat folytassanak és kollektív szerződéseket kössenek, valamint hogy érdekütközés esetén érdekeik védelmében együttesen lépjenek fel, a sztrájkot is beleértve. (16)

2.9.

Az Alapjogi Ügynökség jelentős kapacitással rendelkezik ahhoz, hogy releváns információkat gyűjtsön. Az eddigiekben felépített egy olyan hatalmas tudásbázist, amelyet minden érdekelt szereplő felhasználhat. Jelentős szakértelemmel rendelkezik, és ennek kell megalapoznia a kommunikációs dimenzió erősítését. Az Ügynökség számára több forrást kell biztosítani ahhoz, hogy az EU valamennyi tagállamában nyilvános kommunikációt folytathasson. Nagyobb együttműködésre van szükség az olyan, szakosodott intézményekkel, mint az Európa Tanács vagy az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala.

2.10.

Az EU továbbá globális szereplő is, és a nemzetközi identitása és szerepe szempontjából rendkívül fontos a jogállamiság és az alapvető jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos felelőssége. Valamennyi külső szakpolitikának, programnak, eszköznek és fellépésnek tükröznie kell azt, hogy az EU-n belüli mennyire központi a szerepük, valamint hogy fontosak a demokratikus és békés világ szempontjából.

3.   Részletes megjegyzések

3.1.   Pozitív narratíva és keretezés

3.1.1.

Meg kell erősíteni a demokrácia, az alapvető jogok és a jogállamiság elvével kapcsolatos állampolgári ismeretek oktatását. Az Európai Bizottságnak emellett egy ambiciózus kommunikációs menetrend keretében továbbra is segítenie kell a nagyközönség tájékoztatását (17).

3.1.2.

Az EU alapítási mítosza önmagában már nem tud hatni az európai emberekre. Az Európai Uniónak narratívákat kell javasolnia az eléri kívánt jövővel kapcsolatban, és újra kell élesztenie azokat a főbb elveket, amelyek jelentős szerepet játszottak az európai projektben (18), ideértve a jogállamiságot és az emberi jogokat is. Ez az Ukrajna elleni orosz katonai agresszió kontextusában különösen fontos.

3.1.3.

Az emberi jogi keret az elszámoltathatóság elvén alapul, ezért olyan intézkedéseket igényel, amelyekkel megállapítható, hogy melyik fejlemény vagy kívánatos szakpolitikai változás mögött ki áll. Fontos továbbá meghatározni a széles körű közérdeklődésre számot tartó kérdéseket – ilyen például a közlekedéshez, az energiához, a munkához, a lakhatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz és a különböző egyéb közszolgáltatásokhoz való helyi, regionális és nemzeti szintű hozzáférés. Túl kell lépni az emberi jogi normáknak nem megfelelő helyzetek kritikáján, és azáltal, hogy az emberek elméjében pozitív asszociációkat hozunk létre, meg kell mutatni azt a jövőt, amelyet a jogállamiság és az emberi jogok segíthetnek felépíteni (19).

3.1.4.

Nincs jogállamiság demokrácia és alapvető jogok nélkül, ami megfordítva is igaz; a három fogalom szorosan kapcsolódik egymáshoz (20). Az EGSZB ezért sürgeti az összes érintett felet, hogy ne emlegessék az úgynevezett „illiberális demokráciát”, még akkor se, ha kritizálni akarják ezt a koncepciót. Nincs demokrácia liberális elvek nélkül. Az illiberális demokrácia nem a demokrácia alternatívája, és nem annak felhígított formája. Az illiberális demokrácia nem demokrácia.

3.2.   A szükséges szakpolitikák és a releváns szakpolitikai területek

3.2.1.

Ahogy azt az EGSZB korábban megállapította, összefüggés fedezhető fel a közintézményekkel és az alapvető elvekkel szembeni negatív hozzáállás és aközött, hogy az emberek úgy érzékelik vagy azzal a ténnyel szembesülnek, hogy nem tudnak profitálni a gazdasági fellendülésből (21).

3.2.2.

Az emberi jogok és a jogállamiság érvényesítéséhez lépéseket kell tenni olyan szakpolitikák meghatározásához, amelyek javíthatják az emberek mindennapi életét.

3.2.3.

Az emberi jogok védelmének és a jogállamiságnak kedvez az erős jóléti állam, még ha az Európa különböző részein különféle formákat is ölthet. A szociális jogok európai pillére – az inkluzívabb Unió kiépítését szolgáló alapvető politikai eszköz – figyelembe veszi ezt az összekapcsoltságot (22). A munkavállalóknak joguk kell hogy legyen a tisztességes megélhetést biztosító, méltányos javadalmazáshoz (a pillér 6. alapelve), és mindenkinek, aki nem rendelkezik elegendő anyagi forrásokkal, joga kell hogy legyen a minden életszakaszban méltósággal élhető életet biztosító, megfelelő minimumjövedelemhez és ahhoz, hogy ténylegesen hozzáférjen a méltó életet lehetővé tevő árukhoz és szolgáltatásokhoz (14. alapelv) (23).

3.2.4.

A Covid19-világjárvány figyelmeztetés arra, hogy milyen fontos egy mindenkire kiterjedő, mindenki számára elérhető és méltányos közegészségügyi rendszer fenntartása. Az EGSZB megismétli a SOC/691. sz. véleményben (2022) kifejtett álláspontot: „Az Uniónak és tagállamainak társadalmi szinten mélyen el kell gondolkodniuk a válság eredetéről és annak okairól, hogy miért került a világjárvány miatt a legtöbb európai egészségügyi rendszer az összeomlás szélére. Az évek óta tartó megszorító politikák általános tőkekivonáshoz vezettek az egészségügyi ágazatban és más kulcsfontosságú szociális szolgáltatások terén (az eltartottak és kiszolgáltatottak segítése, ápolási intézmények stb.), így jött létre az az időzített bomba, amely egy jelentős egészségügyi kihívás közepette aztán felrobbant.” (24)

3.2.5.

A világjárvány nem az egyetlen olyan válság, amely hátrányosan érinti az alapvető jogokat. Az ukrajnai háború milliókat veszélyeztet Ukrajnában és az egész világon. Az éghajlatváltozás és a hozzá kapcsolódó kihívások és katasztrófák – például kontrollálatlan vegetációtüzek – közvetlenül érintik az embereket a kontinens minden részén. Sok európai polgár küzd a megnövekedett energiaárakkal. Ennek megfelelően korszerűsíteni és módosítani kell Európa fellépési eszközeit.

3.2.6.

A szakpolitikáknak, különösen pedig a gazdasági reformpolitikáknak rendszeres előzetes és utólagos emberi jogi hatásvizsgálatokon kell alapulniuk (25), hogy tájékozott és inkluzív európai és nemzeti viták folyhassanak az egyeztető eljárásról és a politikai döntések kiigazításáról (26).

3.2.7.

Nagyobb hangsúlyt kell fektetni az Alapjogi Charta III. fejezetére (Egyenlőség) és IV. fejezetére (Szolidaritás), lévén ezek az EU demokratikus és értékalapú megbízatásának alapvető elemei (27). A Chartában elismert valamennyi emberi jog oszthatatlan, egymástól kölcsönösen függő és egyformán fontos. Amint arra az Emberi Jogok Európai Bírósága rámutatott egy mérföldkőnek számító ügyben, nincs éles határ a szociális és gazdasági jogok, valamint a polgári és politikai jogok között (28).

3.2.8.

Kívánatos lenne, hogy az uniós intézmények és a tagállamok szorosabban együttműködjenek annak biztosítása érdekében, hogy minden európai polgár és lakos élvezhesse az emberi jogok európai egyezményében, az Európai Szociális Chartában (annak több formájában) és az ENSZ kapcsolódó emberi jogi egyezményeiben elismert valamennyi jogot. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy az uniós jog kialakítása, értelmezése és végrehajtása során fordítsanak kellő figyelmet a szociális jogok európai pillérére és az Európai Szociális Chartára.

3.2.9.

Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy írják alá és ratifikálják az 1996. évi (felülvizsgált) Európai Szociális Chartát, és fogadják el a Szociális Jogok Európai Bizottságának kollektív panasztételi eljárását.

3.2.10.

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság kezdeményezését, amely lehetővé tenné gazdasági korrekciós intézkedések alkalmazását azon tagállamok tekintetében, amelyek súlyosan és tartósan megsértik az EUSZ 2. cikkében meghatározott értékeket (29). „Az Európai Bizottságnak biztosítania kell a megfelelő humánerőforrásokat és pénzügyi forrásokat, és következetesen nyomon kell követnie a lehetséges jogsértésekre utaló jeleket. Ennek során az Európai Bizottságnak szigorúan objektív kritériumokat kell alkalmaznia, és minden tagállamban egyformán ki kell vizsgálnia a jogsértéseket.” (30)

3.3.   Az emberi jogok demokratikus szerepe és az átélt tapasztalatok fontossága

3.3.1.

Az Alapjogi Ügynökség által végzett széles körű felmérés szerint az EU-ban tízből majdnem kilenc ember gondolja úgy, hogy az emberi jogok fontosak az igazságosabb társadalom megteremtéséhez (31). Az európaiak úgy vélik, hogy az emberi jogok jelentős szerepet játszhatnak életükben.

3.3.2.

Ahhoz, hogy az emberi jogok Európa-szerte érvényesüljenek, olyan cselekvésre van szükség, amely felhívja a figyelmet arra, hogy az emberi jogok – például a szociális jogok, így a munka, a szociális biztonság, a lakhatás, az oktatás és az egészségügy – mindenki számára változást hozhatnak mindennapi életükben, a számukra legfontosabb helyeken és a helyi közösségeikben (32).

3.3.3.

Az alulról szerveződő mozgalmaknak és a szegénységet megtapasztalt embereknek az emberi jogok demokratikus ügyének középpontjában kell állniuk. Az emberi jogok, különösen a szociális jogok védelmének legjobb módja az, hogy ha lehetővé tesszük, hogy a nyilvánosság számára és a politikai vitákban hallható legyen az egyenlőtlenség, a szegénység és a társadalmi kirekesztés által leginkább érintett emberek hangja. Segíthet az is, ha emberi történeteket mesélünk el a dolgok emberi oldalának és a tények mögött álló személyeknek a bemutatásával, illetve ha statisztikákat használunk fel. Ha komolyan kívánjuk venni a szociális jogokat, ahhoz nemcsak különböző szakpolitikákra, hanem inkluzívabb folyamatokra is szükség van (33).

3.3.4.

Az európai társadalom nem engedheti meg magának, hogy a jogok és a demokrácia közötti hamis választásra kényszerüljön. Az emberi jogok védelméhez ezeket a jogokat népszerűvé kell tenni azáltal, hogy helyi, nemzeti és globális szinten mozgalmakat hozunk létre és tartunk fenn a jogok előmozdítása érdekében.

3.3.5.

Ezt a folyamatot a civil társadalmi csoportoknak kell irányítaniuk, és az uniós és tagállami hatóságoknak elő kell segíteniük az emberi jogok demokratikus ügyét azáltal, hogy átlátható módon járnak el, és tiszteletben tartják a civil társadalom azon szerepét, hogy elszámoltathatja őket. Meg kell erősíteni a nemzeti emberi jogi intézményeket, ez utóbbiaknak pedig fel kell hívniuk a figyelmet az emberek rendelkezésére álló lehetséges jogorvoslati lehetőségekre.

---

(1)  Az Európai Unió Alapjogi Chartája, Preambulum (HL C 326., 2012.10.26., 391. o.).

(2)  Az Európa Tanács Velencei Bizottsága: Jogállamisági ellenőrzőlista, elfogadva a 106. plenáris ülésen, 2016.

(3)  Az Európai Unió Bírósága C-157/21. sz., Lengyelország kontra Parlament és Tanács ügyben 2022. február 16-án hozott ítéletének (EU:C:2022:98) 325. pontja.

(4)  Lengyelország kontra Parlament és Tanács, C-157/21, 130–131. pont;2022. február 16-i ítélet, Magyarország kontra Parlament és Tanács, C-156/21, EU:C:2022:97 EUB-ítélet,116–117. bekezdés.

(5)  Laurent Pech és Bárd Petra: Rule of Law Report and the EU Monitoring and Enforcement of Article 2 TEU Values, Jelentés az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága és Alkotmányügyi Bizottsága számára, 2022. február, 12–13. o.

(6)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Ellenállóképes demokrácia a szilárd és sokszínű civil társadalom segítségével (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 228., 2019.7.5., 24. o.).

(7)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A jogállamiság és az alapjogok európai ellenőrzési mechanizmusa (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 34., 2017.2.2., 8. o.).

(8)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a tagállamokban a jogállamiság tekintetében fennálló, általánossá vált hiányosságok esetén az Unió költségvetésének védelméről [COM(2018) 324 final – 2018/0136 (COD)] (HL C 62., 2019.2.15., 173. o.).

(9)  A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – 2021. évi jogállamisági jelentés – A jogállamiság helyzete az Európai Unióban (COM(2021) 700 final).

(10)  A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – 2022. évi jogállamisági jelentés – A jogállamiság helyzete az Európai Unióban, (COM(2022) 500 final).

(11)  A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak és a Tanácsnak – Az Unión belüli jogállamiság további erősítése Az aktuális helyzet és a lehetséges további lépések (COM(2019) 163 final) (HL C 282., 2019.8.20., 39. o.).

(12)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Populizmus és alapvető jogok – elővárosi és vidéki területek (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 97., 2020.3.24., 53. o.), 1.6. pont.

(13)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az Alapjogi Charta EU-n belüli alkalmazásának megerősítésére irányuló stratégia (COM(2020) 711 final) (HL C 341., 2021.8.24., 50. o.).

(14)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának az Európai Demokráciára vonatkozó cselekvési tervről (COM(2020) 790 final) (HL C 341., 2021.8.24., 56. o.).

(15)  A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 8. cikkének (1) bekezdése.

(16)  Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 28. cikke.

(17)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának az Európai Demokráciára vonatkozó cselekvési tervről (COM(2020) 790 final) (HL C 341., 2021.8.24., 56. o.).

(18)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Populizmus és alapvető jogok – elővárosi és vidéki területek (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 97., 2020.3.24., 53. o.).

(19)  FRA: „10 keys to effectively communicating human rights”, 2018; a nemzeti emberi jogi intézmények európai hálózata: Tips for Effective Messaging about Economic & Social Rights, 2019.

(20)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A jogállamiság és az alapjogok európai ellenőrzési mechanizmusa (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 34., 2017.2.2., 8. o.).

(21)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Populizmus és alapvető jogok – elővárosi és vidéki területek (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 97., 2020.3.24., 53. o.).

(22)  Európai Bizottság: A szociális jogok európai pillérének 20 alapelve.

(23)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Európai keretirányelv a minimumjövedelmi rendszerekről (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 190., 2019.6.5., 1. o.).

(24)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Covid19 hatása az alapvető jogokra és a jogállamiságra az EU-ban és a demokrácia jövője (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 275., 2022.7.18., 11. o.).

(25)  Az ENSZ független szakértője a külső adósságnak és az államok egyéb kapcsolódó nemzetközi pénzügyi kötelezettségeinek az emberi jogok, különösen a gazdasági, szociális és kulturális jogok teljeskörű gyakorlására kifejtett hatásáról, Guiding Principles for human rights impact assessments for economic reform policies, A/HRC/40/57, 2018. december 19.

(26)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Populizmus és alapvető jogok – elővárosi és vidéki területek (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 97., 2020.3.24., 53. o.).

(27)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az Alapjogi Charta EU-n belüli alkalmazásának megerősítésére irányuló stratégia (COM(2020) 711 final) (HL C 341., 2021.8.24., 50. o.).

(28)  Az Airey kontra Írország ügyben hozott ítélet, érdemi rész, 6289/73. sz. kérelem (1979), az EJEB 1979. október 9-i itélete, 26. pont.

(29)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Covid19 hatása az alapvető jogokra és a jogállamiságra az EU-ban és a demokrácia jövője (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 275., 2022.7.18., 11. o.).

(30)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Jogállamiság és a helyreállítási alap (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 194., 2022.5.12., 27. o.).

(31)  FRA: Many Europeans believe human rights can build a fairer society but challenges remain, sajtóközlemény, 2020. június 24.

(32)  Casla, Koldo és Barker, Lyle: Human Rights Local, a University of Essex emberi jogi központjának blogja, 2022. január 17.

(33)  Casla, Koldo: Nothing about us, without us, is really for us, Global Policy, 2019. október 14.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Ipari stratégia a tengerészeti technológiai ágazat számára

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2023/C 100/05)

Előadó:	Anastasis YIAPANIS
Társelőadó:	Christophe TYTGAT

Közgyűlési határozat:	2022.1.20.
Jogalap:	eljárási szabályzat 52. cikk (2) bekezdés
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága
Elfogadás a szekcióülésen:	2022.11.11.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2022.12.14.
Plenáris ülésszak száma:	574.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	207/2/4

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB ezzel a saját kezdeményezésű véleménnyel azt kívánja jelezni, hogy hiányoznak a tengerészeti technológiai ágazat kihívásait és szükségleteit kezelő ágazati politikai intézkedések, és konkrét javaslatokat tesz Európa tengeri rezilienciájának és stratégiai tengeri autonómiájának megerősítésére, valamint a globális versenyképesség visszanyerésére irányuló azonnali intézkedésekre.

1.2.

Az EGSZB mélységes aggodalmának ad hangot az európai tengerészeti technológiai ágazat jövője miatt, amely – különösen Ázsia részéről – tisztességtelen versennyel néz szembe.

1.3.

Az EGSZB kéri, hogy a tengerészeti technológiai ágazatra az EU egyik stratégiai ágazataként, tevékenységeire pedig mielőbb „kritikus infrastruktúraként” tekintsenek, továbbá kéri, hogy az Európai Bizottság szolgálatain belül dolgozzanak ki egy tengerhasznosítási ágazati stratégiát és ehhez biztosítsanak elegendő erőforrást. A fenntartható európai tengerstratégiának figyelembe kell vennie és újra kell értékelnie az európai kikötők és más kapcsolódó kritikus infrastruktúrák tulajdonjogát.

1.4.

Az EGSZB szorgalmazza, hogy sürgősen fogadjanak el olyan intézkedéseket, amelyek ösztönzik a környezetbarát és csúcstechnológiájú hajók iránti belső keresletet, beleértve egy flottamegújítást ösztönző uniós programot, a meglévő hajók utólagos átalakítását az európai zöld megállapodás céljainak megfelelően, valamint infrastrukturális és alternatív üzemanyagokkal kapcsolatos beruházások haladéktalan megvalósítását.

1.5.

Az EGSZB kéri, hogy a kétoldalú és szabadkereskedelmi megállapodásokba építsenek be olyan konkrét záradékokat, amelyek az uniós tengerhajózási vállalatok számára biztosítják a szabad piacra jutást, tiltják a kereskedelmi akadályokat, viszonosságot követelnek, valamint biztosítják a kellő gondosságot. Ha a nemzetközi szintű tárgyalások nem vezetnek eredményre, az Uniónak egyoldalú intézkedéseket kell fontolóra vennie, hogy nyomást gyakoroljon nemzetközi versenytársaira.

1.6.

Az EGSZB úgy véli, hogy a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés biztosítása, az EU védelmi és stratégiai tengeri autonómiájának megőrzése, valamint a munkahelyek és a kritikus képességek védelme érdekében ösztönzőket kell biztosítani ahhoz, hogy egyrészt az Unióban gyártott technológiákkal együtt áthelyezzék az Unióba a gyártólétesítményeket, másrészt az Unióban tartsák az ellátási láncokat és a részegységek gyártását.

1.7.

Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a programok értékelésével és a készségek tanúsításával, valamint a szociális partnerek és a tudományos körök teljeskörű bevonásával hajtsanak végre nagyszabású átképzési, továbbképzési és szakképzési programokat, továbbá kéri, hogy nyújtsanak pénzügyi támogatást az uniós készségfejlesztési paktumhoz (1) és az arra irányuló célzott kampányokhoz, hogy az ágazatot vonzóvá tegyék többek között a nők és a fiatalok számára.

1.8.

Az EGSZB fokozott erőfeszítéseket szorgalmaz annak érdekében, hogy minden munkavállaló és kkv számára biztosítsák az igazságos átmenetet, európai üzemi tanácsokat hozzanak létre, illetve megszilárdítsák azokat, valamint hogy – az uniós jogszabályokkal és az ILO szabályaival teljes összhangban – biztosítsák a legmagasabb szintű nemzetközi szociális normáknak való megfelelést. Az EGSZB úgy véli, hogy az európai hajógyártási ágazati szociális párbeszéd bizottságának (SSDC) alapvető szerepet kell betöltenie ebben a kérdésben és a tengerészeti technológiai ágazat megerősítésében.

1.9.

A bankhitelekhez és közfinanszírozáshoz való hozzájutás rendkívül nehéz a tengerészeti technológiai vállalatok, különösen a kkv-k számára. Az EGSZB olyan uniós taxonómiai szabályokat szorgalmaz, amelyek a tengerhasznosítási ágazatban támogatják a fenntartható beruházásokat, előmozdítják annak inkluzív jellegét, valamint jogbiztonságot biztosítanak a technológiai beruházások számára.

1.10.

Az EGSZB kéri, hogy a FuelEU Maritime kezdeményezéshez (2) kapcsolódó jogsértésekből befolyt pénzeszközöket és az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerből (3) származó bevételeket egyebek mellett a hajózási ágazat (4) és annak ellátási lánca, különösen a tengerészeti technológiai ágazat finanszírozásának támogatására fordítsák. Az EGSZB egy olyan uniós garanciaalap létrehozását szorgalmazza, amely a kockázatos tengerészeti beruházások esetében megkönnyíti a finanszírozási eszközökhöz való hozzáférést.

1.11.

Az EGSZB úgy véli, hogy nem megengedhető, hogy az olyan külföldi vállalatok, amelyek továbbra is szociális dömpinget alkalmaznak és felborítják a globális egyenlő versenyfeltételeket, használhassák az uniós finanszírozási eszközöket, illetve hozzáférést kapjanak a belső piachoz. Az ezekre az eszközökre fordított beruházások megtérülésének az európai vállalatok javát kell szolgálnia.

1.12.

A tengerészeti technológiai ágazat teljes dekarbonizációjának megvalósításához teljesen át kell állni az alternatív üzemanyagokra és technológiákra. Az EGSZB üdvözli a kibocsátásmentes vízi közlekedéssel kapcsolatos közös programozású partnerség elfogadását.

1.13.

Az EGSZB úgy véli, hogy egy „tengerészeti szakértői csoport” és egy „európai tengerészeti technológiai ágazati szövetség” segíthetne javítani és visszanyerni a tengerészeti technológiai ágazat globális versenyképességét.

1.14.

Végezetül az EGSZB kész nagyobb szerepet vállalni abban, hogy segítse a tengerészeti technológiai ágazatot az előtte álló kihívások kezelésében, és arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy sürgősen valósítsanak meg egy, a tengerhasznosítási ágazatra vonatkozó stratégiát. Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy célzott eszköztár nélkül az EU elveszíti a tengerészeti ágazattal kapcsolatos képességeit, szakértelmét és munkahelyeit, és teljes mértékben Ázsiától válik függővé polgári és tengeri hajói és platformjai, valamint tengerészeti és tengeri berendezései tekintetében. Súlyos politikai hiba lenne, ha nem dolgoznánk ki és hajtanánk gyorsan végre egy, a tengerhasznosítási ágazatra vonatkozó célzott stratégiát.

2.   Bevezetés

2.1.

Az EGSZB e saját kezdeményezésű véleményének előzménye a 2018-ban elfogadott „A LeaderSHIP 2020 stratégia: jövőkép a tengerészeti technológiai ipar számára” című, CCMI/152. sz. vélemény (5). A cél az, hogy felhívjuk a figyelmet az uniós tengerészeti technológiai ágazat előtt álló súlyos problémákra (6) , valamint arra, hogy az uniós és a nemzeti hatóságok elmulasztottak ágazati politikai intézkedéseket hozni az ágazati kihívások és szükségletek kezelésére. Az EGSZB konkrét javaslatokat tesz a tengerészeti technológiai ágazatban a versenyképesség biztosításához, a növekedési lehetőségek megteremtéséhez és a vállalkozásalapításhoz szükséges intézkedésekre. Az EGSZB sürgeti az uniós intézményeket, a tagállamokat, a szociális partnereket és más érdekelt feleket, hogy közösen határozzanak meg és mihamarabb hozzanak szakpolitikai intézkedéseket e stratégiai ágazat megmentése és védelme érdekében, hogy biztosítsák az EU és az uniós partok védelmét, az EU tengeri autonómiáját, kereskedelemhez való hozzáférését, kék gazdaságát és globális tengeri vezető szerepét.

2.2.

Az EGSZB szándékosan követi a LeaderSHIP kezdeményezésről szóló európai bizottsági közlemény (7) szerkezetét, hogy rávilágítson a négy javasolt irányvonal terén elért csekély előrehaladásra, és megkongassa a vészharangot, hogy azonnali és célzott beavatkozásra van szükség a tengerészeti technológiai ágazatban, különös tekintettel a világjárvány és az ukrajnai háború hatásaira.

3.   A piacra jutás javítása és a tisztességes piaci feltételek

3.1.

Várhatóan növekedni fog az élelmiszerek, az áruk és az energia iránti kereslet, ami a vízi (tengeri és belvízi) közlekedési infrastruktúra és kapacitások bővítését, a hajók számának növelését, a technológiák fokozott alkalmazását és a logisztikai irányítás javítását teszi szükségessé. A vízi és tengerparti turizmus és szabadidős tevékenységek iránti kereslet szintén növekszik.

3.2.

A Covid19-világjárvány és az ukrajnai háború egyrészt rávilágított arra, hogy az Unió számára milyen stratégiai kockázatot jelent, ha túlságosan függ idegen nemzetektől, másrészt hiányt és elakadást okozott az ellátási láncokban, valamint a nyersanyag- és energiaárak növekedéséhez vezetett, ami miatt további nyomás nehezedik a tengerészeti technológiai vállalatokra. Az ukrajnai háború arra is emlékeztette az Uniót, hogy a védelem, a biztonság, valamint a határ- és partvédelem szempontjából milyen fontos, hogy rendelkezzen kritikus tengeri katonai képességekkel, beleértve a kereskedelmi és haditengerészeti hajókat és technológiákat is.

3.3.

Az uniós gyártók globális szinten kiélezett versenyt folytatnak az ázsiai, különösen a kínai és a dél-koreai vállalatokkal, amelyek egyre több piacot szereznek meg az erős kormányzati támogatásnak köszönhetően, többek között az összetett állami támogatási rendszerek jóvoltából, miközben kevésbé szigorú szociális és környezetvédelmi normákat alkalmaznak. Ez lehetővé tette számukra, hogy megszerezzék a hagyományos uniós piacokat, és kárt okozó árakon megrendeléseket orozzanak el az európai vállalatok elől. Az infláció jelenlegi növekedése és a magas energiaárak további nyomást gyakorolnak az európai gyártókra. Az EGSZB aggodalmát fejezi ki az európai tengerészeti technológiai ágazat jövője miatt, és úgy véli, hogy azonnali fellépésre van szükség az európai tengerhasznosítási ágazat rezilienciájának megerősítése és globális versenyképességének visszanyerése érdekében, illetve ahhoz, hogy megvédjük Európa erős pozícióját a komplex hajógyártás és a szabadidős hajózás terén, valamint megőrizzük stratégiai tengerészeti autonómiáját.

3.4.

A fenntartható európai tengerstratégiának figyelembe kell vennie többek között az európai kikötők és más kapcsolódó kritikus infrastruktúrák tulajdonjogát, amelyek közül sokat részben vagy egészben a kínai állam teljes vagy részleges ellenőrzése alatt álló kínai vállalatok vásároltak meg. Európa stratégiai autonómiájának biztosítása érdekében kiemelkedő fontosságú a tulajdonosi struktúrák újraértékelése és lehetőség szerint az európai tulajdonjog visszaállítása.

3.5.

Az EGSZB ágazati stratégiát szorgalmaz a tengerészeti technológiai ágazat tekintetében, hogy növelje annak globális versenyképességét, valamint lehetővé tegye az ágazat számára a zöld és a digitális kettős átállásból adódó üzleti lehetőségek kihasználását. Ha az EU továbbra is versenyképes akar maradni ezen az erősen támogatott és kiegyensúlyozatlan globális piacon, ahol fő versenytársai nem tartják be a WTO-szabályokat, haladéktalanul konkrét uniós kereskedelmi mechanizmusokat, finanszírozási eszközökhöz való hozzáférési lehetőségeket, munkaerőpiaci képzési programokat és kutatás-fejlesztési programokat kell kidolgozni. Az EGSZB továbbá kéri, hogy a tengerészeti technológiai ágazatra az USA-hoz, Kínához, Japánhoz vagy Dél-Koreához hasonlóan az Unióban is stratégiai ágazataként tekintsenek, és az Európai Bizottság szolgálatain belül biztosítsanak elegendő emberi és pénzügyi erőforrást az ágazat számára.

3.6.

Az európai tengerészeti technológiai ágazat az EU védelmi és felügyeleti tevékenységének, az áru-, energia- és személyszállításnak, valamint az európai zöld megállapodással és a kék gazdasággal kapcsolatos uniós szakpolitikai célok elérésének egyik sarokköve. Az EGSZB szorgalmazza, hogy sürgősen fogadjanak el olyan intézkedéseket, amelyek ösztönzik a környezetbarát és csúcstechnológiájú hajók iránti belső keresletet, ideértve egy flottamegújítást (pl. a nemzeti halászflották, a rövid távú tengeri hajózási és kabotázsfuvarozási flották, valamint a szabadidős hajók megújítását) célzó uniós programot és a meglévő hajóknak az európai zöld megállapodás céljaival összhangban történő utólagos átalakítását is.

3.7.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az európai zöld megállapodás közvetlenül befolyásolja az ágazat versenyképességét, mivel az paradigmaváltást jelent az egész vízi közlekedési ágazatban. Végrehajtása az alternatív üzemanyagok és technológiák gyorsabb bevezetéséhez fog vezetni. Az EGSZB azonban rámutat, hogy az alternatív üzemanyagok korlátozott infrastruktúrája és elérhetősége akadályozza a gyorsabb átállást, ezért azonnali beruházásokat szorgalmaz e téren, például egy erre a célra létrehozott uniós tengerészeti alap létrehozása révén. Figyelembe kell venni az egyes hajótípusok egyedi jellemzőit, a meghajtórendszerekre, az üzemanyagokra és a kibocsátásmentes technológiákra vonatkozó konkrét ütemtervekkel együtt.

3.8.

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki az európai vállalatokkal szemben Ázsiában alkalmazott kereskedelmi akadályok miatt, és a jelenlegi és jövőbeli kétoldalú és szabadkereskedelmi megállapodások és gazdasági partnerségek korszerűsítését és olyan záradékokkal való kiegészítését szorgalmazza, amelyek az uniós tengerhajózási vállalatok számára biztosítják a szabad piacra jutást, tiltják a kereskedelmi akadályokat, viszonosságot követelnek, valamint biztosítják a kellő gondosságot.

3.9.

Az EGSZB úgy véli, hogy a kereskedelmi protekcionizmussal szemben a nemzetközi tárgyalások és megállapodások jelentik a legjobb megoldást, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fokozza a globális szabályok elérésére irányuló nemzetközi erőfeszítéseit. Alternatív megoldásként az Európai Bizottságnak – amíg szükséges – egyoldalú intézkedéseket kell alkalmaznia, hogy nyomást gyakoroljon nemzetközi versenytársaira. Az EGSZB az egyik legfőbb prioritásnak a külföldi támogatások és a káros árképzés elleni fellépést tartja.

3.10.

A tengerészeti technológiai ágazat az európai kék gazdaság sarokköve, mivel ez gondoskodik a hajók építéséről és utólagos átalakításáról, valamint a – például a környezetbarát halászati flották, a tengeri megújuló energia, az akvakultúra és a mélytengeri bányászat fejlesztéséhez szükséges – rendszerekről és technológiákról. Az európai zöld megállapodás céljainak elérése érdekében az Uniónak jelentősen növelnie kell a tengeri megújuló energiaforrásokkal és az egyéb alternatív üzemanyagokkal kapcsolatos ipari kapacitását. Ellenkező esetben az Uniónak külföldi kapacitásokra kell támaszkodnia e stratégiai piac fejlesztéséhez és az európai zöld megállapodással kapcsolatos saját céljainak eléréséhez. E kockázat elkerülése érdekében az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a stratégiai jelentőségű tengerészeti technológiai ágazatot és annak tevékenységeit haladéktalanul minősítse „kritikus infrastruktúrának”.

3.11.

Az EGSZB-nek szilárd meggyőződése, hogy az EU csak a területén található erős gyártóüzemekkel juthat gazdasági vezető szerephez, mivel ez az egyetlen lehetőség a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés biztosítására, az EU védelmének és stratégiai tengeri autonómiájának megerősítésére, az uniós polgárok biztonságának garantálására és munkahelyeik biztosítására. Az EGSZB emellett célzott programot és ösztönzőket szorgalmaz azon termelők számára, amelyek az Unióba kívánják áthelyezni a gyártóüzemeiket (visszatelepítés).

4.   Foglalkoztatás és készségek

4.1.

A tengerészeti technológiai ágazat Európa-szerte mintegy 1 millió munkahelyet teremt a tengeri régiókban (8).

4.2.

A zöldítés és a digitalizáció alkalmazásához, valamint az áttörést hozó technológiák bevezetéséhez szakképzett munkaerőre van szükség. Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a programok értékelése és a készségek tanúsítása révén, a szociális partnerek és a tudományos körök teljeskörű bevonásával dolgozzanak ki és haladéktalanul hajtsanak végre nagyszabású átképzési, továbbképzési és szakképzési programokat. Az EGSZB továbbá kéri, hogy nyújtsanak konkrét pénzügyi támogatást az uniós készségfejlesztési paktumhoz és az olyan célzott kampányokhoz, amelyek vonzóbbá teszik az ágazatot többek között a nők és a fiatalok, valamint a fogyatékossággal élő és a speciális kompetenciákkal rendelkező személyek számára. Az EGSZB arra is rámutat, hogy a tengerészeti technológiai ágazatban – amellett, hogy kifejezetten szükség van fizikai munkavállalókra (pl. hegesztőkre, villanyszerelőkre, csőszerelőkre) – a robotika, a mesterséges intelligencia, a kiberbiztonság, az érzékelők, az automatizálás és a háromdimenziós nyomtatás terén fejlett készségekkel rendelkező munkavállalókra, valamint magasan képzett mérnökökre van szükség.

4.3.

Az európai vállalatok – az uniós jogszabályokkal és az ILO-szabályokkal teljes összhangban – eleget tesznek a legmagasabb szintű nemzetközi szociális normáknak. Az EGSZB elismeri az európai vállalatok által a nemzetközi munkaügyi normák kialakítása és szigorítása terén végzett munkát, valamint annak fontosságát, hogy az ágazatban dolgozók számára megfelelő munkakörülményeket, tisztességes béreket és szociális biztonságot garantáljanak, és fokozott erőfeszítéseket szorgalmaz az európai üzemi tanácsok létrehozása és megszilárdítása érdekében. Az EGSZB megismétli továbbá, hogy a másik tagállamba kiküldött munkavállalók részére a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvvel összhangban biztosítani kell a fogadó tagállamban hatályban lévő alapvető jogokat.

4.4.

Ahogy arra a LeaderSHIP 2020 stratégia (2013) is rávilágít, a tengerészeti technológiai ágazat nehézségekbe ütközik a know-how generációk közötti átadásának biztosítása terén. Az EGSZB nagyon csalódott amiatt, hogy eddig nem hoztak konkrét (uniós) intézkedéseket, és egyértelmű ütemtervet szorgalmaz az igazságos átmenet biztosítása, a tengerészeti technológiai ágazat vonzóbbá tétele és a megfelelő oktatási és képzési lehetőségek megteremtése érdekében. Úgy véli továbbá, hogy az új trendekhez és üzleti modellekhez, valamint a zöld és digitális átálláshoz igazított új tantervekre és készségekre is szükség van. Az igazságos átmenetre vonatkozó keretnek a szociális párbeszéden kell alapulnia, és megfelelő forrásokat kell biztosítania az új munkaerő vonzásához, a munkahelyváltásnak, illetve a munkavállalók átképzésének és továbbképzésének támogatásához, beleértve az új technológiákkal és folyamatokkal kapcsolatos egészségügyi és biztonsági képzést is. Az egységes és azonos szintű képzés érdekében minden programot értékelni és tanúsítani kell.

4.5.

Az EGSZB úgy véli, hogy az ágazati szociális párbeszédért felelős bizottságnak alapvető szerepet kell betöltenie a tengerészeti technológiai ágazat megerősítésében. A minőségi szociális párbeszéd (pl. ambiciózus közös fellépések révén), a szociális partnerek közötti megállapodások és együttműködés – többek között az ágazati szociális párbeszédért felelős bizottságon keresztül – kulcsfontosságú, és tiszteletben kell tartani ezeket.

5.   Finanszírozási eszközökhöz való hozzáférés

5.1.

Az EGSZB létfontosságúnak tartja, hogy a gyártóüzemek Európában maradjanak és versenyképessé váljanak, és arra kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként az ágazat finanszírozását. A tengerészeti technológiai ágazat fokozott nehézségekkel néz szembe a bankhitelekhez és a közfinanszírozáshoz való hozzáférés terén, valamint rendkívül korlátozott mértékben állnak rendelkezésére más finanszírozási források, és ez leginkább a kkv-kat érinti. Az EGSZB emellett olyan uniós taxonómiai szabályokat szorgalmaz, amelyek a tengerhasznosítási ágazatban támogatják a fenntartható beruházásokat, ugyanakkor biztosítva, hogy senkit sem hagynak hátra és kerülik a hátrányos megkülönböztetést az ágazat szereplői között. A környezeti teljesítményre vonatkozó kritériumokat szintén össze kell hangolni az uniós jogszabályokkal, valamint jogbiztonságot kell biztosítani a technológiai beruházások számára.

5.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Uniónak pénzügyileg arra kell ösztönöznie az uniós hajótulajdonosokat, hogy Európában építsenek hajókat, ugyanakkor lehetőség szerint az Unióban kell tartania az ellátási láncokat és a részegységek gyártását. Célzott alapokkal és pályázati felhívásokkal is számolni kell, mivel a partnerségi megállapodásokban vagy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben alig említik meg a tengeri lehetőségeket, illetve alig foglalkoznak velük.

5.3.

Az EGSZB kéri, hogy a FuelEU Maritime kezdeményezéshez kapcsolódó jogsértésekből befolyt pénzeszközöket, valamint az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerből származó bevételeket további célzott finanszírozási forrásként egyebek mellett a tengerészeti technológiai ágazatra, különösen a kutatás-fejlesztésre és innovációra fordítsák. Az EGSZB kész szerepet vállalni új szakpolitikák kidolgozásában és új uniós finanszírozási programok kialakításában, és kéri, hogy az uniós intézményeket vonják be az ezzel kapcsolatos valamennyi jövőbeli tárgyalásba.

5.4.

Mivel a meglévő pénzügyi eszközök nem elegendőek, illetve nem igazodnak a tőkeigényes ágazatokhoz, az EGSZB ismételten arra kéri az Európai Bizottságot, hogy „alakítson ki célzott pénzügyi eszközöket, amelyek fokozzák a beruházásokat egy olyan kockázatos tőkeintenzív ágazatban, mint az európai tengerészeti technológiai ágazat” (9), ugyanakkor „mérlegelni kellene egy olyan finanszírozási program létrehozását is, amely az európai újrafeldolgozó létesítmények számára lehetővé teszi nagyobb hajótípusok kiselejtezését”. Az EGSZB egy olyan uniós garanciaalap létrehozását is szorgalmazza, amely a kockázatos tengerészeti beruházások esetében megkönnyíti finanszírozási eszközökhöz való hozzáférését. Az elhasználódott hajók, köztük a szabadidős és a halászhajók bontását és újrafeldolgozását is lehetővé kell tenni uniós finanszírozás felhasználásával.

5.5.

Végezetül elfogadhatatlan, hogy továbbra is hozzáférhetnek az uniós pénzeszközökhöz (pl. az EBB által nyújtott finanszírozáshoz) és a belső piachoz az olyan nem uniós vállalatok, amelyek nem tartják tiszteletben az uniós normákat. Ezért az Uniónak az uniós normák betartása tekintetében szigorúan alkalmaznia kell a viszonosság elvét és a kellő gondossággal kell eljárnia, továbbá biztosítania kell, hogy uniós finanszírozási eszközöket ne vehessenek igénybe, illetve a belső piachoz ne kaphassanak hozzáférést olyan vállalatok, amelyek továbbra is szociális dömpinget alkalmaznak és globálisan felborítják az egyenlő versenyfeltételeket. Az Európai Bizottságnak alkalmaznia kell a külföldi támogatásokról szóló rendeletet a külföldről támogatott hajógyárakra és tengerészetiberendezés-gyártókra, és fontolóra kell vennie a vízi járművekre vonatkozó káros árképzésről szóló (EU) 2016/1035 európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) felülvizsgálatát.

6.   Kutatás-fejlesztés és innováció (K+F+I)

6.1.

Az európai zöld megállapodás céljainak elérése és az uniós iparstratégia végrehajtása érdekében ágazati megközelítésre van szükség, amelyhez konkrét ágazati politikai intézkedések társulnak. Az EGSZB kiemeli, hogy hosszú út vezet az elmélettől a gyakorlatig, és rendkívül csalódott amiatt, hogy semmilyen intézkedéssel nem támogatják az EU ipari fejlődését. Az EGSZB, a szociális partnerek és a helyi gyártók hiába vártak arra, hogy az ágazatot az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomagnak (11) való megfelelés érdekében a környezetbarát hajókra, valamint az alternatív üzemanyagokra és technológiákra való átállására ösztönözzék.

6.2.

Az új, forradalmi technológiák (pl. intelligens érzékelők a hajókon és a kikötőkben, adatelemzés, tárgyak internete, felhőalapú számítástechnika, mesterséges intelligencia) alkalmazása elengedhetetlen ahhoz, hogy a verseny élvonalában maradjunk. Ezek integráltabb hajózási szolgáltatásokat és ellátási láncokat, nagyobb biztonságot és energiahatékonyságot, valamint jobb tervezést tesznek lehetővé. Az EGSZB azonban rámutat, hogy a helyi gyártók átlagosan már most is éves forgalmuk jelentős részét (9 %) fektetik be kutatás-fejlesztésbe és innovációba, és kéri, hogy az élenjáró vállalkozások számára dolgozzanak ki konkrét közpolitikákat és nyújtsanak nagyobb pénzügyi támogatást.

6.3.

Az EGSZB emellett nemzeti, uniós és nemzetközi szinten fokozott erőfeszítéseket kér a kiberbiztonsági kapacitások növelése érdekében, mivel a technológiai fejlődéssel, valamint az automatizált folyamatok és hajók bevezetésével együtt a kiberkockázat is növekedni fog.

6.4.

A tengerészeti technológiai ágazat teljes dekarbonizációjának megvalósításához teljesen át kell állni az alternatív üzemanyagokra és technológiákra. Bár ez az ágazat jelenti a leginkább energiahatékony közlekedési módot, az EGSZB rámutat, hogy az újrahasznosítás, a zöldítési beruházások, a kibocsátásmentes és az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens kikötők, a vízi utakkal kapcsolatos infrastruktúra és a kevés szereplős kikötői logisztikai láncok terén még van hová fejlődni. Az EGSZB kéri a kutatás és az innováció támogatását a tengerészeti technológiai ágazatban, mivel ezek kulcsfontosságúak az áttörést jelentő technológiák fejlesztése és a tengeri szállítás lehetséges alternatív koncepcióinak kidolgozása, valamint az ágazat versenyképessége szempontjából. E tekintetben széles körű együttműködésre kell törekedni a védelmi iparral.

6.5.

A tengerészeti technológiai ágazat jövője az adatgyűjtésen és az adatgazdálkodáson múlik, mivel az adatelemzés jelentős lehetőséget kínál a logisztika, a hajóüzemeltetés, a nagy tengeri területekkel kapcsolatos térmegfigyelés, valamint a hajók környezeti teljesítménye javítására.

6.6.

A tengerészeti technológiai ágazat esetében létfontosságú a know-how és a szellemi tulajdon védelme. Az EU által finanszírozott K+F+I terén szerzett tudásnak javítania kell az uniós vállalatok versenyképességét és a társadalom javát kell szolgálnia. Ennélfogva az uniós projektek keretében kifejlesztett zöld és intelligens tengerészeti technológiákat az EU versenyképessége és stratégiai autonómiája szempontjából stratégiai fontosságúnak kell tekinteni, és a Horizont Európa jogi rendelkezéseivel összhangban lehetővé kell tenni, hogy ideiglenesen korlátozni lehessen a nem uniós vállalatoknak az említett projektek eredményeihez való hozzáférését. A hajózási ágazat azon területeinek, amelyek még nem tartoznak a meglévő partnerségek hatálya alá – például a szabadidős hajóknak és jachtoknak – szintén részesülniük kell a Horizont Európa keretében nyújtott K+F+I finanszírozásból.

6.7.

Végezetül az EGSZB rámutat, hogy a K+F+I-beruházások jóvoltából az EU vezető szerephez juthat a globális versenyben, ezért üdvözli a kibocsátásmentes vízi közlekedéssel kapcsolatos közös programozású partnerség elfogadását.

7.   Záró megjegyzések

7.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy más közelekedésmódokhoz hasonlóan egy „tengerészeti szakértői csoport” és egy „európai tengerészeti technológiai ágazati szövetség” segíthetne javítani és visszanyerni a tengerészeti technológiai ágazat globális versenyképességét.

7.2.

Ha ágazati szinten nem hoznak intézkedést, akkor az EGSZB e véleménye lehet az egyik utolsó felhívás a tengerészeti technológiai ágazat haladéktalan támogatására annak érdekében, hogy Európában megvédjék a piacot, garantálják az ágazati képességeket és megtartsák a munkahelyeket, valamint küzdjenek az elvesztett piacok visszaszerzésért. Az EGSZB megtette a magáét annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet a szükséges szakpolitikai intézkedésekre, és kész további lépéseket tenni az ágazat versenyképességének javítása érdekében. Amennyiben az EU nem tesz sürgős lépéseket, nem dolgoz ki és nem hajt végre gyorsan egy célzott stratégiát a tengerhasznosítási ágazatra vonatkozóan, akkor az EU teljes mértékben Ázsiától válhat függővé polgári és tengeri hajói és struktúrái, valamint a tengerészeti és tengeri berendezések tekintetében. Ez nemcsak valódi szégyen lenne, hanem jelentős politikai hiba is.

---

(1)  Készségfejlesztési paktum.

(2)  A „FuelEU” tengerészeti kezdeményezés.

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 2003/87/EK irányelve (2003. október 13.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 275., 2003.10.25., 32. o.).

(4)  A „hajózási ágazat” fogalmát tágan kell értelmezni, beleértve a tengerészeti technológiát, a tengeri szállítást, a belvízi hajózást, a szabadidős hajózást és a jachthajózást, valamint ezek ellátási láncait.

(5)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A LeaderSHIP 2020 stratégia: jövőkép a tengerészeti technológiai ipar számára – innovatív, fenntartható és versenyképes tengerhasznosítási ágazat 2020-ra (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 262., 2018.7.25., 8. o.).

(6)  A tengerészeti technológiai ágazat magában foglalja a hajógyárakat, valamint a tengerészeti rendszerek, berendezések és technológiák gyártóinak és beszállítóinak teljes ellátási láncát. Nem tartoznak ide a tengeri szolgáltatásokat nyújtók (pl. hajózási társaságok, kikötői hatóságok és kikötői szolgáltatók).

(7)  LeaderSHIP 2020 – The Sea: new opportunities for the Future.

(8)  A Future European Maritime Technology Industrial Policy.

(9)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A LeaderSHIP 2020 stratégia: jövőkép a tengerészeti technológiai ipar számára – innovatív, fenntartható és versenyképes tengerhasznosítási ágazat 2020-ra (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 262., 2018.7.25., 8. o.).

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1035 rendelete (2016. június 8.) a vízi járművekre vonatkozó káros árképzés elleni védekezésről (kodifikált szöveg) (HL L 176., 2016.6.30., 1. o.).

(11)  Irány az 55%! – az EU 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzésének megvalósítása a klímasemlegesség elérése érdekében.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A fiatalok felkészítése az oktatás révén a fenntartható fejlődés megvalósítására

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2023/C 100/06)

Előadó:

Tatjana BABRAUSKIENĖ

Közgyűlési határozat:	2022.1.20.
Jogalap:	eljárási szabályzat 52. cikk (2) bekezdés
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2022.11.24.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2022.12.15.
Plenáris ülésszak száma:	574.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	126/1/1

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy erősítsék meg a COP26-on arra vonatkozóan tett kötelezettségvállalásukat (1), hogy az éghajlat-politikát és a fenntartható fejlődést a tanterveik központi elemévé teszik. Alapvetően fontos felismerni, hogy a fiatalokkal együtt újra kell gondolni a jövőt, és olyan új társadalmi szerződést kell kidolgozni, amely pozitív változásokat hoz az oktatásban.

1.2.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a paradigmaváltás megvalósítása érdekében egy általános és átfogó megközelítésre van szükség, amely biztosítja a különböző érdekelt felek, a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek közötti együttműködést. Az ifjúsági szervezetek és az iskolarendszeren kívüli oktatás döntő szerepet játszanak a fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos tudatosság növelésében és azok végrehajtásának támogatásában.

1.3.

Az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy 2023-ban, a készségek európai évében is fordítson figyelmet a fiatalok szükségleteire, összekapcsolva azt a fenntartható fejlődéssel és azokkal a kihívásokkal, amelyekkel a fiataloknak a változó világban szembe kell nézniük.

1.4.

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság koordináló szerepet tölt be a projektek, a képzés, a bevált gyakorlatok cseréje és a tanárok közötti kommunikáció előmozdításában, annak érdekében, hogy előmozdítsa a fenntartható fejlődési célok oktatásban való megjelenítését. A fenntartható fejlődést szolgáló, mind elméleti, mind gyakorlati oktatási megközelítéseket és stratégiákat azonban helyi, nemzeti és regionális szinten kell kidolgozni, és azoknak következetes kutatáson és egyértelmű cselekvési terveken kell alapulniuk. Ennek magában kell foglalnia a nyomon követést, lehetővé téve a folyamatos fejlesztést és tapasztalatcserét.

1.5.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a szociális és a civil párbeszédnek fontos szerepe van abban, hogy a fenntartható fejlődési célokat beépítsék az oktatás különböző szintjeibe, az iskolarendszerű és az iskolarendszeren kívüli oktatásba, valamint a tanárképzésbe, biztosítva, hogy ezeknek része legyen egy konkrét tanulási célokat kitűző és értékelési módszereket alkalmazó célzott kompetenciakeret.

1.6.

Az EGSZB rámutat arra, hogy mindenkinek szüksége van az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez szükséges ismeretekre, különös tekintettel a fenntartható fogyasztás és termelés valamennyi aspektusára, a felelős élelmiszer-választásra és az élelmiszer-pazarlás csökkentésére, valamint a fenntartható energia használatára. A gyermekek oktatását a szülők egész életen át tartó tanulásával és a polgárok oktatásával kell támogatni. Emellett igyekezni kell mindenkit bevonni, többek között a fiatalok által irányított, e témával foglalkozó szervezetek támogatása révén.

1.7.

Az EGSZB kéri, hogy az uniós beruházások jobban kapcsolódjanak a fenntartható fejlődést szolgáló oktatáshoz, és ehhez használjanak fel olyan uniós alapokat, mint a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, az Erasmus+, a Horizont, az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+).

1.8.

Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy hajtsanak végre fenntartható és minőségi közberuházásokat annak biztosítására, hogy a fenntartható fejlődési célok ne csak elméletben, hanem a gyakorlatban is beépüljenek a nemzeti oktatásba, olyan átfogó tantervek kidolgozásával, amelyek kritikus gondolkodásra és megalapozott döntéshozatalra nevelnek.

1.9.

Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy nyújtsanak hatékony támogatást a tanároknak a szakma vonzóbbá tétele érdekében. Bár Európában hatalmas tanárhiány tapasztalható, a fenntarthatóságot szolgáló oktatáshoz megbecsült tanárokra van szükség, akik tisztességes fizetést kapnak és jó munkakörülmények között dolgozhatnak. Az oktatási rendszer átalakításához elengedhetetlen biztosítani a tanárok magas színvonalú alap- és továbbképzését, a méltányosság és a befogadás érvényesülését az oktatási és képzési rendszerekben, valamint az innovatív iskolaszervezetet.

1.10.

Az EGSZB kéri, hogy az oktatási és tanulási folyamat középpontjában a fiatalok álljanak. Ez úgy érhető el, ha csökkentik a tanári szakmához kapcsolódó bürokráciát, az innovatív pedagógiára és a diákokkal való szoros együttműködésre összpontosítanak. Ezzel összefüggésben fontos, hogy minden tanárt felkészítsenek az új technológiák hatékony használatára és az új tanulási környezetekre, mind a tantervet, mind saját életüket illetően. Hasznos lenne értékelni, hogy létre lehetne-e hozni egy, a bevált gyakorlatok cseréjét célzó online platformot vagy honlapot.

1.11.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az egyenlőtlenségek megszüntetése érdekében – a fenntartható fejlődést szolgáló oktatással összhangban – dolgozzon ki egy a szegénység és a korai iskolaelhagyás csökkentésére vonatkozó európai mutatót. Ezt egy globális mutatóval együtt lehetne kidolgozni.

2.   Előzmények és háttér

2.1.   A fenntartható fejlődés szükségessége

2.1.1.

A politikusoknak, a döntéshozóknak és az érdekelt feleknek minden szinten el kell ismerniük, hogy a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló, erőforrás-igényes és lineáris gazdaságról a klímabarát körforgásos gazdaságra való, széles körű átállás égetően szükséges, de jelentősen megbolygatja a polgárok, különösen a fiatalok és a jövő nemzedékek életét és jövőbeli terveit.

2.1.2.

Oroszország Ukrajna elleni háborúja rávilágított Európa fenntarthatatlan fosszilisenergia-függőségére is, és új geopolitikai kontextusba helyezte a zöld átállást. Függőségünk csökkentése érdekében a dekarbonizáció felgyorsítása elkerülhetetlen, és nagyobb szükség van rá, mint valaha. A jelenlegi és jövőbeli kihívások tükrében a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend, az abban foglalt 17 fenntartható fejlődési cél és az a vállalás, hogy senkit és egyetlen helyet sem hagyunk hátra, egyedülálló utat kínál a jólléti gazdasághoz, a jobb újjáépítéshez, valamint egy méltányosabb, igazságosabb, befogadóbb, fenntarthatóbb és reziliensebb világ megteremtéséhez.

2.1.3.

A közeljövőben az Uniónak jó példával kell elöl járnia a zöld és társadalmilag igazságos átmenet felé vezető, gazdaságilag fenntartható út kialakításában. Ennek elérése érdekében az EGSZB arra kéri a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy készítsék fel a fiatalokat, illetve vonják be őket a döntéshozatalba, az oktatás és a foglalkoztatás átalakításába, valamint még több fiatal mozgósításába. Az ENSZ Közgyűlése által 1995-ben elfogadott, a 2000-ig tartó és az azt követő időszakra vonatkozó Nemzetközi Ifjúsági Akcióprogram (2) szerint a fiatalok minden országban a fejlődés fő emberi erőforrásai, és a társadalmi átalakulás, a gazdasági fejlődés és a technológiai innováció kulcsfontosságú szereplői. Az EGSZB rámutat, hogy a fiatalok a jövő vezetői. Támogatni kell őket a progresszív innovációhoz való hozzáférésben, és a fenntartható fejlődés előmozdítása érdekében teljes mértékben be kell vonni őket a politikai döntéshozatalba.

2.1.4.

E saját kezdeményezésű vélemény célja annak elemzése, hogy a fenntartható fejlődési célok beépülnek-e a tagállamok tantervébe, és ha igen, hogyan, valamint annak vizsgálata, hogy az egyes tagállamok által alkalmazott megközelítés a fenntartható fejlődés előmozdítását szolgáló, transzformatív oktatásnak tekinthető-e (3). A vélemény emellett az Európai Bizottság és a tagállamok támogatása céljából ajánlásokat fogalmaz meg azzal kapcsolatban, hogy miként lehet előmozdítani a lehetőségeket és leküzdeni a kihívásokat az ifjúságpolitikák továbbfejlesztése érdekében, biztosítva ugyanakkor a fenntartható fejlődést szolgáló oktatás korai szakasztól kezdődő általános érvényesítését.

2.2.

Szakpolitikai környezet

2.2.1.

2015-ben az Egyesült Nemzetek Szervezete elfogadta a fenntartható fejlődési célokat mint a környezetkárosodás, valamint a társadalmi és gazdasági fejlődés kérdéseinek együttes kezelését célzó ambiciózus tervet a világ számára. A 17 fenntartható fejlődési cél és az ezekhez kapcsolódó 169, 2030-ig elérendő célkitűzés középpontjában az oktatás áll. Az oktatás emberi jog, és az oktatásnak (ezen belül a fenntarthatóságot szolgáló oktatásnak) mindenki számára hozzáférhetőnek kell lennie. A fenntartható fejlődési célok megvalósításával foglalkozó UNESCO-jelentés szerint azonban a közoktatás nem mindenki számára ingyenes, és gyakran nem inkluzív. A 4.7. fenntartható fejlődési cél végrehajtása ezért nehéznek bizonyult. Emellett a jelentés szerint sok ország még mindig nem teljes mértékben elkötelezett amellett, hogy az éghajlat-politikai fellépést a tanterv központi részévé tegye (4).

2.2.2.

A 4.7. fenntartható fejlődési cél kimondja, hogy 2030-ig az aláíróknak biztosítaniuk kell, hogy „minden tanuló szert tegyen a fenntartható fejlődés előmozdításához szükséges ismeretekre és készségekre, többek között a fenntartható fejlődéssel és a fenntartható életmóddal, az emberi jogokkal, a nemek közötti egyenlőséggel, a béke és erőszakmentesség kultúrájának előmozdításával, a világpolgársággal, valamint a kulturális sokféleség és a kultúra fenntartható fejlődéshez való hozzájárulásának elismerésével kapcsolatos oktatás révén”. Az ehhez kapcsolódó, az Uniós stratégia mindenki zöld készségeinek és kompetenciáinak fejlesztésére című EGSZB-vélemény (5) összhangban van ezzel az ajánlással.

2.2.3.

Az elmúlt években az uniós politika egyre nagyobb figyelmet szentelt a környezeti fenntarthatóságnak. A 2019-ben elindított európai zöld megállapodás (6) az Európai Bizottság arra irányuló terve, hogy fenntarthatóvá tegye az Unió gazdaságát. Ez jelzi azon törekvését, hogy Európa 2050-re az első klímasemleges kontinenssé váljon.

2.2.4.

Az Európai Bizottság a zöld átálláshoz való hozzájárulást célzó oktatási és képzési tervének részeként számos kezdeményezést javasolt: először az „Oktatás az éghajlatért” koalíció elindítását (7); másodszor a közelmúltban elfogadott, „a környezet védelmét célzó szerepvállalás ösztönzése a fiatalok mint a változás előmozdítói körében” című tanácsi következtetéseket (8), valamint a zöld átállást és a fenntartható fejlődést szolgáló tanulásról szóló tanácsi ajánlást (9). Harmadszor pedig az éghajlatváltozással és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos európai kompetenciakeret kidolgozását (10).

2.2.5.

Az Oktatási, Ifjúsági, Kulturális és Sportügyi Tanács 2022. április 4–5-i ülésén hangsúlyozta a sportnak a fenntartható környezetre való nevelésben betöltött fontos szerepét, és javasolta, hogy „térképezzék fel, hogy a sportklubok, a szövetségek és a sport területén tevékenykedő egyéb érdekelt felek körében miként lehetne előmozdítani a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos oktatást, valamint kialakítani a környezeti és polgári felelősségvállalást” (11).

2.2.6.

Az ifjúság európai évének (2022) is egyik célja a zöld és digitális átállás által kínált új esélyek és lehetőségek népszerűsítése. A zöld és digitális átállásnak inkluzívnak kell lennie, és az átállás során figyelmet kell fordítani a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiataloknak és a fiatalok veszélyeztetett csoportjainak az integrálására is. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy 2023-ban, a készségek európai évében is fordítson figyelmet a fiatalok szükségleteire, összekapcsolva azt a fenntartható fejlődéssel és azokkal a kihívásokkal, amelyekkel a fiataloknak a változó világban szembe kell nézniük.

2.2.7.

Fontos, hogy az uniós beruházások jobban összekapcsolódjanak a fenntartható fejlődést szolgáló oktatással, és ehhez használjanak fel olyan uniós alapokat, mint a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, az Erasmus+, a Horizont, az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+). A biológiai sokféleség csökkenése, a szennyezés és az éghajlatváltozás elleni küzdelem a 2021–2027-es időszakra szóló új Erasmus+ program négy átfogó prioritásának egyike, a befogadás és a sokféleség, a digitális átalakulás és a demokratikus folyamatokban való részvétel ösztönzése mellett. Az EGSZB üdvözli, hogy a szénlábnyom csökkentése érdekében az Erasmus programban is ösztönözni fogják az online mobilitást.

3.   Ifjúság, oktatás és fenntartható fejlődés

3.1.

A fiatalok átképzése és továbbképzése során figyelembe kell venni, hogy a készségfejlesztés fontos szerepet játszik az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás terén, valamint a körforgásos gazdaságban. A szociális partnerek (munkáltatói szervezetek és a munkavállalók szakszervezetei) és a civil társadalmi szervezetek kulcsszerepet játszanak a munkakörök kialakításában, valamint a szakmai és foglalkozási standardok meghatározásában, és a fenntarthatósági szempontok tanulószerződéses gyakorlati képzésekbe és a munkavállalói képzésbe történő beépítésében. A szociális partnerek és a civil társadalom segíti a fiatalokat abban, hogy az iskolából a munka világába való átmenet során oly módon tudjanak alkalmazkodni, amely a fenntartható fejlődést is magában foglalja. A szociális és civil párbeszéd alapvető szerepet játszik, és azt meg kell erősíteni.

3.2.

A fiataloknak digitális integrációra és társadalmi befogadásra, minőségi oktatásra és képzésekre, stabil foglalkoztatásra, jó munkakörülményekre, megfizethető lakhatásra és az éghajlatváltozás elleni mindennapi küzdelemhez nyújtott támogatásra van szükségük. További kutatásra és adatokra van szükség az éghajlatváltozás országokra és régiókra gyakorolt, valamint helyi szinten tapasztalható hatásairól, és ezeket össze kell kapcsolni a készségekre és munkahelyekre vonatkozó prognózissal. Annak elismerése mellett, hogy Európában és más kontinenseken jelentős élelmiszerválság áll fenn, a fiataloknak meg kell ismerniük a fenntartható fogyasztás és termelés valamennyi aspektusát, hogy csökkentsék az élelmiszer-pazarlást, és felelősen válasszák meg a szükséges élelmiszereket.

3.3.

Az egyenlőtlenség kezelésére egy a szegénység és a korai iskolaelhagyás csökkentésére vonatkozó globális és európai mutatót kell bevezetni, a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos oktatással összhangban. A vidéki területeknek a munkalehetőségek hiánya és az elégtelen oktatási lehetőségek miatti elnéptelenedése káros hatással van a fiatal családokra. A korai iskolaelhagyás a városi és a vidéki területeken egyaránt problémát jelent, ezért a munkaerőpiaccal és a méltányos gazdasági növekedéssel foglalkozó szakpolitikáknak hatékonyan kell működniük, hogy csökkenthessék a NEET-fiatalok (12) számát.

3.4.

A színvonalas és eredményes tanulószerződéses gyakorlati képzés európai keretrendszerének (13) hatékony végrehajtása és a szakmai gyakorlatok európai minőségi keretrendszerének megerősítése nélkülözhetetlen a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos oktatás szempontjából.

3.5.

Az EGSZB úgy véli, hogy tekintettel e kérdések nagyságrendjére, összetettségére és sürgető mivoltára, az Unió és a tagállamok részéről fokozottabb és összehangoltabb erőfeszítésekre van szükség, többek között a fenntarthatóságot szolgáló oktatás fejlesztése terén, ami most kulcsfontosságú. Ez magában foglalja a fenntartható energia használatának oktatását is. A bevált gyakorlatok országok és szervezetek közötti cseréje mellett rendszeresen nyomon kell követni és fel kell térképezni az oktatásra vonatkozó uniós és tagállami szakpolitikákat. A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos oktatás középpontjában a humanista értékek állnak, amelyek a tudás elsajátítására és – a környezeti és társadalmi következményeket is figyelembe véve – kiegyensúlyozott gyakorlati megoldások kialakítására összpontosítanak.

3.6.

A tanárok és a szülők alapvető szerepet játszanak a fenntartható környezetről szóló oktatásban. A tanárokat és oktatókat a fenntarthatóságról szóló, színvonalas szakmai alapképzéssel és folyamatos továbbképzésekkel kell támogatni. Az EGSZB „Uniós stratégia mindenki zöld készségeinek és kompetenciáinak fejlesztésére” (14) című véleménye hangsúlyozta, hogy mindenkinek rendelkeznie kell az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez szükséges ismeretekkel. A szülők egész életen át tartó tanulása és a polgárok oktatása kulcsfontosságú, amit az érintettek bevonásával – többek között az ifjúsági szervezetek e téren történő támogatása révén – meg kell erősíteni.

3.7.

Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy nyújtsanak hatékony támogatást a tanároknak a szakma vonzóbbá tétele érdekében. Bár Európában hatalmas tanárhiány tapasztalható, a fenntarthatóságot szolgáló oktatáshoz megbecsült tanárokra van szükség, akik tisztességes fizetést kapnak és jó munkakörülmények között dolgozhatnak. Az oktatási rendszer átalakításához elengedhetetlen biztosítani a tanárok magas színvonalú alap- és továbbképzését, a méltányosság és a befogadás érvényesülését az oktatási és képzési rendszerekben, valamint az innovatív iskolaszervezetet, megteremtve a béke és a biztonság kultúráját. Ahhoz, hogy a fiatalokat az oktatás révén képessé tegyük a fenntartható fejlődés megvalósítására, hozzáértő szakemberekre van szükség, akik sokféle és hathatós eszközökkel rendelkeznek. A szakképzett tanárok tudni fogják, hogyan használhatják fel mindennapi munkájuk során a lehető legjobban a Párizsi Nyilatkozatot (15) és a szakképzésről szóló osnabrücki nyilatkozatot (16) (a polgári szerepvállalásnak, valamint közös értékeinknek: a szabadságnak, a toleranciának és a megkülönböztetésmentességnek az oktatás által történő előmozdítása).

3.8.

Az európai fiatalok kreatív képzelőerejükkel, lelkesedésükkel és energiájukkal felbecsülhetetlen értékű humán tőkét képviselnek, az innovatív ötletek kiapadhatatlan forrásai, és most és a közeljövőben ők játsszák a legnagyobb szerepet a fenntartható fejlődés előmozdításában az uniós tagállamokban. E tekintetben az uniós tagállamok jelentős kiaknázatlan potenciállal rendelkeznek. Az ifjúsági szervezetek és az iskolarendszeren kívüli oktatás fontos szerepet játszanak a fenntartható oktatás és tanulás támogatásában.

3.9.

Az EGSZB kéri, hogy az oktatási és tanulási folyamat középpontjában a fiatalok álljanak. Ez úgy érhető el, ha csökkentik a tanári szakmához kapcsolódó bürokráciát, az innovatív pedagógiára és a diákokkal való szoros kapcsolatra összpontosítanak, és minden tanárt felkészítenek az új technológiák használatára és az új tanulási környezetekre, mind a tantervet, mind saját életüket illetően. A transzformatív oktatáshoz az átalakulást előmozdító tanárokra, készségekre és polgárokra van szükség. A tanároknak és az oktatóknak elegendő időre, megfelelő helyre és erőforrásokra van szükségük ahhoz, hogy az érdekeltek közötti hatékony csapatmunka keretében megvalósíthassák a környezeti fenntarthatóságot szolgáló oktatás gyakorlati és horizontális megközelítését. Ez egy olyan horizontális téma, amely egy interdiszciplináris pedagógiai megközelítés keretében az oktatás és a szakképzés valamennyi területét érinti.

3.10.

Örvendetes, hogy a fiatalok a „környezetbarátság” jegyében már most is hozzájárulnak országukban a fenntartható fejlődéshez és a nemzetközi éghajlat-politikai célokhoz, ráadásul aktívan bekapcsolódnak az ifjúsági mozgalmak nemzetközi hálózataiba, amelyek célja a természet megőrzése és az éghajlatváltozás elleni küzdelem. Ezt kiegészítendő, az oktatási rendszereket úgy kell átalakítanunk, hogy teret adjanak a transzformatív oktatásnak, amely több fiatal számára lehetővé teszi, hogy erőfeszítéseiket a szükséges gyökeres változások megvalósítására irányítsák. A nemrégiben készült IPCC-jelentés szerint a transzformatív tanulás kritikus szerepet tölt be, mivel egyaránt ösztönzi a közös tudatosságot és a kollektív fellépést (17).

4.   A fenntartható fejlődést folyamatos és átfogó tanulási folyamatnak kell tekinteni

4.1.

Azt is be kell látni, hogy az állam és a társadalom fenntartható fejlődése csak a folyamatos tanulás, új tapasztalatok szerzése és azok megértése révén valósulhat meg. E tekintetben a fenntartható fejlődést egy állandó folyamatnak kell tekinteni, amely során a társadalomnak meg kell tanulnia, hogy környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból fenntarthatóbb módon éljen. A fenntarthatóságot szolgáló oktatás – az információhoz való hozzáférés biztosításán és a tájékozottság növelésén keresztül, de ami még fontosabb, az emberek innovációra és megoldások kidolgozására való képességének fejlesztése révén – nélkülözhetetlen, ha szeretnénk megváltoztatni életmódunkat és munkamódszereinket. Ahhoz, hogy a fiatalokat arra neveljük, hogy tudatosan közelítsék meg a közösségek és az államok számára kihívást jelentő legösszetettebb fenntartható fejlődési kérdéseket, olyan átfogó tantervek kidolgozására van szükség, amelyek kritikus gondolkodásra és megalapozott döntéshozatalra nevelnek.

4.2.

A környezeti fenntarthatóságot szolgáló tanulásról szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslat előkészítése érdekében az Európai Bizottság számára végzett tanulmányok és kutatások alapján csak 13 tagállam rendelkezik a fenntartható fejlődést szolgáló oktatás vagy a környezeti fenntarthatóságot szolgáló oktatás fogalmának egyértelmű meghatározásával. Sajnálatos, hogy a „fenntartható fejlődést szolgáló oktatás” kifejezést és a 4.7. fenntartható fejlődési célt egyes tagállamokban nem alkalmazzák, annak ellenére, hogy az elismerten a minőségi oktatásra vonatkozó 4. fenntartható fejlődési cél szerves része, és az összes többi fenntartható fejlődési cél kulcsfontosságú előfeltétele. A vizsgált országjelentésekben nem szerepeltek kifejezetten a finanszírozásról szóló kérdések. Az ezen a téren kötelezettségeket vállaló Olaszország azonban egyértelműen kijelentette, hogy a finanszírozás hiánya az egyik fő oka annak, hogy a fenntartható fejlődést szolgáló oktatás gyakorlati megvalósítása megrekedt. Amikor a kormányok a gazdasági, az energia- és a megélhetési válság miatt megszorításokra kényszerülnek, más szociális területekhez hasonlóan az oktatás is mindig ott van az egyenletben. A beruházások hiánya a privatizáció különböző formáihoz vezet és aszimmetriákat okoz a rendszerekben, ami aláássa a méltányosságot, valamint a pedagógiai és tudományos szabadságot.

4.3.

Elgondolkodtató az is, hogy szükséges-e egy központosított, felülről lefelé irányuló stratégia a fenntartható fejlődést szolgáló oktatás megvalósításához, vagy más tényezők határozzák meg ennek a sikerességét? Dánia és Hollandia nem rendelkezik a fenntartható fejlődést szolgáló oktatásra vonatkozó nemzeti stratégiával, de iskoláikban aktívan foglalkoznak ezzel a témával. Finnország rendelkezik ugyan nemzeti stratégiával, de félő, hogy a fenntartható fejlődést szolgáló oktatás az iskolák között eltérő szinten valósul meg. Olaszország már beépítette a fenntartható fejlődést szolgáló oktatást a nemzeti tantervébe, de ennek regionális szintű végrehajtása terén még néhány kihívással szembe kell néznie. Franciaország nemzeti stratégiát dolgozott ki, amelyet a helyi oktatási hatóságok irányítanak, és amelyet valamennyi iskolában a nemzeti tanterv és pedagógiai projektek révén hajtanak végre. Ily módon minden szint be van vonva, ez pedig biztosítja a stratégia sikerét.

4.4.

Az egyik legfontosabb kérdés a fenntartható fejlődést szolgáló oktatás prioritásának meghatározása. Az OECD az Európai Bizottsággal együttműködésben nemrégiben olyan kutatást tett közzé (18), amely feltérképezi az uniós és az OECD-országokban élő fiatalok környezeti fenntarthatósággal kapcsolatos kompetenciáit. A tanulmányok és értékelések ezen új megközelítése jó iránymutatásul szolgálhat ahhoz, hogy a tagállamok prioritásként kezeljék a fenntartható fejlődést szolgáló oktatást. Hasznos lenne részletesebben feltárni, milyen kapcsolat van a fenntartható fejlődést szolgáló oktatás előmozdítására irányuló ENSZ-intézkedések, illetve az OECD arra irányuló intézkedései között, hogy a PISA-n keresztül támogassa az oktatáspolitika fejlesztését. Így kiderülne, vannak-e aszimmetriák abban, ahogyan e két intézkedéscsomag az oktatási rendszereket alakítja.

4.5.

A szövetségi rendszerrel rendelkező országokban szintén kihívást jelenthet a fenntartható fejlődést szolgáló oktatás megvalósítása. Az országjelentésekben azt láthattuk, hogy tagállamonként eltérő az illetékes szövetségi minisztérium és a regionális hatóságok közötti koordináció mértéke – Németország nehézségekkel küzd e téren, Ausztria azonban rendelkezik egy, a koordinációt szabályozó hálózattal. Más országok számára is követendő példa lehet az a rendszer, ahogyan az osztrák szövetségi kormány bekapcsolódik az alulról felfelé építkező kezdeményezésekbe.

4.6.

A jelenlegi és a jövőbeli társadalmak számára elengedhetetlen, hogy a fenntartható oktatás és tanulás szempontjából átértékeljék, átgondolják és újradefiniálják az oktatást – az óvodától az egyetemig és azon túl –, hogy az végül mindhárom területen – ökológia, társadalom és gazdaság – magában foglalja a fenntarthatósággal kapcsolatos elveket, ismereteket, készségeket, meggyőződéseket és értékeket. Ennek a folyamatnak globálisnak és interdiszciplinárisnak kell lennie, az alulról szerveződő kezdeményezések és a nyilvánosság bevonásával, és az érintett kormányok támogatásával. Az egyes országokban való végrehajtás során azonban figyelembe kell venni a helyi sajátosságokat és a kulturális jellegzetességeket.

4.7.

A fenntartható fejlődést szolgáló oktatásnak a környezetről és annak állapotáról szóló ismereteket kell terjesztenie, és be kell mutatnia azokat a lehetőségeket, amelyek révén gazdaságunk úgy alakítható át, hogy az ösztönzi az emberek és a bolygó jóllétének előtérbe helyezését, miközben elősegíti a nemzedékek közötti méltányosságot és a természeti környezet megőrzését. Ennek az átalakított gazdaságnak nagyobb jelentőséget kell tulajdonítania a környezetbarát gazdálkodási módszereknek, lehetőséget kell biztosítania a természeti és kulturális értékek megőrzésének elősegítésére, valamint értékközpontúnak kell lennie, és az ökoetikára kell alapulnia, felelősséget vállalva a környezet megőrzéséért a jelen és a jövő nemzedékei számára, valamint a természeti erőforrások fenntartható használatáért.

4.8.

A fenntartható fejlődést szolgáló, transzformatív oktatásnak: — a fenntartható fejlődés alapjául szolgáló elveken és értékeken kell alapulnia, — a fenntartható fejlődés mindhárom területét – a környezetet, a társadalmat és a gazdaságot – is érintenie kell, — ösztönöznie kell az egész életen át tartó és az élet minden területére kiterjedő tanulást, amely elősegíti a fenntartható, tisztelet- és felelősségteljes, proaktív és kritikus társadalmak létrejöttét, — egyet kell jelentenie a magas színvonalú, aktív támogatásban részesülő és holisztikus szemléletű oktatással, — elő kell segítenie a hozzáférhető, jogokon alapuló oktatást, amely tiszteletteljes, inkluzív, és nagyra becsüli a sokszínűséget, — globális kérdésekkel kell foglalkoznia, de figyelmet kell fordítania a helyi kérdésekre és a kulturális sajátosságokra is, — a formális, nem formális és informális oktatásra is ki kell terjednie, — tekintettel kell lennie a fenntartható fejlődés fogalmának változó jellegére.

4.9.

A fenntarthatóságot szolgáló, transzformatív oktatásnak nincsenek egyetemes modelljei, éppen ezért minden országnak az érintett szociális partnerek, civil társadalmi szervezetek és más érdekelt felek – köztük az ifjúsági szervezetek – érdemi közreműködésével kell meghatároznia saját prioritásait és intézkedéseit a fenntartható fejlődés és az oktatás területén. Az iskolák együttműködésen alapuló vezetése és az állampolgári ismeretek oktatása kulcsszerepet játszanak abban, hogy az iskolákat a fenntarthatósággal kapcsolatos oktatásnak megfelelően átformálják. A célkitűzéseket, a fő cselekvési irányvonalakat és mechanizmusokat a helyi környezeti, társadalmi és gazdasági feltételek és kulturális sajátosságok figyelembevételével kell meghatározni.

4.10.

A fenntartható fejlődést szolgáló oktatási rendszer létrehozása során a hagyományos oktatásról át kell térni egy fenntarthatóság-orientált modellre, amelynek a társadalom, a gazdaság és a környezet fejlődésének integrált megközelítésével támogatott, széles körű, interdiszciplináris ismereteken kell alapulnia. Ennek az oktatásnak magában kell foglalnia a formális (iskolák, egyetemek, továbbképzési intézetek), a nem formális (képzési központok, szemináriumok és kerekasztal-beszélgetések létrehozása, médiahasználat stb.) és az informális oktatás (egymástól való tanulás rendezvények, ifjúsági cserék, fiatalok által vezetett projektek stb. révén) szintjén végzett tevékenységeket. A környezeti fenntarthatóságot szolgáló oktatást integráló oktatási és képzési programoknak hozzáférhetőnek és inkluzívnak kell lenniük. A kormányoknak már a korai szakaszban figyelembe kell venniük a hátrányos helyzetű fiatalok helyzetét, és gondoskodniuk kell arról, hogy módot találjanak e csoportok bevonására.

---

(1)  Az oktatási és környezetvédelmi miniszterek COP26 alkalmával tartott csúcstalálkozójának társelnöki következtetései, „Learn for our Planet. Act for the climate”.

(2)  ENSZ – World programme of action for youth.

(3)  Különböző kifejezések vannak használatban – a vélemény a „fenntartható fejlődés előmozdítását szolgáló transzformatív oktatásra” vonatkozik. A „fenntartható fejlődést szolgáló oktatás” és a „környezeti fenntarthatóságot szolgáló oktatás” ugyanakkor a jelenlegi kontextusban felcserélhető. Lásd még a függelékben található szójegyzéket.

(4)  UNESCO Global education monitoring report, 2021/2: non-state actors in education: who chooses? who loses?

(5)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Uniós stratégia mindenki zöld készségeinek és kompetenciáinak fejlesztésére (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 56., 2021.2.16., 1. o.).

(6)  Európai zöld megállapodás.

(7)  Európai Bizottság – Education for Climate Coalition.

(8)  A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott következtetések – A környezet védelmét célzó szerepvállalás ösztönzése a fiatalok mint a változás előmozdítói körében (HL C 159., 2022.4.12., 9. o.).

(9)  A Tanács ajánlása (2022. június 16.) a zöld átállást és a fenntartható fejlődést szolgáló tanulásról (HL C 243., 2022.6.27., 1. o.).

(10)  Bianchi, G., Pisiotis, U. és Cabrera Giraldez, M., GreenComp – The European sustainability competence framework. Punie, Y. és Bacigalupo, M., (szerkesztők), EUR 30955 EN, Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg, 2022; ISBN 978-92-76-46485-3, doi:10.2760/13286, JRC128040.

(11)  A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott következtetések – A sport és a testmozgás mint a fenntartható fejlődést szolgáló magatartásformálás ígéretes mozgatórugói (HL C 170., 2022.4.25., 1. o.).

(12)  A NEET a „nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő” kifejezés angol nyelvű rövidítése, és olyan munkanélküli személyre utal, aki nem vesz részt oktatásban vagy szakképzésben.

(13)  A Tanács ajánlása (2018. március 15.) a színvonalas és eredményes tanulószerződéses gyakorlati képzés európai keretrendszeréről (HL C 153., 2018.5.2., 1. o.).

(14)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Uniós stratégia mindenki zöld készségeinek és kompetenciáinak fejlesztésére (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 56., 2021.2.16., 1. o.).

(15)  Nyilatkozat a polgári szerepvállalásnak, valamint közös értékeinknek: a szabadságnak, a toleranciának és a megkülönböztetésmentességnek az oktatás által történő előmozdításáról, Eurydice.

(16)  Osnabrücki nyilatkozat a szakképzésnek a helyreállítás és a digitális és zöld gazdaságra való méltányos átállás támogatásában betöltött szerepéről – osnabrueck_declaration_eu2020.pdf.

(17)  Az IPCC hatodik értékelő jelentése, a III. Munkacsoport jelentése: Climate Change 2022: Mitigation of Climate Change, 2871. o.

(18)  Borgonovi, F., és mtsai. (2022), „Young people's environmental sustainability competence: Emotional, cognitive, behavioural, and attitudinal dimensions in EU and OECD countries”, OECD Social, Employment and Migration Working Papers, 274. sz., OECD Publishing, Párizs. (2022), „The environmental sustainability competence toolbox: From leaving a better planet for our children to leaving better children for our planet”, OECD Social, Employment and Migration Working Papers, 275. sz., OECD Publishing, Párizs. A dokumentumok a készségekre vonatkozó következő, 2023. évi OECD-kitekintéshez készültek háttéranyagként.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Európai polgári kezdeményezés – „Mentsük meg a méheket és a mezőgazdasági termelőket!”

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2023/C 100/07)

Előadó:

Arnold PUECH D’ALISSAC

Közgyűlési határozat:	2022.5.19.
Jogalap:	eljárási szabályzat 52. cikk (2) bekezdés
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2022.11.24.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2022.12.15.
Plenáris ülésszak száma:	574.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	168/0/2

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Ennek az európai polgári kezdeményezésnek a sikere azt mutatja, hogy az európai polgárok nagyon nagy elvárásokat támasztanak az Európai Bizottsággal szemben ebben a kérdésben. Az EGSZB mindenekelőtt gratulálni szeretne a szervezőnek, és üdvözli a polgárok elkötelezettségét a kezdeményezés sikere iránt, tekintettel arra, hogy nehéz összegyűjteni a szükséges aláírásokat. Ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy pontos és konkrét válaszokat adjon az ezen európai polgári kezdeményezés keretében megfogalmazott indítványokra.

1.2.

Az EGSZB sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kezdeményezéshez választott cím: „Mentsük meg a méheket és a mezőgazdasági termelőket!” nem tükrözi a kezdeményezés legfontosabb javaslatát, a peszticidek 2035-ig történő teljes kivezetését. Az EGSZB rámutat továbbá arra, hogy az Európai Bizottság számos jogi aktust dolgoz ki vagy fogadott már el a méhek, a beporzók, a biológiai sokféleség, a növényvédő szerek fenntartható használata és a mezőgazdasági termelők agroökológiai átállásban való támogatása érdekében, ugyanakkor elismeri, hogy ezek az intézkedések nem tették lehetővé a bennük foglalt célok teljeskörű megvalósítását. Ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy hozzon további intézkedéseket az általa kitűzött ambiciózus célok tényleges és eredményesebb elérése érdekében. Javasolja például a precíziós gazdálkodás, a digitális mezőgazdaság, a biológiai védekezés, a robotika, valamint az agroökológia erőteljesebb támogatását.

1.3.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a rendszerek fenntarthatósága és az élelmiszer-önrendelkezés alapvető összefüggésében a fenntarthatóság mindhárom pillérét (környezeti, társadalmi és gazdasági) figyelembe kell venni, amelyek közül a gyakran háttérbe szorított gazdasági pillért sem szabad kihagyni.

1.4.

Az EGSZB arra is kéri az Európai Bizottságot, hogy bármilyen döntés meghozatala előtt végezzen hatásvizsgálatokat, különösen annak felmérése érdekében, hogy milyen költségekkel jár a kezdeményezés a mezőgazdasági termelésre és a gazdaságra nézve. Ezt párhuzamba kell állítani azzal, hogy a biológiai sokféleség csökkenése milyen gazdasági költséggel jár a mezőgazdasági termelőkre nézve.

2.   Háttér

2.1.   Európai polgári kezdeményezés a méh-, ember- és környezetbarátabb mezőgazdaságért

2.1.1.

Az európai polgári kezdeményezés intézménye lehetőséget kínál az európai polgárok számára, hogy aktívan részt vegyenek az Európai Unió (EU) demokratikus folyamataiban azáltal, hogy új jogszabályjavaslatok előterjesztésére kérik az Európai Bizottságot. Ha egy kezdeményezés legalább egymillió uniós polgár támogatását elnyeri, és a tagállamok legalább egynegyedében eléri a szükséges küszöbértékeket (1), az Európai Bizottságnak reagálnia kell az európai polgári kezdeményezésre.

2.1.2.

Mivel a „Mentsük meg a méheket és a mezőgazdasági termelőket! Méhbarát mezőgazdaságot az egészséges környezetért” európai polgári kezdeményezés elérte e küszöbértékeket, arra kéri az Európai Bizottságot, hogy javasoljon jogi aktusokat a szintetikus növényvédő szerek 2035-ig történő fokozatos kivezetésére, a biológiai sokféleség helyreállítására és a mezőgazdasági termelők ezen átállási szakaszban történő támogatására.

2.2.   A beporzók fogyatkozása és a biológiai sokféleség csökkenése Európában

2.2.1.

Az ezen európai polgári kezdeményezés keretében megfogalmazott indítványok hátterében az áll, hogy Európában csökken a méhek száma. A méhek európai vörös listája szerint ugyanis minden harmadik méh- és lepkefaj fogyatkozik, egytizedüket pedig a kihalás veszélye fenyegeti (2).

2.2.2.

Márpedig az európai haszonnövények 84 %-át legalább részben állatok porozzák be (3), és az EU vadon élő növényeinek 78 %-a függ a beporzó rovaroktól (4). Védelmük ezért döntő fontosságú kérdés a mezőgazdasági termelés számára az élelmezésbiztonság és az élelmiszer-önrendelkezés jelenlegi alapvető összefüggésében. Emellett a méhek a méztermeléshez is nélkülözhetetlenek, az EU pedig a mézfogyasztás terén csak 60 %-ban önellátó. A kereslet kielégítése érdekében (28 %-ban Kínából származó) importra kell támaszkodnia, amely gyengébb minőségű, mint az európai méz.

2.2.3.

A biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platformnak (IPBES) a beporzókról, a beporzásról és az élelmiszer-termelésről szóló értékelő jelentése (5) szerint a beporzók fogyatkozásának legfőbb tényezői a földhasználat megváltozása, az intenzív mezőgazdasági gyakorlatok és a peszticidhasználat, a környezetszennyezés, az idegenhonos inváziós fajok, a kórokozók és az éghajlatváltozás.

2.2.4.

A diverzifikált és egész évben elegendő mennyiségben rendelkezésre álló táplálékforrás (nektár és pollen) szintén kulcsfontosságú tényező a méhek megfelelő fejlődéséhez és a méhészek számára egyenletesebb méztermelés biztosításához (6).

2.2.5.

A méhek fogyatkozásának hátterében a biológiai sokféleség csökkenése áll. Az IPBES biológiai sokféleségről és ökoszisztéma-szolgáltatásokról szóló 2019. évi globális értékelő jelentése (7) a biológiai sokféleség példátlan mértékű csökkenését állapította meg.

2.2.6.

Ezen IPBES-jelentéseket követően az Institut national de recherche pour l’agriculture, l’alimentation et l’environnement (Nemzeti Mezőgazdasági, Élelmiszeripari és Környezettudományi Kutatóintézet, INRAE) és az Institut français de recherche pour l’exploitation de la mer (Francia Tengerhasznosítási Kutatóintézet, Ifremer) 2022 májusában közös tudományos szakvéleményt tett közzé a növényvédő szerek biológiai sokféleségre és ökoszisztéma-szolgáltatásokra gyakorolt hatásairól (8). A közös tudományos szakvélemény kiemeli, hogy a biológiai sokféleség csökkenése több tényezőre vezethető vissza, valamint hogy a különböző tényezők kölcsönös összefüggései miatt nehéz megállapítani, hogy a növényvédő szerek mekkora szerepet játszanak ebben a csökkenésben. A tudományos ismeretek azonban lehetővé tették, hogy a közös tudományos szakvéleményben egyértelmű ok-okozati összefüggést állapítsanak meg a növényvédő szerek használata és egyes populációk, például a beporzó rovarok fogyatkozása között.

2.3.   Az Európai Bizottság számos jogi aktust dolgoz ki vagy fogadott már el a méhek, a növényvédő szerek fenntartható használata, a biológiai sokféleség helyreállítása és a mezőgazdasági termelők agroökológiai átállásban való támogatása érdekében

2.3.1.

A méhek és a beporzók védelmével kapcsolatban: az EU 2018-ban indította el a beporzókról szóló uniós kezdeményezést, amelynek célja a vadon élő beporzók pusztulásának megakadályozása az EU-ban. A kezdeményezés tíz intézkedést tartalmaz, amelyek három kiemelt témára tagolódnak: — a beporzók pusztulásával, valamint az annak okaival és következményeivel kapcsolatos ismeretek bővítése, — a beporzók pusztulásához vezető okok felszámolása, — figyelemfelkeltés, a társadalom egészének bevonása és az együttműködés előmozdítása. Mindazonáltal az Európai Számvevőszék „A vadon élő beporzók védelme az EU-ban” című, 15/2020. sz. különjelentésében (9) megállapította, hogy „ez csekély mértékben lassította a csökkenést, és a kezdeményezés célkitűzéseinek eléréséhez jobb irányításra van szükség”. A kezdeményezés végrehajtásáról szóló jelentésében (10) maga az Európai Bizottság is elismerte, hogy bár jelentős előrelépés történt a kezdeményezés intézkedéseinek végrehajtása terén, további erőfeszítésekre van szükség a pusztulás különböző okainak kezelése érdekében.

2.3.2.

A növényvédő szerek hatásainak és kockázatainak csökkentésével kapcsolatban: az Európai Bizottság 2022 júniusában új rendelettervezet (11) előterjesztésével megkezdte a növényvédő szerek fenntartható használatáról szóló irányelv felülvizsgálatát azon fő probléma kezelése érdekében, hogy az irányelv korlátozottan hatékony a növényvédő szerek használatának, valamint az emberi egészséget és a környezetet fenyegető kockázatoknak a csökkentése terén. A főbb intézkedések közé tartoznak a következők: — jogilag kötelező erejű uniós szintű célok a vegyi növényvédő szerek használatának és kockázatának, valamint a legveszélyesebb növényvédő szerek használatának 2030-ig történő 50 %-os csökkentésére, — új intézkedések az integrált növényvédelem mezőgazdasági termelők általi alkalmazásának biztosítására, — valamennyi növényvédő szer tilalma az érzékeny területeken, a feltételekhez kötött mentességek kivételével.

2.3.3.

A növényvédő szerek forgalomba hozatalát szigorúan szabályozzák az EU-ban. A növényvédő szerek uniós forgalomba hozatalának jogi keretét az 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) határozza meg. E rendelet értelmében az egészségre vagy a környezetre gyakorolt esetleges káros hatások elkerülése érdekében a hatóanyag jóváhagyása előtt európai szintű kockázatértékelést kell végezni. Emellett a növényvédő szerek méhekkel kapcsolatos kockázatértékeléséről szóló iránymutatás (a méhekre vonatkozó iránymutatás (13) vagy „Bee Guidance Document”) jelenleg felülvizsgálat alatt áll az e területen elért legújabb tudományos fejlemények figyelembevétele érdekében.

2.3.4.

A mezőgazdasági területek biológiai sokféleségének helyreállításával kapcsolatban: az EU a Natura 2000 hálózatra – bár az nem csak mezőgazdasági területeket érint –, valamint a madárvédelmi (14) és az élőhelyvédelmi (15) irányelvre támaszkodhat, amelyek az uniós természetvédelmi jogszabályok alapját képezik. Az Európai Bizottság a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégiát (16) is bevezette. Ez többek között a mezőgazdasági területek biológiai sokféleségének helyreállítására irányuló intézkedéseket és kötelezettségvállalásokat foglal magában, amelyeket az Európai Bizottság által 2022. június 22-én előterjesztett, a természet helyreállításáról szóló rendelettervezet (17) fejt ki pontosabban. A tervezet 8. cikke azt a kötelező célt tűzné ki a tagállamok számára, hogy 2030-ig visszafordítsák a beporzók állománycsökkenését, a 9. cikk pedig a mezőgazdasági ökoszisztémák helyreállításával kapcsolatos kötelezettségvállalásokat fogalmazna meg, például azt, hogy 2030-ra az Unió mezőgazdasági területének legalább 10 %-án „nagy biodiverzitású tájképi elemeknek” kell helyet kapniuk.

2.3.5.

A mezőgazdasági termelők átállásban való támogatásával kapcsolatban: a 2023–2027-es időszakra vonatkozó új KAP kulcsfontosságú eszköz az európai zöld megállapodás ambiciózus célkitűzéseinek eléréséhez és a mezőgazdasági termelők támogatásához. A Számvevőszék 2020. évi különjelentése kimutatta, hogy a jelenlegi KAP mindeddig nem tudta megállítani a mezőgazdasági területek biológiai sokféleségének hanyatlását (18). A Számvevőszék arra a következtetésre jutott, hogy „a biodiverzitással kapcsolatos uniós költségvetési kiadásokat a Bizottság nem megbízható módon követi nyomon, a közvetlen KAP-kifizetések hatása korlátozott vagy nem ismert, valamint a Bizottság és a tagállamok a kisebb hatással járó vidékfejlesztési intézkedéseket részesítették előnyben”. Az új KAP új intézkedéseket, például egy javított feltételrendszert tartalmaz a környezeti hatások javítására.

2.3.6.

Közvetett módon a nem mezőgazdasági ágazatokra vonatkozó európai jogszabályok és az ezeken a területeken végzett munkák is kedvező hatást gyakorolhatnak a beporzókra: például az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag, amely az EU azon célkitűzésére utal, hogy 2030-ig 55 %-kal kell csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást (mivel az éghajlatváltozás a méheket is érinti), a levegő-, víz- és talajszennyezés felszámolására irányuló szennyező anyag-mentességi cselekvési terv, a megújulóenergia-irányelv és az új uniós erdőgazdálkodási stratégia, amellyel az Európai Bizottság célja az, hogy 2030-ig Európa-szerte hárommilliárd fát ültessenek el.

3.   Általános megjegyzések

3.1.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az európai polgári kezdeményezések az európai polgárok közvetlen részvételének fontos eszközei. Sőt, az európai polgári kezdeményezés a részvételi demokrácia európai szinten létező leghatékonyabb eszköze. A civil társadalmi szervezetek és az európai intézmények közötti hídként működő EGSZB az évek során megszilárdította az európai polgári kezdeményezések pozícióját, és fokozta jelenlétüket az európai intézmények mindennapi munkájában. Örömmel veszi tudomásul, hogy ez az első olyan, európai polgári kezdeményezésről szóló vélemény, amelyet az Európai Bizottság válaszát megelőzően fogadnak el, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy pontosan válaszoljon a megfogalmazott kérésekre.

3.2.

Az EGSZB sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kezdeményezéshez választott cím: „Mentsük meg a méheket és a mezőgazdasági termelőket!” nem tükrözi a kezdeményezés legfontosabb javaslatát, a peszticidek 2035-ig történő teljes kivezetését. Rámutat arra, hogy az Európai Bizottság számos jogi aktust dolgoz ki vagy fogadott már el annak érdekében, hogy ezen indítványokra választ adjon, de elismeri, hogy az intézkedések nem tették lehetővé a bennük foglalt célok teljeskörű megvalósítását. Ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy hozzon további intézkedéseket e célok tényleges és eredményesebb elérése érdekében. Az EGSZB azonban hangsúlyozza, hogy a rendszerek fenntarthatósága és az élelmiszer-önrendelkezés alapvető összefüggésében a fenntarthatóság mindhárom pillérét (környezeti, társadalmi és gazdasági) figyelembe kell venni, és minden döntés meghozatala előtt hatásvizsgálatot kell végezni, különösen annak felmérése érdekében, hogy milyen költségekkel jár a kezdeményezés a mezőgazdasági termelésre és a gazdaságra nézve.

4.   Részletes megjegyzések

4.1.

Az európai polgári kezdeményezésnek „a szintetikus peszticidek 80 %-kal történő, a legveszélyesebbekkel kezdődő fokozatos kivonása az EU mezőgazdaságából 2030-ig annak érdekében, hogy 2035-re az EU mezőgazdasága mentessé váljon a szintetikus peszticidektől” indítványával kapcsolatban:

4.1.1.

Az EGSZB óva int attól a javaslattól, hogy túl szoros határidőn belül idealista vagy elérhetetlen célokat határozzanak meg. Hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság már javaslatot tett a vegyi növényvédő szerek használatának és kockázatának, valamint a legveszélyesebb növényvédő szerek használatának 2030-ig történő 50 %-os csökkentésére. Általánosságban ellenzi a peszticidhasználat csökkentésére irányuló olyan célok kitűzését, amelyekhez nem állnak rendelkezésre hatékony és a mezőgazdasági termelők számára elérhető alternatív megoldások.

4.1.2.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a növényvédő szerekre vonatkozó európai szabályozási keret az egyik legszigorúbb szabályozási keret a világon, mivel alapelvként határozza meg, hogy a növényvédő szerek nem gyakorolhatnak elfogadhatatlan hatást a környezetre.

4.1.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy mivel a háziméhek és a vadon élő beporzók számának csökkenése több tényezőre vezethető vissza, nem a növényvédő szerek kivezetését kell a méhvédelem egyedüli vagy legfőbb eszközének tekinteni. A pusztulás minden tényezője ellen küzdeni kell. A háziméhek esetében például a varroa atka és az ázsiai lódarázs elleni küzdelem komoly aggodalomra ad okot a hivatásos méhészek számára, akik új kezelési megoldásokat remélnek méheik jobb védelme érdekében.

4.1.4.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a háziméhek, a vadon élő beporzók és más rovarok fontos szerepet játszanak a mezőgazdaságban (növénykultúrák beporzása, a kártevők természetes szabályozása stb.). Példaként említi a mezőgazdasági termelők és a méhészek közötti olyan, mindenki számára előnyös partnerségeket, mint például a gazdálkodók által elindított „Fogadj örökbe egy méhkaptárt” (19). Azok a mezőgazdasági termelők ugyanis, akik méhkaptárakat fogadnak örökbe, különös figyelmet fordítanak a méhek védelmére, amikor terményeik védelme érdekében növényvédelmi kezeléseket végeznek. Az „ApiAlert” típusú rendszereket (20) is fejleszteni kellene, amelyek lehetővé teszik a méhállomány pusztulásának számbavételét és a pusztulásuk valódi okainak tárgyilagos feltárását.

4.2.

Az európai polgári kezdeményezésnek „a természetes ökoszisztémák helyreállítása a mezőgazdasági térségekben, ami révén a mezőgazdasági termelés iránymutató eszköze lesz a biológiai sokféleség helyreállításának” indítványával kapcsolatban:

4.2.1.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az emberi tevékenységek, például egyes gazdálkodási gyakorlatok a beporzók és a biológiai sokféleség csökkenésének egyik okát képezik, ugyanakkor a mezőgazdaság megoldást is jelenthet. Több támogatást szeretne például olyan projektek számára, mint a sövények újratelepítése vagy a méztermő erőforrások mezőgazdasági termelők általi fejlesztése annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők a méhek és a biológiai sokféleség védelmének szereplőivé váljanak. Az is alapvető fontosságú, hogy a mezőgazdasági termelőknek többet fizessenek az általuk nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatásokért annak érdekében, hogy támogassák őket az ilyen jellegű projektek végrehajtásában.

4.2.2.

Az EGSZB tudomásul veszi az Európai Bizottságnak a biodiverzitási stratégia és „A termelőtől a fogyasztóig” stratégia célkitűzései és intézkedései, valamint a természet helyreállításáról szóló rendelettervezet révén kifejezésre juttatott, arra irányuló határozott törekvését, hogy a mezőgazdaság a biológiai sokféleség helyreállításának eszközévé váljon, és aggodalmát fejezi ki az EU élelmiszer-önrendelkezésének tiszteletben tartása miatt.

4.2.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy a beporzókat vagy a biológiai sokféleséget támogató, önkéntes alapon indított mezőgazdasági kezdeményezéseket is támogatni kell, amelyekből Európa-szerte egyre több van. Franciaországban például az FNSEA közzétette a beporzóbarát mezőgazdasági kezdeményezések egy gyűjteményét (21). A bevált méhészeti és mezőgazdasági gyakorlatok terjesztése érdekében a gyűjtemény a beporzók támogatására Franciaországban indított önkéntes kezdeményezéseket mutat be inspiráló, pozitív és gyakorlatias példákon keresztül. 2018-ban ugyanilyen megfontolásból indítottak kommunikációs kampányt Dániában „10 méhbarát ajánlás a gazdaságod számára” címmel (22). A kampány során olyan különféle önkéntes kezdeményezéseket népszerűsítettek, amelyeket a mezőgazdasági termelők a saját gazdaságukban is meg tudnak tenni, például sövények ültetése, virágsávok telepítése vagy a növényvédő szerek alkalmazásakor a permetsodródás mérséklése megfelelő időjárási körülmények között (pl. gyenge szélben) történő permetezéssel vagy permetsodródás-csökkentő rendszerek alkalmazásával.

4.2.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy a mezőgazdasági területek természetes ökoszisztémáinak helyreállítása érdekében az Európai Bizottságnak többféle eszközre kell támaszkodnia: az agroökológiai infrastruktúra fenntartása és helyreállítása, a növénytermesztés diverzifikálása annak elősegítése érdekében, hogy sokféle növényt termesszenek a területen, az agrárerdészet, a biogazdálkodás, valamint a minőség- és eredetmegjelöléssel rendelkező termékek fejlesztése, az állandó gyepterületek fenntartása, a növényvédő szerek használatának és hatásainak csökkentése stb.

4.3.

Az európai polgári kezdeményezésnek „a mezőgazdaság megreformálása a kis méretű, diverzifikált és fenntartható gazdálkodás előtérbe helyezésével, az agroökológiai és biogazdálkodási gyakorlatok gyors elterjedésének támogatásával, továbbá a peszticidek […] nélküli gazdálkodás témájában a mezőgazdasági termelőket célzó független képzések és kutatás lehetővé tételével” indítványával kapcsolatban:

4.3.1.

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy 23 tagállam 300 szakértőjének részvételével készült egy jelentés, amelyben a jövőbeli KAP-nak a biológiai sokféleség védelmére és helyreállítására gyakorolt lehetséges hatásait vizsgálták (23). A tudósok konkrét javaslatokat tettek a KAP biológiai sokféleségre gyakorolt hatásának javítására és az ehhez az átálláshoz a mezőgazdasági termelőknek nyújtandó támogatásra. Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok ebből a jelentésből merítsenek ihletet a KAP-reform keretében, mert az hatékony eszköze lehet a mezőgazdaság reformjának.

4.3.2.

Mindazonáltal az EGSZB úgy véli, hogy az agroökológiai átállást és a biológiai sokféleség javítását nem lehet kizárólag Brüsszelből, a KAP-on keresztül megvalósítani, így a helyi szint fontosságát is hangsúlyozza. A régiók sajátosságaihoz való alkalmazkodás érdekében helyi megoldásokat is ki kell dolgozni a mezőgazdasági termelőkkel és a földtulajdonosokkal együtt.

4.3.3.

Ezenkívül az EGSZB hangsúlyozni kívánja elkötelezettségét amellett, hogy hatékony alternatívákat kell találni annak érdekében, hogy egyetlen mezőgazdasági termelő se maradjon megoldás nélkül. Ezért jobban szeretné ösztönözni a precíziós gazdálkodást, a digitális gazdálkodást, a biokontrollt, a robotikát, de az agroökológiát is – jelentős pénzügyi támogatást biztosítva a kutatásfejlesztésre, az innovációk megvalósítására, valamint azoknak az ágazatok és a mezőgazdasági termelők általi bevezetésére.

4.3.4.

Az EGSZB elismeri, hogy a méhészet számos tagállamban fontos gazdasági ágazat, amely többek között hozzájárul a vidékfejlesztéshez és a régiók népességének megtartásához. Tekintettel arra, hogy az európai méztermelés nem elegendő, a professzionális és környezetbarát, Európa mézfogyasztási igényeit kielégíteni képes méhészet fenntartása érdekében fokozni kell a méhészetnek, valamint a méz és egyéb méhészeti termékek (virágpor, méhviasz, méhpempő stb.) gazdasági hasznosításának a támogatását. Az EGSZB hangsúlyozza továbbá, hogy a méhészeknek szakmai szervezetekbe kellene tömörülniük, hogy szervezettebben tudjanak fellépéni és hatékonyabban tudják védeni az európai méhészet érdekeit. Különösen azt szeretné, ha az Európai Bizottság kihasználná a mézről szóló irányelv közelgő felülvizsgálata nyújtotta alkalmat arra, hogy szigorítsa a méz címkézését és a nyomon követhetőséget, és így hatékonyabban lépjen fel az európai méztermelést gyengítő csalások és az előírásainknak nem megfelelő, harmadik országokból származó import ellen.

4.3.5.

Végezetül annak biztosítása érdekében, hogy az agroökológiai átállás elfogadható legyen az európai mezőgazdasági termelők számára, az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság mielőbb valósítsa meg a normák kölcsönösségét, hogy korlátozza az európai mezőgazdasági termelőket érintő versenytorzulásokat.

---

(1)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/788 rendelete (2019. április 17.) az európai polgári kezdeményezésről (HL L 130., 2019.5.17., 55. o.).

(2)  Nieto és mtsai., 2014. European Red List of Bees.

(3)  Williams, 1994. The dependence of crop production within the European Union on pollination by honeybees.

(4)  Ollerton és mtsai., 2011. How many flowering plants are pollinated by animals?

(5)  IPBES, 2016. Assessment Report on Pollinators, Pollination and Food Production.

(6)  ITSAP, 2015. Ressources alimentaires pour les abeilles.

(7)  IPBES, 2019. Értékelő jelentés a biodiverzitás és az ökoszisztéma-szolgáltatások globális helyzetéről.

(8)  INRAE és Ifremer, 2022. Impacts des produits phytopharmaceutiques sur la biodiversité et les services écosystémiques.

(9)  Európai Számvevőszék. 15/2020. sz. különjelentés.

(10)  COM(2021) 261 final.

(11)  COM(2022)305 final.

(12)  Az Európai Parlament és a Tanács 1107/2009/EK rendelete (2009. október 21.) a növényvédő szerek forgalomba hozataláról valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 309., 2009.11.24., 1. o.).

(13)  EFSA, 2022. Revised guidance on the risk assessment of plant protection products on bees (Apis mellifera, Bombus spp. and solitary bees).

(14)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/147/EK irányelve (2009. november 30.) a vadon élő madarak védelméről (kodifikált változat) (HL L 20., 2010.1.26., 7. o.).

(15)  A Tanács 92/43/EGK Irányelve (1992. május 21.) a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről (HL L 206., 1992.7.22., 7. o.).

(16)  COM(2020) 380 final.

(17)  COM(2022) 304 final.

(18)  Európai Számvevőszék. 13/2020. sz. különjelentés.

(19)  Le Betteravier. Quand 14 agriculteurs de l’Aisne deviennent apiculteurs.

(20)  20 Minutes. Toulouse: Pour suivre la mortalité des abeilles, BeeGuard met au point un compteur vidéo sur ses ruches connectées.

(21)  EFSA, 2022. Recueil des initiatives agricoles favorables aux pollinisateurs.

(22)  Dán Mezőgazdasági és Élelmiszertanács, 2018. 10 bee-friendly recommendations for your farm.

(23)  Pe’er és mtsai., 2022. How can the European Common Agricultural Policy help halt biodiversity loss? Recommendations by over 300 experts.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság – Élelmiszerár-válság: a spekuláció szerepe és konkrét cselekvési javaslatok az ukrajnai háború kapcsán

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2023/C 100/08)

Előadó:

Peter SCHMIDT

Közgyűlési határozat:	2022.7.14.
Jogalap:	eljárási szabályzat 52. cikk (2) bekezdés
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2022.11.24.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2022.12.15.
Plenáris ülésszak száma:	574.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	157/7/5

1.   Következtetések és ajánlások

Az EGSZB:

1.1.

Felhívja a figyelmet a globális élelmiszerár-válságra, amelyet az ukrajnai háború tovább súlyosbított, ellátási zavart okozott számos olyan alapvető élelmiszert illetően, mint a búza vagy a napraforgóolaj; hangsúlyozza, hogy a válság nem csak a konfliktusnak tudható be, hanem a strukturális és rendszerszintű problémáknak is, amelyek éhínséget idéznek elő és globálisan veszélyeztetik az emberek megélhetését. Az élelmiszereket nem szabad pénzügyi eszközként kezelni, mivel számos más terméktől eltérően nem árucikkek;

1.2.

Elismeri, hogy bár az élelmiszerárak és a spekuláció témája nagyon összetett kérdés, amelynek ok-okozati összefüggéseit tovább kel vizsgálni, az árupiac jelenlegi struktúrája nem felel meg a „fenntartható gazdaságnak, amelyre szükségünk van”, valamint az ENSZ 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendjében és az európai zöld megállapodásban foglalt, a fenntartható fejlődéshez, az éghajlat-politikai törekvésekhez és az igazságos átmenethez kapcsolódó célkitűzéseknek, hanem aktívan hátráltatja azokat. Aláássa azokat az erőfeszítéseket, amelyek arra irányulnak, hogy megoldják az éhezés problémáját, elősegítsék a mezőgazdasági termelők és a munkavállalók méltányos bevételeit, valamint tisztességes árak biztosítását a fogyasztók számára, továbbá hogy megvédjék a kis- és közepes élelmiszer-feldolgozókat és a kiskereskedelmi ágazatot a növekvő infláció kockázatától. Ezért szabályozáson keresztül változtatni kell ezen, hogy a fenntartható fejlődési célok megvalósítása érdekében hozzájáruljunk az emberek jóllétéhez és a társadalmi fejlődéshez. Szem előtt tartva, hogy az EU már jelenleg is a legszabályozottabb piac, nyilvánvaló, hogy ahhoz, hogy hatékony legyen, ezt a szabályozást globális szinten ki kell terjeszteni;

1.3.

Rámutat arra, hogy foglalkozni kell az élelmiszerláncok koncentrációjával és a gazdasági tulajdonjoggal; hangsúlyozza, hogy a fizikai gabonakereskedelem globális szinten erősen koncentrált. Becslések szerint négy vállalat ellenőrzi a globális gabonakereskedelem 70–90 százalékát: Archer-Daniels-Midland, Bunge, Cargill és Louis Dreyfus. Ezek a vállalatok nemcsak a globális gabonakereskedelem, hanem a piaci fundamentumokkal kapcsolatos információk felett is oligopóliumot alakítottak ki, továbbá igen nagy mértékben financializálódtak.

1.4.

Megjegyzi, hogy a tőzsdén kereskedett alapok (ETF-ek) és az indexalapú kölcsönös kockázatkezelési alapok – beleértve a kifejezetten az élelmiszerhez és a mezőgazdasághoz kapcsolódó alapokat is – új és széles körben alkalmazott utakat nyitnak meg a pénzügyi befektetések és a nyereség előtt, miközben a hétköznapi emberek nyugdíjalapjaikon és egyéni nyugdíj-előtakarékossági számláikon keresztül egyre nagyobb mértékben vesznek részt ezekben a befektetési eszközökben. Ezeknek a tőkéhez kötött befektetési alapoknak az elterjedése olyan módon alakítja át az agrár-élelmiszeripari rendszereket, amely a részvényesek igényeit részesíti előnyben más társadalmi és környezeti célokkal szemben.

1.5.

Megjegyzi, hogy a magas és gyorsan emelkedő árak és a készletek birtoklásával kapcsolatos információk titokban tartása bizonytalanságot okoznak, továbbá félelmet és pánikot keltenek. A félelem és a pánik, különösen nagy bizonytalanságok idején, például az ukrajnai háborút követően, túlzott árszinteket és volatilitást idéz elő, mivel az árrobbanásból hasznot húzó, spekulatív kereskedők uralják a piacot.

1.6.

Felkéri a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy javítsák a piac átláthatóságát, különösen a következőkön keresztül: — a spekulációban részt vevő szereplők környezeti, társadalmi és irányítási (ESG) jelentéstétele és a nem pénzügyi információik nyilvánosságra hozatala. Az élelmiszer-spekuláció szemszögéből meg kell vizsgálni az ESG-minősítés szerepét, — globális szinten minden szereplőnek jelentést kell tennie a mezőgazdasági piaci információs rendszernek (AMIS), beleértve az országokat és a magánszereplőket is, — A tőzsdén kívüli ügyleteket tovább kell vizsgálni.

1.7.

Rámutat arra, hogy az árualapú származtatott termékek piacai kulcsfontosságú szolgáltatásokat biztosítanak az élelmiszeráruk termelői és felhasználói számára, nevezetesen a kockázatkezelést és az árfeltárást, és hogy a spekulatív tevékenység aláássa ezeknek a piacoknak a működését; sürgeti a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a túlzott áruspekuláció visszaszorítása érdekében, különösen az alábbiak révén:

1.7.1.

A határidős piac szabályozása: — az élelmiszeralapú származtatott termékek szabályozott piacának újbóli bevezetése, ahogy az az elmúlt évszázad végéig több évtizeden át gyakorlat volt, ami megőrzi a határidős ügyletek fedezeti funkcióját. A határidős ügyletek fontosak a mezőgazdasági termelők számára, hogy kezelni tudják a kockázatokat. Lehetővé teszi számukra, hogy a jövőben egy adott időszakra vonatkozóan rögzítsék mind a mezőgazdasági termeléshez felhasznált alapanyag, mind a kibocsátás árát, — ármozgásra vonatkozó szigorú korlátok és napi pozíciólimitek bevezetése, amint az árutőzsdei határidős piacokon végzett kereskedési tevékenységek rendellenességeket mutatnak (a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv –MiFID II). A pozíciólimiteket újra kell kalibrálni oly módon, hogy azok tükrözzék a kereskedésben részt vevő fél valódi érdekét a valós kockázati kitettség fedezésének szükségességével kapcsolatban, — a származtatott ügyletekhez/fedezeti ügyletekhez való hozzáférés korlátozása, hogy azok csak „az alapul szolgáló mezőgazdasági árukkal ténylegesen foglalkozó szakképzett és tájékozott befektetők és kereskedők” számára legyenek elérhetőek, — rövid/közép-/hosszú távú szerződéses kötelezettségek bevezetése a stabilitás növelése érdekében, — fokozott tőkekövetelmények bevezetésével annak ösztönzése, hogy visszaszorítsák a bankok és a finanszírozó vállalatok élelmiszerárukkal kapcsolatos pénzügyi spekulációit, hogy csökkenteni lehessen a tőkeáttételi hatásokat;

1.7.2.

Az indexek (áruindexek és élelmiszerár-indexek) szabályozása: — az áruindexkövető alapok, valamint a csereügyleteken és tőzsdén kereskedett termékeken keresztüli replikálás szabályozása és betiltása, mivel ez maximalizálja az energia- és élelmiszerpiacok közötti kapcsolatot; a pozíciós limitek nem működnek az áruindex-kereskedők/swapkereskedők esetében, mivel ezek szinkronizáltak, — az élelmiszer-spekulációban részt vevő szereplők számára nyújtott állami források/kölcsönös kockázatkezelési alapok (1) felfüggesztése– és egyetlen állami szereplő sem kereskedhet élelmiszeralapú származtatott termékekkel a közérdeket nem szolgáló spekulatív céllal, — meg kell tiltani, hogy az intézményi szereplők (pl. nyugdíjalapok, biztosítások) portfólióiban puha áruk legyenek (pl. alapok, tőzsdén kereskedett alapok), — mivel szabályozni kell ezt a piacot, az EGSZB jövőbeli véleményeiben konkrét ajánlásokat kell kidolgozni.

1.7.3.

Az élelmiszer-ágazat financializációjának kezelése, mivel ez óriási pénzeket keres az embereken: — többletnyereségre kivetett rendkívüli globális adó bevezetése a kereskedelmi és finanszírozási vállalatok osztalékának kifizetése előtt, valamint élelmiszer-spekulációs adó (2) bevezetése a nagy sebességű kereskedés visszaszorítása érdekében, — a nemzetközi élelmiszerkereskedelmi lánc minden szintjén le kell törni az oligopóliumokat, és vissza kell szorítani a pénzügyi érdekeket.

2.   Háttér – Az ukrajnai háború nyomán kialakult élelmiszerár-válság

2.1.

Mindazon remények ellenére, hogy a világ gyorsabban kilábal a válságból, és 2021-ben a világjárványt követően az élelmezésbiztonság elkezd helyreállni, 2021-ben tovább nőtt az éhezés a világban. A világjárvány hatásában és a helyreállításban tapasztalható különbségek, valamint a szociális védelmi intézkedések korlátozott hatóköre és időtartama az egyenlőtlenségek növekedéséhez vezettek, ami 2021-ben további visszaeséshez vezetett az éhínség 2030-ig történő felszámolására irányuló célkitűzés elérése tekintetében és különösen sújtotta a nőket és a gyermekeket. Becslések szerint 2021-ben a világon 702–828 millió ember (a világ népességének 8,9 %-a, illetve 10,5 %-a) éhezett, ami 2019, azaz a Covid19-világjárvány előtti időszak óta összesen 150 millióval több embert jelent (3).

2.2.

Az Ukrajnában zajló háború, amelyben a világ két legnagyobb alapvető gabona- és olajosmag-termelője és műtrágyagyártója vesz részt, egyéb külső sokkhatások mellett, megzavarja a nemzetközi ellátási láncokat, és felfelé nyomja a gabona, a műtrágya és az energia árát. Mindez akkor, amikor az ellátási láncok még mindig nem heverték ki a Covid-világjárványt, az egyre gyakoribbá váló szélsőséges időjárási jelenségek pedig már most is kedvezőtlen hatást fejtenek ki rájuk, különösen az alacsony jövedelmű országokban, aminek kijózanító következményei lehetnek a globális élelmezésbiztonságra és táplálkozásra nézve. Nincs áruhiány, de a konfliktus következtében a készletek átmeneti szűkössége tapasztalható, illetve komoly zavarok és elosztási problémák jelentkeztek az élelmiszer-ellátási láncban (4) (ideértve a készletek tárolási helyét is), illetve kedvezőtlen hatások alakultak ki a termelés (betakarítás és ültetés/vetés) terén Ukrajnában.

2.3.

2022 során az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) rekordszintű élelmiszerár-indexet regisztrált: az árak 34 %-kal voltak magasabbak, mint az előző évben. Fontos megjegyezni, hogy a FAO élelmiszerár-indexe idén januárban már olyan magas szintet ért el, mint a 2008-ban tapasztalt csúcsok. Ebben az összefüggésben elkerülhetetlen volt, hogy a világ két legnagyobb gabonaexportőr országát érintő kínálati sokk valamilyen szinten destabilizálja a globális piacokat. A jelenlegi áringadozás hatóköre és mértéke azonban csak részben magyarázható a piaci fundamentumokkal. Az élelmiszerrendszer egyik alapvető hiányossága, amely az ukrajnai válságot globális élelmezésbiztonsági válsággá alakította, a gabonapiacok átláthatatlan és diszfunkcionális jellege (5).

2.4.

Az „Ukrajna: segélyezéstől az újjáépítésig – Az európai civil társadalom javaslatai” című állásfoglalásában az EGSZB felhívja a figyelmet az ukrán háború által súlyosbított globális élelmiszerár-válságra, és sürgeti a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket az áruspekuláció visszaszorítása és a piac átláthatóságának növelése érdekében. Az Európai Parlament két közelmúltbeli állásfoglalásában szintén olyan intézkedéseket szorgalmazott, amelyek megakadályozzák a túlzott spekulációt (6).

2.5.

Az árupiac jelenlegi struktúrája nem felel meg a „fenntartható gazdaságnak, amelyre szükségünk van” (7) , valamint az ENSZ 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendjében és az európai zöld megállapodásban foglalt, a fenntartható fejlődéshez, az éghajlat-politikai törekvésekhez és az igazságos átmenethez kapcsolódó célkitűzéseknek. Nem járul hozzá sem a mezőgazdasági termelők és a munkavállalók méltányos bevételeinek (8) és a fogyasztók számára biztosított tisztességes áraknak az előmozdításához, sem pedig ahhoz, hogy az élelmiszer-feldolgozók (különösen a kkv-k) és a kiskereskedelmi ágazat védve legyen a növekvő infláció kockázataival szemben.

3.   Az áruspekuláció szerepe és velejárói: piacok és mechanizmusok

3.1.

A spekuláció a jövőbeni nyereség reményében történő befektetés, amely magában hordozza a veszteség kockázatát. Az áruspekulációnak három formája lehet: i. fizikai áru közvetlen vétele vagy eladása; ii. olyan szerződés vétele vagy eladása, amely meghatározza az áru jövőbeli beszerzését vagy szállítását; és iii. az árukat előállító vagy azokkal kereskedő vállalat saját tőkéjének vagy adósságának vétele vagy eladása. A szabványosított áruügyleteket „határidős ügyleteknek” vagy „árualapú származtatott ügyleteknek” nevezik, és azokkal „árualapú származtatott piacokon” kereskednek, amelyek szabályozott pénzügyi piacok. Áruspekulációra tehát mind a fizikai, mind a pénzügyi árupiacokon, közvetett módon pedig a részvény- és kötvénypiacokon is sor kerülhet.

3.2.

Az árualapú származtatott termékek piacain a 2000-es évek eleje óta jelentős likviditásbeáramlás történt a „nem hagyományos” befektetőktől, miután megváltoztatták az e piacokat szabályozó szabályozási kereteket. Az új kereskedők belépését az árupiacok „financializációjának” nevezték el (9). Bár a likviditás növekedése hozzájárult az árualapú származékos piacok elmélyítéséhez, megnehezítve a nyílt piaci manipulációt, a fizikai árupiac feltételeitől független spekulatív keresletet is bevezetett, ami aláássa e piacok azon képességét, hogy kulcsfontosságú funkciókat lássanak el.

3.3.

Eredeti formájukban a szabályozott árualapú származtatott piacok két fő célt szolgálnak: i. kockázatkezelés az árutermelők és -felhasználók számára; és ii. árfeltárás. A kockázatkezelés fedezeti ügyletek révén valósul meg, ami azt jelenti, hogy kiegyensúlyozó pozíciókat szereznek a fizikai és a származékos piacokon, és ezáltal a fedezeti ügylet megkötésének időpontjában rögzítik az áru árát. A fedezeti ügyletek megkövetelik, hogy szoros kapcsolat legyen a határidős árupiacok és a fizikai piac között. E szoros kapcsolat biztosítása érdekében a fizikai kereskedést általában a származtatott ügylet árához viszonyítják. Miközben ez a gyakorlat biztosítja a fedezeti ügylet hatékonyságát, azt is lehetővé teszi, hogy a származékos piacokon fennálló spekulatív pozíciók közvetlen begyűrűzzenek a fizikai piacra.

3.4.

A határidős ügyletekkel különböző lejárati hónapokra kereskednek. Minden határidős ügylet rendelkezik egy megállapodás szerinti vevővel és eladóval. A vevők és az eladók ajánlatait a tőzsde elszámolóháza párosítja össze. A párosított árat nem fizetik ki teljes egészében. Ehelyett mindkét kereskedő biztosítéki letétet utal át az elszámolóháznál nyilvántartott letéti számlára. A nyereséget és veszteséget közvetlenül a biztosítéki letétből hívják le. A határidős árutőzsdei kereskedés ezért magas tőkeáttételű.

3.5.

Amikor egy határidős ügylet lejárata közeledik, a kereskedőknek két lehetőségük van: i. tartják az ügyletet, és kikényszerítik (ha eladók) vagy vállalják (ha vevők) a teljesítést; vagy ii. kiegyensúlyozó pozíciót vesznek fel az ügylet lejárat előtti lezárása érdekében. Az összes határidős árutőzsdei ügylet túlnyomó többségét kiegyensúlyozó pozíciókkal számolják el. Ezért a határidős árutőzsdei kereskedés nem követeli meg, hogy a kereskedő tulajdonában legyen az általa értékesített fizikai áru, vagy hogy tárolási kapacitással rendelkezzen ahhoz, hogy átvegye az általa megvásárolt fizikai árut.

3.6.

Csak közvetítők kereskedhetnek nyilvántartásba vett árutőzsdéken. A közvetítők ügyfeleik nevében és saját hasznukra kereskednek. Az árualapú származtatott termékeket egy nagy másodlagos piacon értékesítik és csomagolják újra a tőzsdén kívül. Határidős ügyletekkel a szabályozott tőzsdéken kívül is kereskednek („over the counter” (OTC) ügyletek), ahol az ügyleteket elszámolóház bevonása nélkül kötik meg. Ez könnyen hozzáférhetővé teszi az árualapú származtatott ügyleteket a lakossági befektetők számára, főként bizonyos árukra vagy áruindexekre vonatkozó tőzsdén kereskedett alapok (ETF-ek) formájában (10).

3.7.

Az árualapú származékos piacok deregulációja és az ilyen termékekkel folytatott kereskedelem egyszerűsége miatt ezek a piacok rendkívül likvidek, és az árualapú származtatott termékekkel folytatott kereskedés jóval meghaladja a fizikai áruk kereskedelmét. A likviditás az árfeltárás kulcsfontosságú követelménye. Az árfeltárás azt jelenti, hogy a piac képes helyesen és megfelelő időben tükrözni a fizikai kereslet és kínálat feltételeire vonatkozó információkat. Az árfeltárás akkor és csak akkor biztosított, ha minden kereskedő függetlenül és kizárólag a fizikai keresleti és kínálati feltételekre vonatkozó ismereteik alapján köt pozíciókat; ezeket a feltételeket „piaci fundamentumoknak” nevezzük. Az árfeltárást aláássák azok a kereskedők, akik a piaci fundamentumoktól függetlenül foglalnak el pozíciókat.

3.8.

Nem minden kereskedő alakítja ki a piaci fundamentumok alapján pozícióit (11). A szakirodalom különbséget tesz az aktív és a passzív kereskedők között. Az aktív kereskedők tovább bonthatók tájékozott és nem tájékozott kereskedőkre. Az aktív és tájékozott kereskedők olyan árukereskedési kereskedőházak, amelyek alaptevékenységük részeként fedezeti és spekulatív célból árutőzsdei határidős kereskedést folytatnak, valamint olyan szakosodott pénzkezelők (pl. fedezeti alapok), amelyek piaci információkon alapuló kereskedési stratégiákat követnek.

3.9.

Az aktív és nem tájékozott kereskedők (pozitív visszacsatolás alapján cselekvő kereskedők) olyan pénzkezelők, amelyek statisztikai minták elemzésén alapuló kereskedési stratégiákat követnek, és kevés információval vagy semmilyen piaci információval sem rendelkeznek. A passzív és nem tájékozott kereskedők (indexkereskedők) intézményi befektetők, például nyugdíjalapok, valamint tőzsdén kereskedett alapokba befektető lakossági befektetők, akik portfóliódiverzifikálási célból arra törekednek, hogy kitettségük a nyersanyagárak széles skáláját foglalja magában, beleértve a mezőgazdasági árukat, valamint az energiát, az ásványokat és a fémeket is. A kitettséget a részvénypiaci indexekhez hasonló áruindexek replikálásán keresztül érik el.

3.10.

Az index replikálása során csak vételi pozíciókat vesznek fel, amelyeket a határidős ügylet lejáratának végén megújítanak. Az indexkereskedők ezért egyoldalú pozíciót vesznek fel. Az árucsoportok között is szinkronizálva vannak, és ezzel erős keresletet jeleznek az áruk széles skáláján, ami a piaci fundamentumoktól független együttmozgáshoz vezet a különböző árucsoportok árai között. (12)

3.11.

Ezeket a spekulatív árjelzéseket tovább súlyosbíthatják a pozitív visszacsatolás alapján cselekvő kereskedők, akik az árirányok piaci támogatottságát mérik fel. Azzal, hogy egy adott árirányra fogadnak, a pozitív visszacsatolás alapján cselekvő kereskedők önbeteljesítő módon további ösztönzést nyújtanak, ami spekulatív buborékokhoz és magas árvolatilitáshoz vezet. A spekulatív buborékok állandósulhatnak, különösen akkor, ha a piaci fundamentumokra vonatkozó információk korlátozottak, azaz nagy bizonytalanság idején, illetve ha a piacot nem tájékozott és passzív kereskedők uralják.

3.12.

A piaci információk összegyűjtése költséges, és viszonylag költségesebb, mint a statisztikai elemzés vagy a főbb hírek gyors áttekintése, különösen akkor, ha a kereskedők egyszerre több piacon fektetnek be. A tájékozott kereskedők ezért viszonylag kevesen vannak, és jellemzően olyan nagy kereskedőházak, amelyek fizikai árukkal foglalkozó üzletáguk részeként piaci információkat gyűjtenek. Emiatt az árualapú származtatott piacok tartós spekulatív buborékoknak vannak kitéve, különösen bizonytalanság és piaci pánik idején.

3.13.

A fizikai gabonakereskedelem globális szinten erősen koncentrált. Becslések szerint négy vállalat ellenőrzi a globális gabonakereskedelem 70-90 százalékát: Archer-Daniels-Midland, Bunge, Cargill és Louis Dreyfus, amelyeket együtt ABCD-vállalatoknak neveznek (13) (az ADM csaknem 120 éves fennállásának legmagasabb nyereségét érte el, és éves alapon 38 %-kal nőtt a működési nyereség (14)). Ezek a vállalatok nemcsak a globális gabonakereskedelem, hanem a piaci fundamentumokkal kapcsolatos információk felett is oligopóliumot alakítottak ki, ideértve a tárolást is. Tárolási pozíciókat ügyleti, elővigyázatossági és spekulatív célból tartanak. A tárolási szintekre vonatkozó információkat gondosan védik a versenytársakkal szemben. Kereskedőkként előre tekintenek, alacsony áron próbálnak vásárolni, és magas áron akarnak értékesíteni.

3.14.

Az ABCD-vállalatok is nagymértékben financializálódtak. Az Archer-Daniels-Midland és a Bunge tőzsdén jegyzett társaságok, amelyekre részvényesi nyomás nehezedik, ami a hosszú távú befektetésekkel szemben a rövid távú nyereséget részesíti előnyben. A részvényesek közé tartoznak a fedezeti alapok (pl. Black Rock), a befektetési bankok és nagymértékben az intézményi befektetők, például a nyugdíjalapok is. A Cargill és a Louis Dreyfus magántulajdonban lévő vállalatok, amelyek a gabonakereskedelem mellett a leányvállalatai között tudhatnak fedezeti alapokat, bankokat, fuvarozási, árufuvarozási, raktározási, ingatlan- és infrastrukturális vállalatokat is.

3.15.

A fizikai áruk nagykereskedői a származtatott és a fizikai piacokon is kereskednek, és saját brókerszolgáltatást működtetnek az árualapú származtatott piacokhoz való közvetlen hozzáférés érdekében. Emellett jelentős hatalmat gyakorolnak a beszállítóik és ügyfeleik felett. E hatalom birtokában a készpénztartalékok növelése érdekében el tudják halasztani a kifizetéseket, vagy késleltetni tudják az áruszállításokat, ha arra számítanak, hogy ha az árak az előnyükre változnak. A termelőkkel és a fogyasztókkal ellentétben a fizikai kereskedők meggazdagodnak a piac volatilitásán, mivel a nagy, gyors árváltozások lehetőséget teremtenek arra, hogy rövid időtartamon belül nagy nyereséggel értékesítsék a tárolt készleteket és a pénzügyi pozíciókat.

3.16.

A magas és gyorsan emelkedő árak és a készletek birtoklásával kapcsolatos információk titokban tartása félelmet és pánikot keltenek. A félelem és a pánik, különösen nagy bizonytalanságok idején, például az ukrajnai háborút követően, túlzott árszinteket és volatilitást idéz elő, mivel az árrobbanásból hasznot húzó spekulatív kereskedők uralják a piacot (15). A fizikai kereskedőknek kevés érdeke fűződik ahhoz, hogy rövid és középtávon beavatkozzanak, mivel a magas árak növelik spekulatív pozíciók és a tranzakciós célból a tárolásra tartott pozícióik értékét, amelyeket hatalmas nyereséggel értékesítenek. 2021-ben valamennyi ABCD-kereskedő rekordmagas vagy ahhoz közeli nyereséget könyvelt el.

3.17.

A rendkívül magas árak félelmet keltenek, hogy ellátási hiány alakul ki, illetve megfizethetetlenné válik az ellátás, és növelik a keresletet az elővigyázatossági tárolás iránt. Az élelmiszeráruk felhalmozása, amely vagy az import készletfelhalmozásán, vagy exporttilalmak bevezetésén keresztül valósul meg, mesterséges hiányt idéz elő a fizikai piacon, és tovább fűti az árak emelkedését. A piaci fundamentumok ezáltal utólag, önbeteljesítő módon hitelesítik a spekulatív áremelkedéseket. A 2008-as élelmiszerválság alatt India a rizs exporttilalmával reagált a magas gabonaárakra, ami a rizs árának ugrásszerű emelkedéséhez vezetett. Kína a hiány miatt aggódva jelenleg nagy mennyiségű kukoricát, rizst és búzát halmoz fel (16). Miközben az élelmiszeráruk felhalmozásában részt vevő kormányok spekulatív módon járnak el, ezt félelemből és attól a szándéktól vezérelve teszik, hogy biztosítsák polgáraik élelemhez való jogát, nem pedig haszonszerzés céljából. Ez egyértelműen megkülönbözteti ezeket a tevékenységeket a pénzügyi és fizikai kereskedők spekulációjától. A kormányok és a fogyasztók általi felhalmozás nem ok, hanem a magas élelmiszerárakra adott reakció, és sem az EU-ban, sem a fejlődő országokban nem járul hozzá az élelmezésbiztonsághoz és a stratégiai autonómiához.

4.   A környezeti, társadalmi és irányítási (ESG) kritériumokat alkalmazó minősítő intézetek és a kereskedő cégek szerepe

4.1.

Jelenleg az olyan nemzeti ökocímkék, mint az osztrák UZ49 ökocímke vagy a német FNG-címke, értékelési folyamataik során nem szentelnek külön figyelmet az élelmiszer-spekulációnak. A nem kizárólag fedezeti célokra használt származtatott ügyletek általában nem engedélyezettek. Az ökocímkék az élelmiszeripari ellátási láncokat túl bonyolultnak tartják ahhoz, hogy könnyen alkalmazható szabályrendszert biztosítsanak. Néhány példa erre: a műtrágyák használata, amelyek szénlábnyomuk alapján különbözőképpen értékelhetők; a nagyarányú földszerzés problémáinak azonosítására szolgáló adatok hiánya; a spekulatív kereskedelmi tevékenységekkel kapcsolatos átláthatóság hiánya az éves jelentésekben stb. Az ellátási láncok összetettsége miatt nincsenek kőbe vésett kizárási kritériumok, hanem kevésbé fontos „ellentmondásos kritériumokat” vezettek be, amelyeknél nagyobb a valószínűsége annak, hogy a minősítő intézetek nagyon eltérően értelmezik őket. A nemzeti ökocímkék értékelési folyamataiban nincsenek kifejezetten a puha árukhoz kapcsolódóan bevezetett kritériumok. Az eltérő értelmezések lehetősége miatt az irányításra összpontosító ellentmondásos kritériumok csekély szerepet játszanak a minősítési folyamat egészében. Ezek az ellentmondásos kritériumok főként az üzleti etikára vonatkoznak, mégpedig a spekulatív kereskedéssel, az átláthatóság hiányával, a nagyarányú földszerzéssel stb. összefüggésben. Az egyik ökocímke például az alap „ESG-minőségét” vizsgálja, amikor áruk származtatott termékeit használják, de a folyamat és annak lehetséges eredményei továbbra sem egyértelműek, és azokat nem dokumentálják nyilvánosan.

4.2.

Az ESG-minősítés kulcsfontosságú eleme az élelmiszeripar vállalatirányításának (tulajdonlás, ellenőrzés, igazgatóság, számvitel stb.) és vállalati magatartásának (üzleti etika és adózási átláthatóság) értékelése. Hiányoznak azonban az olyan mutatók, mint például a puha árukkal folytatott spekulatív kereskedés államkincstárak által végrehajtott százalékos aránya vagy a tárolólétesítmények tárolási szintjeire vonatkozó átlátható információk, és ezek ritkán szerepelnek az irányítási kritériumok között.

4.3.

A hitelminősítő intézetek az élelmiszerpiacot más ágazatokhoz képest sérülékenyebbnek értékelik. Az élelmiszeriparban az átlagosnál nagyobb az éghajlati kockázat más környezeti, társadalmi és irányítási ágazatokhoz képest, mivel az agrár-élelmiszeripari ágazat hozzájárul az éghajlattal kapcsolatos problémákhoz (pl. hőmérséklet-emelkedés, aszály, árvizek stb.), és egyben ki is van téve azoknak. Bár az élelmiszer-ipari vállalatok átlagos ESG-minősítése az elmúlt öt évben emelkedett, az élelmiszertermékekkel foglalkozó összehasonlítható vállalati csoportot nagy arányban többségi részvényessel rendelkező vállalatok uralták, amelyeknél túlsúlyban van a családi tulajdon. Ez a vállalati struktúra olyan vállalatirányítási kockázatokat hordoz, amelyek az egymással összeegyeztethetetlen szavazati jogokkal rendelkező, összetett tulajdonosi szerkezettel függenek össze: ezek a vállalat és a többségi tulajdonos közötti irányítási szerződések/ügyletek, illetve az ugyanazon irányító személy tulajdonában lévő szervezetek. Amiatt, hogy a többségi tulajdonos személyes gazdagodását részesítik előnyben a fenntartható nyereség biztosításával szemben, a kisebbségi befektetők azzal a kockázattal szembesülhetnek, hogy a döntések a családi csoportoknak kedveznek. Az élelmiszeriparban az irányító tulajdonosi részesedés a jellemző: Az MSCI ACWI indexet alkotó vállalatok 58,4 %-ának van olyan részvényese vagy részvényesi csoportja, amely a szavazati jogok 30 %-a vagy annál nagyobb része felett gyakorol ellenőrzést.

4.4.

Az élelmiszeripari vállalatok többsége (60 %) az ESG-minősítésben befektetésre ajánlott kategória (BBB) felett van. 10-ből majdnem 2 vállalat rendelkezik magas vagy nagyon magas ESG-minősítéssel. Ez a fejlemény ahhoz vezet, hogy az eszközkezelők nagy összegű tőkét fektetnek be az élelmiszeripari részvényekbe. Az élelmiszerárak egy évtized távlatában a legmagasabb szinten vannak, és ez az erősödés továbbra is fennmaradhat. A befektetők azonban egyre inkább elfordulhatnak azoktól az ágazatoktól, amelyek megsértik az ESG-elveket, mint például a pálmaolaj-ágazat. Egyre nagyobb lesz a kereslet a környezeti, társadalmi és irányítási szempontoknak megfelelő, árukon alapuló portfólióépítés iránt. 2008 szeptembere és 2011 szeptembere között a FAO-index 12 %-kal nőtt, ami meghaladja az inflációt. Az élelmiszerárak megugrása által a részvényekre gyakorolt hatást a következők jellemezték: először is, a hatás széles körű volt. Az élelmiszerárak emelkedése pozitív hatást gyakorolt az élelmiszertermelőkre, az élelmiszerfeldolgozókra és a napi fogyasztási cikkekkel (FMCG) foglalkozó vállalatokra. Ahogy korábban is, az ESG az egyik fő meghatározó tényező lesz az eszközallokációval kapcsolatos döntésekben. A pálmaolajár 2021-es erősödése közepette a pálmaolajrészvények alulteljesítettek, ami jó példa arra, hogy ezek az új megfontolások hatással vannak a részvényárfolyamokra. Amint azonban azt a 4.1–4.4. pontban említettük, ezek az ESG-minősítések nem foglalkoznak az élelmiszer-spekuláció kérdésével. Ha például az erősen spekulatív kereskedelemre vagy a fizikai árucikkeknek az árszintek emelkedésének kikényszerítése céljából történő túlzott készletfelhalmozására a vállalat üzleti etikájának és irányításának részeként tekintünk, akkor az általános ESG-minősítést ennek megfelelően kell kiigazítani. E tekintetben az élelmiszeripar és az alapkezelők átlagos ESG-minősítése túl magas lehet. Ezt részletesebben meg kell vizsgálni.

4.5.

Az agrár-élelmiszeripari ágazat magas szintű és gyorsan növekvő koncentrációja megerősíti az ipari élelmiszertermelési és gazdálkodási modellt, súlyosbítja annak társadalmi és környezeti következményeit, és tovább mélyíti a jelenlegi hatalmi egyensúlytalanságokat (17). Az eszközkezelő óriásvállalatok, nevezetesen a BlackRock, a Vanguard, a State Street, a Fidelity és a Capital Group együttesen jelentős részesedéssel rendelkeznek az agrár-élelmiszeripari ellátási láncok különböző pontjait uraló cégekben. Együtt vizsgálva ez az öt eszközkezelő társaság a részvények mintegy 10–30 %-át birtokolja az agrár-élelmiszeripari ágazat vezető vállalataiban. A legnagyobbrészt a nagy eszközkezelő vállalatok tulajdonában lévő cégek uralják az erősen koncentrált piaci szegmenseket, beleértve a mezőgazdasági termeléshez felhasznált alapanyagokat, az árukereskedelmet, valamint a feldolgozott és csomagolt élelmiszereket (18). Ezek a vállalati stratégiák együttesen szélesebb körű hatásokhoz vezethetnek, például nagyobb egyenlőtlenséget eredményezhetnek az élelmiszerrendszeren belül, gyengíthetik az innovációt az ágazatban, valamint erősíthetik az ágazat vezető vállalatainak kezében lévő piaci és politikai hatalmat. További kutatásokat kell végezni ahhoz, hogy szilárd alapokra építkezve további politikai irányvonalakat fogalmazzunk meg a részvénybefektetésekkel kapcsolatban az élelmiszer- és mezőgazdasági ágazatban.

4.6.

Az agrár-élelmiszeripari ágazatban a részvénybefektetések esetében a financializáció több aspektusa is kiemelt helyet foglal el. A tőzsdén kereskedett alapok (ETF-ek) és az indexalapú kölcsönös kockázatkezelési alapok – beleértve a kifejezetten az élelmiszerhez és a mezőgazdasághoz kapcsolódó alapokat is – új utakat nyitnak meg a pénzügyi befektetések és a nyereség előtt, miközben a hétköznapi emberek nyugdíjalapjaikon és egyéni nyugdíj-előtakarékossági számláikon keresztül egyre nagyobb mértékben vesznek részt ezekben a befektetési eszközökben (19). E tőkéhez kötött befektetési alapok felemelkedése olyan módon alakítja át az agrár-élelmiszeripari rendszereket, amely a részvényesek igényeit részesíti előnyben más társadalmi és környezeti célokkal szemben. A Vaneck Vectors Agribusiness ETF például a legnagyobb indexkövető mezőgazdasági alap. Az elmúlt 10 évben évente átlagosan 8,32 %-os hozama volt. Eközben nettó eszközértéke 2020 és 2021 között 32 %-ra emelkedett.

5.   A jelenlegi szabályozási keret: kihívások és akadályok

5.1.

A MiFID II irányelv (2014/65/EU irányelv) átfogó közzétételi és jelentéstételi követelményeket írt elő a túlzott spekulatív kereskedés visszaszorítása és az átláthatóság előmozdítása érdekében. Az irányelv azt javasolta, hogy a kereskedési helyenkénti pozíciós limitek ne csak az értékpapír-kereskedelemre vonatkozzanak, hanem az egyenértékű tőzsdén kívüli ügyletekre is. A vállalkozások emellett kötelesek napi helyzetjelentést küldeni a kereskedési helyszíneknek és a szabályozó szerveknek.

5.2.

Ezek az intézkedések, különösen a pozíciólimitek hasznosak, de csak korlátozottan hatékonyak a túlzott pénzpiaci spekuláció megfékezésében. Szorosan összefüggenek azzal a kérdéssel, hogy az ilyen spekuláció milyen szerepet tölt be az árképzésben. A pozíciós limiteket a civil társadalom és tudományos szakemberek nem kizárólag azok (lehetséges) gyenge végrehajtása miatt bírálták, hanem olyan szabályozási kérdések miatt is, mint i. a felülvizsgálat gyakorisága; ii. az indexkövető alapok figyelembevétele a pozíciós limitek meghatározásakor; valamint iii. a szabályozó szervek mentességi szabályai. A szabályozó szerveknek fel kell tenniük azt a kérdést, hogy mikor lépnek be a pozíciós limitek, és hogy a mezőgazdasági árukba az elmúlt két évben beáramló jelentős tőke miatt miért nem adtak ki riasztást. Alapvető fontosságú a szabályozó hatóságok átláthatóságának növelése is.

5.3.

Minden ügyletet azonnal jelenteni kell a nemzeti hatóságoknak, amint az megtörténik: minden nagyobb tőzsdén valós idejű (vagy ahhoz a lehető legközelebbi) ügyletjelentést kell bevezetni minden árualapú származtatott ügyletre, beleértve a tőzsdén kívüli ügyleteket is. A lehető legtöbb ügyletet átlátható platformokon kell lebonyolítani, és minden tőzsdén kívüli kontraktust nyilvántartásba kell venni. A különböző típusú partnereket megfelelő közzétételi követelményeknek kell alávetni: a piaci szereplőket és pozíciókat a jogalany típusa (pl. bank vagy fizikai kereskedő) és tevékenysége (pl. spekulatív vagy fedezeti tevékenység) szerint kell kategorizálni, és ezzel összhangban megfelelő közzétételi követelmények és szabályozási korlátozások alá kell vonni.

5.4.

A Határidős Árutőzsdei Kereskedést Felügyelő Bizottság (CFTC) például csak heti adatokat tesz közzé a kereskedési pozíciókról, bár léteznek napi adatok is.

5.5.

Korlátozásokat kell bevezetni arra vonatkozóan, hogy egy napon belül az árfolyamok milyen mértékben emelkedhetnek vagy csökkenhetnek, és a tőzsdének jogosultnak kell lennie arra, hogy leállítsa a kereskedést a határértékek túllépése esetén. Időhöz kötött napon belüli árkorlátokat kell bevezetni, amelyeket kezdetben óvatos, de megfelelő szinten kell megállapítani, és amelyeket az esetlegesen felmerülő kedvezőtlen következmények vizsgálata után, például gyenge likviditás esetében, fokozatosan szigorítani lehetne.

5.6.

Ezenkívül újra kell kalibrálni a pozíciólimiteket, hogy csökkenteni lehessen az egyetlen szereplő által kifejtett árhatást. Az előzetes pozíciólimiteket összesíteni kell a pénzügyi piacokon. Korlátozásokat kell bevezetni arra vonatkozóan, hogy az ügyletek egy napon belül hányszor hosszabbíthatók meg.

5.7.

A tőzsdén kívüli ügyleteket szabályozni kell, és az ügyleteket felügyelet céljából egy elszámolóházban kell nyilvántartásba venni. A regisztrált tőzsdék számára is biztosítani kell a jogot, hogy beszüntessék a kereskedést, ha a piac rendes működése nem biztosítható. Egyetlen kereskedő sem vonhatja felelősségre a tőzsdét azokért a veszteségekért, amelyek amiatt következtek be, hogy a tőzsde a szabályozási hatáskörében eljárva leállította a kereskedést.

5.8.

Összesített pozíciós limiteket kell bevezetni a származtatott ügyletek minden típusára, és azokat valamennyi szerződő félre alkalmazni kell: a pozíciós limitek alól csak a fizikai árukkal közvetlenül kereskedő és az árupiacokat a kereskedelmi tevékenységük szempontjából alapvető kockázatok fedezésére használó vállalkozások kaphatnak mentességet.

5.9.

Olyan adórendszert kell bevezetni, amely korlátozza a passzív spekuláció, a tőzsdén kereskedett alapok és a nagy sebességű kereskedés alkalmazását a mezőgazdasági származékos piacokon. A pénzügyi tranzakciós adót a túlzott spekuláció visszaszorítására is fel lehetne használni, miközben pénzt lehetne előteremteni vele a fejlesztésre és az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására. Az ezredmásodpercek alatt lebonyolított tranzakciókat azonban túl nehéz lehet megadóztatni. Az automatizált kereskedésnek köszönhetően egy kereskedési ügylet átlagos időtartama nyolc másodperc. Helyénvalóbb lenne, ha meghatározott kritériumok alapján a tőzsdét mint szervezetet adóztatnánk meg, ahelyett, hogy az egyes ügyletek megkötésére és lezárására összpontosítunk.

5.10.

Az ukrán válság miatt a búzaárak egyes helyi piacokon eltérnek egymástól, a chicagói tőzsdén pedig a készpénzárak és az irányadó határidős jegyzések közötti különbség meredeken zuhan, mivel a búzavásárlók attól tartanak, hogy az árak a 2008 óta tapasztalt legmagasabb szintre emelkednek. Ez nehéz helyzetbe hozhatja a mezőgazdasági termelőket, akik a mezőgazdasági üzemi költségek tekintetében már így is az elmúlt évek legsúlyosabb inflációjával küzdenek. Ez a háborúra visszavezethető azonnali készpénzpiaci forgatókönyv rontja a mezőgazdasági termelők képességét, hogy piacra dobják a régi, sőt akár az új búzájukat. Egyes termelők arról számolnak be, hogy az ajánlataikat akkor vonták vissza, amikor az áru már a gabonaemelőkön volt. A határidős búzaügyletek teljesen elrugaszkodtak a valóságtól. A határidős és azonnali ügyletek élesen szétválnak egymástól.

5.11.

Ahhoz, hogy perspektívába helyezzük a további szabályozásról szóló vitát, meg kell jegyezni, hogy már most is az EU rendelkezik a leginkább szabályozott pénzügyi piacokkal. Nyilvánvaló, hogy ahhoz, hogy hatékony legyen, az ilyen szabályozást globális szinten ki kell terjeszteni.

5.12.

Összefoglalva, a pénzügyi piaci spekuláció nem csak hozzájárul az árutőzsdei határidős piacok árdinamikájához és ezáltal az élelmiszerárak emelkedéséhez, hanem jelentős tényező is! Mélyrehatóbban elemezni kell a szabályozási eszközöket és azok működését, valamint a válság alatti esetleges alkalmazkodásukat.

6.   Az előre vezető út: a civil társadalom cselekvési javaslatai

6.1.

Az EGSZB arra kéri a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy javítsák a piac átláthatóságát, különösen a spekulációban részt vevő szereplők környezeti, társadalmi és irányítási (ESG) jelentéstétele és a nem pénzügyi információik nyilvánosságra hozatala révén. Meg kell vizsgálni az ESG-minősítés szerepét az élelmiszer-spekuláció szemszögéből. Különösen azt kell felülvizsgálni, hogy a hitelminősítő intézetek hogyan értékelik az élelmiszer-ágazatot és általában az élelmiszer-ágazat résztvevőit. Jelenleg az ESG-minősítések kevesebb mint 50 %-os mértékben korrelálnak. Ez téves értékelésekhez vezet, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a mezőgazdasági alapok pénzeszközeinek beáramlására.

6.2.

Globális szinten minden szereplőnek jelentést kell tennie a mezőgazdasági piaci információs rendszernek (AMIS), beleértve az országokat és a magánszereplőket is, lehetőség szerint a FAO-n keresztül. Minél több ismeretünk van az élelmiszertartalékokról, annál jobb. A tartalékok globális tárolásával/áramlásával kapcsolatos információk kulcsfontosságúak. A tőzsdén kívüli ügyleteket is további ellenőrzésnek kell alávetni. Minden tőzsdén kívüli terméket elszámolóházon keresztül kell elszámolni és nyilvántartásba venni. A pozíciókra vonatkozó adatokat ügyfelek szerinti bontásban kell a szabályozók rendelkezésére bocsátani.

6.3.

Az EGSZB rámutat arra, hogy az árualapú származtatott termékek piacai kulcsfontosságú szolgáltatásokat biztosítanak az élelmiszeráruk termelői és felhasználói számára, nevezetesen a kockázatkezelést és az árfeltárást, és hogy a spekulatív tevékenység aláássa e piacok működését. Az EGSZB ezért sürgeti a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a túlzott áruspekuláció visszaszorítása érdekében, különösen az alábbiak révén:

6.3.1.

az élelmiszeralapú származtatott termékek határidős piacának szabályozása, ahogy az az elmúlt évszázad végéig több évtizeden át gyakorlat volt, ami megőrzi a határidős ügyletek fedezeti funkcióját. Az egyéb ajánlott intézkedések közé tartoznak a következők: — ármozgásra vonatkozó szigorú korlátok és napi pozíciólimitek bevezetése, amint az árutőzsdei határidős piacokon végzett kereskedési tevékenységek rendellenességeket mutatnak (MiFID II). A pozíciólimiteket újra kell kalibrálni oly módon, hogy azok tükrözzék a kereskedésben részt vevő fél valódi érdekét a valós kockázati kitettség fedezésének szükségességével kapcsolatban. Hasznos lenne a nagyobb átláthatóság és a pozíciós limitek hatékony végrehajtása, — a származtatott ügyletekhez/fedezeti ügyletekhez való hozzáférés korlátozása, hogy azok csak „az alapul szolgáló mezőgazdasági árukkal ténylegesen foglalkozó szakképzett és tájékozott befektetők és kereskedők” számára legyenek elérhetőek, — rövid/közép-/hosszú távú szerződéses kötelezettségek bevezetése a stabilitás növelése érdekében, — fokozott tőkekövetelmények bevezetésével annak ösztönzése, hogy visszaszorítsák a bankok és a finanszírozó vállalatok élelmiszerárukkal kapcsolatos pénzügyi spekulációit, hogy csökkenteni lehessen a tőkeáttételi hatásokat; A származtatott ügyleteken keresztül megvalósuló élelmiszer-spekulációt tiltó nagy pénzügyi intézmények (mint például a Deutsche Bank, az ERSTE Bank, a Raiffeisen Austria stb.) példái azt mutatják, hogy van lehetőség arra, hogy ezek a szereplők megfelelően módosítsák irányításukat, — Szigorúbb szabályozás anomáliák esetén. A tőzsdéknek olyan szabályokat kell bevezetniük, amelyek korlátozzák a nagy sebességű kereskedés destabilizáló hatását (20). — Meg kell erősíteni és rugalmasabbá kell tenni a piaci visszaélések nyomon követésére és szankcionálására szolgáló mechanizmusokat, hogy időben lehessen reagálni.

6.3.2.

Az indexek (áruindexek és élelmiszerár-indexek) szabályozása, különösen az áruindexkövető alapok, valamint a csereügyleteken és tőzsdén kereskedett termékeken keresztüli replikálás szabályozása és betiltása révén, mivel ez maximalizálja az energia- és élelmiszerpiacok közötti kapcsolatot. A pozíciós limitek nem működnek az áruindex-kereskedők/swapkereskedők esetében, mivel ezek szinkronizáltak. Meg kell szüntetni az élelmiszer-spekulációban részt vevő szereplők számára nyújtott állami forrásokat is – és egyetlen állami szereplő sem kereskedhet élelmiszer-derivatívákkal a közérdeket nem szolgáló spekulatív céllal. Meg kell tiltani azt is, hogy az intézményi szereplők (pl. nyugdíjalapok, biztosítások) portfólióiban puha áruk legyenek (pl. alapok, tőzsdén kereskedett alapok). Mivel ezeket a piacokat szabályozni kell, az EGSZB jövőbeli véleményeiben konkrét ajánlásokat kell kidolgozni.

6.3.3.

Az élelmiszer-ágazat financializációjának kezelése, amely óriási pénzeket keres az embereken; például a vállalatok osztalékának kifizetése előtt rendkívüli adókat kell kivetni a többletnyereségre, valamint élelmiszer-spekulációs adót (21) kell bevezetni a nagy sebességű kereskedés visszaszorítása érdekében, továbbá a lánc minden szintjén le kell törni az oligopóliumokat és vissza kell szorítani a pénzügyi érdekeket.

---

(1)  Átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás (UCITS).

(2)  Kizárólag az élelmiszer-spekulációra kivetett pénzügyi tranzakciós adó. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A pénzügyi tranzakciós adó közös rendszeréről és a 2008/7/EK irányelv módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslat (COM(2011) 594 final) (HL C 181., 2012.6.21., 55. o.).

(3)  FAO, IFAD, UNICEF, WFP és WHO (2022), In Brief to The State of Food Security and Nutrition in the World 2022. Repurposing food and agricultural policies to make healthy diets more affordable. Róma, FAO.

(4)  A FAO statisztikái.

(5)  A Fenntartható Élelmiszer-rendszerekkel Foglalkozó Nemzetközi Szakértői Csoport (IPES Food).

(6)  Az Európai Parlament 2022. július 6-i állásfoglalása a fejlődő országok élelmezésbiztonságának kezeléséről (2021/2208(INI)) (HL C 47., 2023.2.7., 149. o.); és az Európai Parlament 2022. március 24-i állásfoglalása az EU-n belüli és kívüli élelmezésbiztonság biztosítását szolgáló sürgős uniós cselekvési terv szükségességéről az ukrajnai orosz invázió fényében (2022/2593(RSP)) (HL C 361., 2022.9.20., 2. o.).

(7)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A fenntartható gazdaság, amelyre szükségünk van (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 106., 2020.3.31., 1. o.).

(8)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az élelmiszer-ellátási láncban a vállalkozások közötti kapcsolatokban előforduló tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról (COM(2018) 173 final) (HL C 440., 2018.12.6., 165. o.).

(9)  UNCTAD (2009), „The Financialization of Commodity Markets”, a 2009. évi kereskedelmi és fejlesztési jelentés II. fejezete. UNCTAD: Genf; UNCTAD (2011), „Price Formation in Financialized Commodity Markets: The Role of Information”.

(10)  Heidorn, van Huellen, Loayza-Desfontaines, Riedler, Schmaltz és Schröder (2014), „Flankierende Ansätze zur Verbesserung der Markttransparenz und Bekämpfung von Marktmissbrauch im Rohstoffterminhandel”, Bundesministerium der Finanzen (BMF), Berlin, Mannheim.

(11)  van Huellen (2020), „Approaches to Price Formation in Financialized Commodity Markets”, Journal of Economic Surveys, 34(1): 219–237. DOI: 10.1111/joes.12342.

(12)  van Huellen (2018), „How financial investment distorts food prices: evidence from U.S. grain markets”, Agricultural Economics, 49(2): 171–181. DOI: 10.1111/agec.12406.

(13)  Murphy, Burch és Clapp (2012), „Cereal Secrets: The World’s Largest Gain Traders and Global Agriculture”, az Oxfam kutatási jelentése.

(14)  A 2020 decemberétől 2021 decemberéig tartó pénzügyi évre vonatkozó részvényesi beszámolóból.

(15)  IFPRI (Nemzetközi Élelmezéspolitikai Kutatóintézet).

(16)  A Bloomberg cikke.

(17)  A Fenntartható Élelmiszer-rendszerekkel Foglalkozó Nemzetközi Szakértői Csoport (IPES Food) jelentése.

(18)  Clapp, J. (2019), „The rise of financial investment and common ownership in global agrifood firms”, Review of International Political Economy.

(19)  https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/09692290.2019.1597755

(20)  https://www.welthungerhilfe.de/welternaehrung/rubriken/wirtschaft-menschenrechte/befeuert-finanzspekulation-die-globale-ernaehrungskrise

(21)  Kizárólag az élelmiszer-spekulációra kivetett pénzügyi tranzakciós adó. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A pénzügyi tranzakciós adó közös rendszeréről és a 2008/7/EK irányelv módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslat (COM(2011) 594 final) (HL C 181., 2012.6.21., 55. o.).

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Társadalmi-gazdasági helyzet Latin-Amerikában a Covid19-válságot követően – a civil társadalom szerepe a helyreállítási folyamatban

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2023/C 100/09)

Előadó:

Josep PUXEU ROCAMORA

Közgyűlési határozat:	2022.1.20.
Jogalap:	eljárási szabályzat 52. cikk (2) bekezdés
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Külkapcsolatok” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2022.11.16.
Plenáris ülésen történő elfogadás időpontja:	2022.12.15.
Plenáris ülésszak száma:	574.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	159/2/0

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

A horizontalitást és a többszintű párbeszédet szem előtt tartva az erőfeszítéseket a két régió közötti párbeszéd javítására és az együttműködés megerősítésére kell összpontosítani.

1.2.

A két régió közötti kapcsolat a közös értékek és célkitűzések mentén erősödik. Ennek a kapcsolatnak ugyanakkor az erőforrások, a technológiatranszfer és az eredmények, valamint a szociális dimenzió szempontjából vonzónak is kell lennie.

1.3.

Az EU és Latin-Amerika geopolitikai erejét illetően a stratégiai autonómia kialakítása lehetővé teszi a két régió közötti együttműködés megerősítését, a multilateralizmus iránti elkötelezettséget, valamint a nemzetközi jelenlét és jelentőség fokozását a stratégiai kérdésekben.

1.4.

Latin-Amerikában a kiszolgáltatottság egyik fő kísérő jelensége a munkahelyek alacsony minősége. A helyreállítás során a szociális párbeszéd keretén belül arra kell összpontosítani, hogy több legyen a bejelentett, tisztességes munkahely, javuljon a szakképzés és az ágazati politikák, továbbá előmozdítsák egy minimálbér meghatározását és a kollektív tárgyalásokat.

1.5.

Európa és Latin-Amerika elkötelezett a demokrácia, a jogállamiság és a környezeti fenntarthatóság mellett, ami magában foglalja az ahhoz szükséges védelmet és garanciákat, hogy a civil társadalom vezető szerepet játsszon a fejlődésben és a válságok leküzdésében, és hogy előmozdítsuk az új társadalmi szerződéshez szükséges párbeszédet.

1.6.

Továbbra is mindenképpen érvényesíteni kell a „senkit sem hagyunk magára” elvet, újra átgondolva a kiszolgáltatottság kérdését, méghozzá nemcsak a jövedelem szempontjából, hanem abban az értelemben is, hogy a kiszolgáltatottság milyen hatással van a lakosság különböző csoportjaira, például a nőkre, a fogyatékossággal élőkre, az idősekre és a gyermekekre. A szabadon és demokratikusan szervezett civil társadalmak jelentik a legjobb eszközt ahhoz, hogy ez az állítás ne csupán egy kijelentés maradjon, hanem valósággá váljon.

1.7.

A latin-amerikai társadalmi feszültség és a demokráciát világszerte fenyegető veszélyek rávilágítanak arra, hogy újra kell gondolni a fejlődés koncepcióját, több és jobb politikával kezelve, illetve nagyobb befogadással és pluralizmussal megközelítve azt, valamint jobban megértve az elégedetlenség alapvető okait, hogy ennek alapján el lehessen mozdulni a társadalmi jólét felé. Európa és Latin-Amerika partnerek lehetnek a demokráciát, a fenntarthatóságot, a társadalmi igazságosságot és a multilateralizmust célzó szövetségben (1)

1.8.

Európának és Latin-Amerikának partnereknek kell lenniük egy olyan szövetségben, amelynek célja a demokrácia védelme, valamint igazságosabb és az egyenlőségre jobban törekvő gazdaságok és társadalmak kialakítása, és amely erősíti a multilateralizmust és teljes mértékben elkötelezi magát a környezetvédelem mellett. Ehhez a szövetséghez többek között az érintett szervezett civil társadalmak, emberi jogi szervezetek, szakszervezetek és üzleti szervezetek, valamint környezetvédelmi szövetségek teljeskörű elismerésére és részvételére van szükség.

2.   Általános megjegyzések

2.1.

Latin-Amerikában a nyersanyagok expanzív ciklusának lezárultát követően fokozatos gazdasági lassulás indult el. A koronavírus-válság előtt az átlagos növekedés mindössze 0,3 % volt. Valójában az elmúlt hetven évben a 2014 és 2020 közötti időszakban volt a legalacsonyabb a gazdasági növekedés, miközben az államadósság rekordszintet ért el.

2.2.

A koronavírus okozta egészségügyi válság súlyos következményekkel járt a régióban, ahol a megbetegedések és a halálozások száma meghaladta a világátlagot. Ez nagy terhet rótt az egészségügyi rendszerekre, amelyek már az endémiás betegségek kezelésében, sőt az alapellátásban is nehézségekkel küzdöttek (2). A Covid-válság még inkább rávilágított az évtizedek során végrehajtott szakpolitikai intézkedések (többek közt az egészségügyi költségvetések, a személyzeti létszám és az infrastrukturális beruházások csökkentése) negatív hatásaira. Ezek a politikák nem bizonyultak hatékonynak a vírus jelentette kihívás kezelésében.

2.3.

A világjárvány miatt kialakult válságot a legtöbb ország úgy igyekezett kezelni, hogy korlátozta a mobilitást, valamint támogatásokat és átcsoportosításokat dolgozott ki a kiszolgáltatott helyzetben lévő ágazatok számára. Emellett példátlan anticiklikus fiskális és monetáris politikákat is végrehajtottak (3). Ennek ellenére jelentősek az emberi, a gazdasági és a társadalmi befogadást érintő veszteségek, aminek okai a strukturális hiányosságok, valamint az, hogy korlátozott költségvetés áll rendelkezésre a válaszintézkedésekhez.

2.4.

A régióban az átlagos infláció fokozatosan emelkedik, 2021-ben elérte a 9,8 %-ot, 2022-ben pedig a háború hatásától is fűtve várhatóan 11,2 % lesz (4). Ez elmélyíti a fejlődést korlátozó hiányosságokat.

2.5.

Latin-Amerika úgynevezett „fejlesztési csapdákkal” néz szembe (5).

2.5.1.

A termelékenységi csapdából való kitöréshez diverzifikált gazdasági struktúrákra, valamint fejlettebb termékekre és szolgáltatásokra van szükség. A primer szektor felé való újbóli eltolódás nem biztosítja a globális értékláncokba való megfelelő integrációt, és kevés ösztönzést teremt a beruházásra. Emellett a világjárvány különösen az „mkkv-kat” sújtotta, amelyek számára nagyobb nehézséget jelent az új technológiák bevezetése, míg a háború a mezőgazdasági ágazatot gyengíti.

2.5.2.

A társadalmi kiszolgáltatottság csapdájának leküzdéséhez javítani kell a munkaügyi és szociális védelmi intézményeket, ahol több inkluzív, bejelentett, jobb minőségű munkahelyet kell teremteni, hogy megtörjük a kiszolgáltatottság, az ingadozó jövedelmek és a gyenge szociális védelem ördögi körét.

2.5.3.

Az intézményi csapda megoldásához jobb intézményekre és integrációs politikákra van szükség, hogy helyre lehessen állítani a bizalmat, javítani lehessen a közszolgáltatások minőségét és meg lehessen felelni egy széles középosztály elvárásainak, valamint szavatolni lehessen a populista és autoriter törekvésekkel szembeni ellenálláshoz szükséges erőt.

2.5.4.

A környezeti sebezhetőség csapdája abban gyökerezik, hogy a termelés terén az erőforrás-igényes ágazatok felé fordultak, az ebből való kilábaláshoz pedig vállalni kell a magas szén-dioxid-kibocsátással és a nem megújuló erőforrások kiaknázásával jellemezhető modell kiigazításának magas költségeit.

2.6.

A strukturális problémák és a fejlesztési csapdák (6) hatással vannak a gazdaság és a foglalkoztatás helyreállítására. A regionális GDP 2020-ban 6,8 %-kal csökkent (7). 2021-ben az átlagos növekedés 6,1 %-os volt, 2022-ben pedig a régió várhatóan csak 2,1 %-kal fog növekedni, ami nem tekinthető elegendőnek a fokozódó strukturális problémák ellensúlyozásához. A helyzetet tovább súlyosbítja az a válság, amelyet az Ukrajna elleni orosz agresszió, valamint a fosszilis tüzelőanyagok, a mezőgazdasági inputanyagok és az élelmiszerek árának emelkedése okozott, annak ellenére, hogy egyes országok megerősítették elsődleges exporttermék-kínálatukat.

3.   A világjárvány és a háború társadalmi és gazdasági hatásai

3.1.

A 2020-ban megszűnt 22 millió munkahelyből még mindig nem sikerült helyreállítani 4,5 milliót, ezek többsége az alacsony szakképzettséget igénylő munkaköröket, valamint a nők és a fiatalok foglalkoztatását és az informális munkát érinti. 2019 és 2020 között a nők foglalkoztatási aránya a 2019-es 51,4 %-ról 2020-ra 46,9 %-ra csökkent. A háztartási ágazatban a munkahelyek megszűnése (20,9 %) 2019-ben 11–13 millió nőt érintett (8).

3.2.

A régió ezzel több mint egy évtizeddel esett vissza a szegénység mérséklése terén, és egy újabb elveszett évtized elé nézhet (9). 2021-ben a szegénységi ráta elérte a 32,1 %-ot, a mélyszegénység aránya pedig a 13,8 %-ot. A szegények száma 201 millióra, a mélyszegénységben élők száma pedig 81 millióról 86 millióra nőtt.

3.3.

Az egészségügyi és inflációs válság rávilágított arra, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetben van az átlagos jövedelmű népesség, amelyet a járulékalapú szociális védelemhez való alacsony szintű hozzájárulás és a nem járulékalapú szociális védelem alacsony szintű lefedettsége jellemez (10). Az informális gazdaság csökkent, de még mindig 140 millió munkahelyet teremt, különösen a mezőgazdasági dolgozók, a nők és a fiatalok körében. Ez nagyobb kiszolgáltatottságot, kisebb társadalmi mobilitást, valamint az állam részéről kisebb bevételteremtési és védelmi kapacitást jelent.

3.4.

A világjárvány jelentős hatással volt a gyermekekre és a fiatalokra a jelenléti oktatás által nyújtott védelem korlátozása miatt: 114 millió gyermek nem járt iskolába, és egyes országokban ez a helyzet majdnem két évig tartott. A konnektivitás és a digitális készségek hiánya, illetve az, hogy egyes családok nem tudtak megbirkózni a kényszerű digitalizálás jelentette kihívással, két évnyi oktatásnak megfelelő szakadékot eredményezett a magas és az alacsony jövedelmű családból jövő diákok között (11). Emellett a nők ápolási-gondozási terhei is nőttek. A fogyatékossággal élők – mintegy 85 millió személy – szintén érintettek. Az információkhoz való hozzáférés hiánya, valamint az egészségügyi ellátás kapcsán elszenvedett megkülönböztetés ahhoz vezet, hogy romlik az egyébként is gyenge társadalmi befogadás, amelyet most még az infláció is fenyeget.

3.5.

Mivel az oltóanyag-kínálat korlátozott volt, és globális szinten az északi féltekére koncentrálódott, Latin-Amerika országai kétoldalú tárgyalások révén jutottak oltóanyagokhoz, és 93 millió adagot kaptak a COVAX programból, az EU több mint 130 millió adagot exportált, a tagállamok pedig további 10 millió adagot adományoztak (12). A nehézségek ellenére a régióban átlagosan a lakosság 63,3 %-át sikerült két adaggal beoltani. Míg egyes országokban az arány eléri a 89 %-ot, más országokban 1 % sincs (13).

4.   Fokozódó társadalmi elégedetlenség

4.1.

A 2019-ben több országot megrengető társadalmi megmozdulások még nem zárultak le teljesen. Egyes feszültségek csak tovább fokozódtak, és az élelmiszerárak növekedése nyomán még inkább fokozódni fognak. A polgárok elégedetlensége a közpolitikák alacsony színvonalához, a korrupcióhoz, a középosztályok kiszolgáltatottságához, a társadalmi kirekesztettséghez és a bizonytalansághoz köthető. A 21. század első évtizedében kialakult társadalmi elvárások nem teljesültek, és elmélyült az állampolgárok és az állami intézmények között tátongó szakadék. A régió 2020–2022-es választási ciklusának eredményei a változás tendenciáját mutatják, ami jelentős kihívások elé állítja a megválasztott elnököket.

4.2.

Latin-Amerika a világ egyik legegyenlőtlenebb régiója. 2019 és 2020 között a magas és közepesen magas jövedelmű rétegek aránya 1 %-kal csökkent, míg a közepes és közepesen alacsony jövedelmű rétegek aránya 3,5 %-kal; egyidejűleg az alacsony jövedelmű (a szegénységi küszöb 1,8-szorosánál kisebb jövedelmű) rétegek aránya 4,7 %-kal, a szegénységben vagy mélyszegénységben élő lakosságé pedig 3,3 %-kal nőtt (14).

4.3.

Az elégedetlenség másik oka a biztonság hiánya, amellyel a latin-amerikai lakosság különösen a városokban szembesül. Az erőszak egyértelműen összefügghet a szervezett bűnözéssel, az illegális kereskedelemmel és azzal, hogy az államok nem képesek megfékezni ezeket (15). De nem csupán bűnügyi kérdésről van szó: létezik egy, a szélsőséges szegénység nagy arányához kapcsolódó szociális erőszak is, amelynek leküzdéséhez tisztességes munkahelyek teremtésére irányuló közpolitikákra és a mindenki számára rendelkezésre álló jó minőségű oktatást megvalósító változásokra van szükség, továbbá létezik politikai erőszak is, amely az ellenfelek alkalmatlanként való bemutatásával operál, és ezáltal próbálja megtartani a hatalmat. A szakszervezeti vezetőkkel, újságírókkal, környezetvédőkkel vagy emberijogvédőkkel és vállalkozókkal szembeni, rendkívül aggasztó erőszak szintén fokozódott a világjárvány és a tiltakozási hullámok alatt.

4.4.

Az EuroLat legutóbbi ülése nyomán, ahol hangsúlyozták az igazságügyi szereplők fokozottabb védelmének szükségességét, hasznos lenne a COPLA projekt (Dél-Amerika és a Karib-tengeri Térség Büntetőbírósága) értékelése.

4.5.

Az éghajlatváltozással szembeni sebezhetőség strukturális kihívást jelent: ebből a szempontból a régió az egyik leginkább érintett, és ennek gazdasági hatása elérheti az évi 85,852 milliárd EUR-t. Ezt a hatást annak társadalmi dimenzióival együtt kell vizsgálni, ideértve az élelmiszer-ellátás bizonytalanságát és az egyre gyakrabban előforduló katasztrófákat is.

4.6.

A bizonytalanság, a szegénység és az önkényuralmi rendszerek kontinensszerte az emberek nagymértékű elvándorlásához vezettek. Az ezekből a migrációs és menekültügyi folyamatokból eredő sebezhetőség olyan humanitárius válságot generált, amelyre nem született megfelelő válasz, és amelyek regionális megközelítést tesznek szükségessé.

4.7.

A demokráciák kiszolgáltatott helyzetben vannak. Az elit, a pártok és a parlamentek legitimitási és bizalmi válságtól szenvednek, ami – a korrupció, a széttagoltság és polarizáció magas szintjével párosulva – ahhoz vezetett, hogy a kollektív döntéshozatali, valamint tárgyalási mechanizmusok már nem elegendőek (16). A jelenlegi globális instabilitás még inkább kiemeli az önkényuralom veszélyét és a demokráciák megerősítésének szükségességét.

5.   Egy új társadalmi paktum felé

5.1.

Az elégedetlenség és a rendszer iránti alacsony bizalom ellenére a polgárok készek az utcára vonulva és a szavazóurnákon keresztül politikai változásokat kezdeményezni. A fiatalok és a nők jelentős szerepet vállalnak ezekben a mozgósítási folyamatokban: a politikai életben való részvételük értékes hozzájárulást jelent. Nagyon fontos az intézményesített szociális párbeszéd olyan modelljének előmozdítása, mint amilyen Európában már létezik, és meg kell szilárdítani az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Gazdasági és Szociális Tanácsok és Hasonló Intézmények Nemzetközi Egyesületével már meglévő együttműködést.

5.2.

Az átalakulások főszereplőinek az állampolgároknak kell lenniük, és meg kell erősíteni az egyeztetési és részvételi mechanizmusokat, szavatolva ezek védelmét és azt, hogy ezek mindenki számára elérhetőek legyenek. Nyitott és inkluzív politikai döntéshozatal révén, valamint világos kommunikációs stratégiák biztosításával és szociális kompenzációs rendszerekkel helyre kell állítani a bizalmat. Meg kell erősíteni az elszámoltathatóságot, valamint a szakpolitikáknak és azok hatásainak értékelését is.

5.3.

Új társadalmi szerződés valósulhat meg: a társadalmi-gazdasági csoportok, a térségek és a generációk közötti transzverzális megállapodások révén, olyan reziliens és fenntartható termelési stratégiák előmozdításával, amelyek minőségi munkahelyeket teremtenek és elősegítik a zöld és digitális átállást. Emellett széles körű és hatékony szociális védelmi rendszerekre, valamint egy fenntarthatóbb fejlesztésfinanszírozási modellre van szükség. Ennek biztosítania kell, hogy a jogokat tiszteletben tartsák, a munkahelyek tisztességesek legyenek – a megélhetést biztosító minimálbérekkel és kollektív tárgyalásokkal –, a szociális védelem egyetemes legyen, és a szociális párbeszéd az igazságos átmenetre irányuló intézkedéseket biztosítson az éghajlat és a technológia terén.

5.4.

Ehhez az új társadalmi paktumhoz stabil és fiskálisan fenntartható költségvetési politika szükséges. Rövid távon fontosak a nemzetközi együttműködési intézkedések, a likviditás növelése és a közepes jövedelmű országok felé irányítása, valamint az alacsony és közepes jövedelmű országok adósságkönnyítése. Mindezek mellett – az adóbeszedés hatékonyságának javítása révén – növelni kell az államháztartási bevételeket. Középtávon erősíteni kell a progresszív és hatékony adóztatást, hogy fedezni lehessen az aktív szociálpolitika állandó kiadásait. Hasonlóképpen nemzetközi szinten is egyetértésre lesz szükség az államadósság átstrukturálásához. Hosszú távon növelni kell az adók szerepét, és fokozni kell a digitális adóbevételeket és a „zöld” adózást. Továbbá nemzetközi együttműködésre van szükség az adócsalás és adókikerülés visszaszorítása érdekében (17).

5.5.

Ezzel összefüggésben létfontosságú a szociális piacgazdaság régión belüli fejlesztése, hiszen az fontos szerepet tölt be a befogadó és reziliens termelési és foglalkoztatási rendszer fejlődésében. Ezért méltányos piacokat és értékesítési csatornákat kell létrehozni (18). Fontos elismerni és megerősíteni a belső tanácsadó csoportok szerepét a szabadkereskedelmi megállapodások nyomon követésében (19).

6.   Szövetség az Európai Unióval:

6.1.

Az Európai Unió fejlesztési együttműködési politikája elismeri, hogy a többszereplős és többszintű partnerségek új formáinak elfogadása révén olyan új módozatokat kell kialakítani, amelyek túlmutatnak az észak-déli paradigmákon és a hivatalos fejlesztési támogatáson (ODA) (20). A Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (NDCI) választ ad arra, hogy javítani kell a források földrajzi vagy tematikus területek közötti elosztásának rugalmasságát, és hogy kezelni kell a globális kihívásokat és a fenntartható fejlődési célokra vonatkozó ütemtervet. A Global Gateway stratégia célja a világ intelligens, tiszta és biztonságos összekapcsolása a digitális, az energia- és a közlekedési ágazatban, valamint az egészségügyi, oktatási és kutatási rendszerek megerősítése. E változtatások célja, hogy az EU rendelkezésére álljanak a szükséges források és eszközök ahhoz, hogy össze tudja egyeztetni értékeit és érdekeit egy összetettebb, versengőbb és kapcsolatokkal még inkább átszőtt nemzetközi színtéren.

6.2.

A stratégiák megfogalmazása érdekében elindult az „Európa együtt” (Team Europe) kezdeményezés, amelynek célja, hogy összehangolja egymással az európai intézmények, a tagállamok és végrehajtó ügynökségeik, illetve a fejlesztésfinanszírozási intézmények erőfeszítéseit.

6.3.

Az európai együttműködés arra törekszik, hogy túllépjünk a pusztán az egy főre jutó jövedelem alapján való rangsoroláson, és az „átalakulóban lévő fejlődés” fogalmát alkalmazza, amely jobban megfelel a régió szükségleteinek. Ugyanakkor továbbra is kihívást jelent a párbeszéd javítása és az, hogy jobban tudjunk kommunikálni e kapcsolat erejéről és előnyeiről.

6.4.

A globális, regionális és nemzeti szinten számos rendkívül komoly kihívással jellemezhető jelenlegi kritikus helyzetben fontos rámutatni arra, hogy Európa és Latin-Amerika ideális partnerek lehetnek egy olyan szövetségben, amelynek célja a demokrácia védelme, igazságosabb és az egyenlőségre jobban törekvő gazdaságok és társadalmak kialakítása, és amely erősíti a multilateralizmust és teljes mértékben elkötelezi magát a környezet védelme mellett. Fontos továbbá hangsúlyozni, hogy ez a szövetség nem lenne életképes többek között az érintett szervezett civil társadalmak, emberi jogi szervezetek, szakszervezetek és üzleti szervezetek, valamint környezetvédelmi szövetségek teljeskörű elismerése és részvétele nélkül.

7.   A helyreállítás támogatása a civil társadalom bevonásával

7.1.

2020-ban változás következett be abból a szempontból, hogy alapvetően honnan származtak a közvetlen külföldi tőkebefektetések. 2019-ig az európai vállalatok voltak a fő befektetők a régióban, és ezek a vállalatok adták a közvetlen külföldi tőkebefektetések 55 %-át. 2020-ban az európai befektetések 49 %-kal, a régión belüli befektetések pedig 35 %-kal estek vissza, szemben az Egyesült Államok befektetéseinek 4 %-os visszaesésével (21) és a kínaiak növekedésével.

7.2.

A válságból való kilábalás európai stratégiájának alapja, hogy az európai zöld megállapodás és a Next Generation EU alapok révén javítsuk az uniós gazdasági modellt. Ezek a szempontok kulcsfontosságúak a biregionális stratégia szempontjából, illetve ahhoz, hogy olyan eszközöket lehessen létrehozni, amelyek segítik az energetikai, a digitális, a zöld és a társadalmi átalakulásokat, a későbbiekben széles körű előnyöket eredményezve a két régió számára.

7.3.

Meg kell erősíteni a kereskedelmi kapcsolatokat Európával, méghozzá a már aláírt megállapodások vagy a Mercosurral, Chilével és Mexikóval kötendő megállapodások révén. Ezek a megállapodások nemcsak a kereskedelmet erősítik, hanem kihatnak a foglalkoztatás minőségére és annak társadalmi funkciójára, a technológiatranszferre és a fenntarthatóságra való átállásra is. Ez azt jelenti, hogy olyan kereskedelmi partnerséget kell elősegíteni, amely minőségével és hosszú távú fenntarthatóságával, illetve megtérülésével kitűnik a többi partnerrel létrehozott társulás közül, és szemben áll a nemzetközi kapcsolatok más, kizsákmányoló és felelőtlen modelljeivel. A kereskedelmi megállapodásoknak azonban az emberekre és alapvető jogaikra, a tisztességes munkahelyekre és a legkiszolgáltatottabbakkal való szolidaritásra, a környezet tiszteletben tartására és a demokrácia védelmére kell összpontosítaniuk, és képesnek kell lenniük a jogok hatékony érvényesítésére. A fő szempontok a következők:

7.4.

Olyan beruházások vonzása, amelyek támogatják a fenntartható fejlődési célok elérését – ehhez többoldalú szabályozási keretre is szükség van, amely az emberek életminőségére és jogaira, a tisztességes foglalkoztatásra, a befogadásra, a fenntarthatóságra és a demokrácia védelmére összpontosít. A közös célkitűzések elérése érdekében szorosabb együttműködésre is szükség volna, méghozzá projektek és az európai stratégiai iránytű pozitív alkalmazása révén.

7.4.1.

A digitalizáció mint fejlődési lehetőség. Latin-Amerika a digitalizáció terén közepes fejlettségi szinten áll, de növekedési üteme a legalacsonyabb a feltörekvő országok között. Digitális kérdésekben a transzatlanti optikai kábel (EllaLink) lefektetéséhez kapcsolódó EU–LAC digitális szövetség és az Európai Unió „Global Gateway” összekapcsolási stratégiája konvergálnak egymással. A digitalizációs folyamatok határozott támogatásának meg kell szilárdítania azok társadalmi dimenzióját, megerősítve magukat a vállalkozásokat is.

7.4.2.

A formális gazdaság elősegítése és az informális foglalkoztatás kiküszöbölése (22). A többoldalú megállapodásokba konkrét záradékok kerülnek be, amelyek megkövetelik az ILO-egyezmények betartását, valamint a jogok biztosítását, a gyermekmunka megakadályozását és a munkaügyi felügyelet megerősítését. Ezek a záradékok pozitív hatást gyakorolnak a kapacitásépítésre azon andoki országokban, amelyekkel megállapodást írtak alá (23).

7.4.3.

Az oktatás javításának, minőségének és általános elérhetőségének közvetlen támogatása valamennyi oktatási szinten, valamint az Európával fennálló oktatási és tudományos hálózatok megerősítése. Az Erasmus Mundus program olyan eszköz, amelyet még jobban ki lehetne használni az egyetemek összekapcsolására.

7.4.4.

Az EU 2021-ben elindított egy folyamatot, amely kereskedelempolitikájának felülvizsgálatát, illetve a kereskedelemmel és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos megközelítésének erősítését célozza. Kijelentette, hogy célja egy nyitott, fenntartható és határozott kereskedelempolitika, amelyben a fenntartható fejlődés szempontját minden téren érvényesítik. Ennek során a termelő ágazatok és a (nagy, közepes és kis méretű) gazdasági szereplők versenyképességének elősegítése mellett olyan értékeket és elveket is elő kell mozdítani, mint a demokrácia, valamint az emberi, kulturális, nemi, környezeti, munkaügyi és szakszervezeti jogok. A két térség szervezett civil társadalmának aktívan dolgoznia kell azon, hogy kapcsolatukat ambiciózusabb ütemterv és végrehajtási menetrend melletti virtuális és/vagy személyes tematikus találkozók révén megerősítsék.

7.4.5.

Az Európai Unió a klímasemlegesség 2050-ig történő elérésén munkálkodik, valamint azon, hogy vezető szerepet vállaljon a bolygónk védelmére és ökológiai helyreállítására irányuló globális erőfeszítések terén (24). Az európai kereskedelempolitikában úgy kellene megerősíteni ezeket a célkitűzéseket, hogy egy ambiciózusabb környezetvédelmi együttműködés (25) irányába lehessen elmozdulni. Ez ugyanis fontos a Latin-Amerikával fenntartott kereskedelmi kapcsolatok és a civil társadalom megerősítése szempontjából, amelyet számos fenyegetés ér – egyrészt az éghajlatváltozással szembeni kiszolgáltatottság, másrészt az erőszakos szereplőkkel való konfrontációja miatt. Nagyon fontos ezeknek az embereknek, illetve az emberi jogok terén tevékeny jogvédőknek, a szakszervezeti tagoknak és az újságíróknak a védelme, valamint az, hogy felszólítsák a latin-amerikai kormányokat arra, hogy kötelezzék el magukat az ilyen személyek sérthetetlenségének garantálása mellett.

7.4.6.

Az „Európa együtt” kezdeményezés támogatja az Amazonas térségében folyó erdőirtás elleni erőfeszítéseket, az EUROCLIMA+ program új szakasza pedig 140 millió EUR-t különít el a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek támogatására. Latin-Amerika azonban a világjárvány után az adóberuházások mindössze 15 %-át irányította a gazdasági helyreállításra, és ennek az aránynak kevesebb mint 6,9 %-a jelent zöld helyreállítást. Mindenképpen támogatni kell a régiót a zöld adózás, a zöld állami kiadások és a környezetbarát magánberuházások megteremtésében. Szintén jó volna megerősíteni a stratégiai nyersanyagokkal való felelős gazdálkodásra, illetve az európai szakértelmen és tudáson alapuló fenntartható technológiatranszfer biztosítására irányuló szövetséget.

7.4.7.

Az Európai Unió és Latin-Amerika közötti társuláshoz szükség van a Mercosurral való megállapodás megkötésére: olyan, 780 millió fogyasztót számláló közös piacról van szó, amely Brazília GDP-jét 1,5 %-kal, Paraguayét pedig akár 10 %-kal is növelheti. A környezetvédelmi szempontokra előrelépésként kell tekinteni, amelyek utat mutatnak az új generációs biregionális partnerségek számára. Előrelépést kell elérni az olyan életképes rendszerek felkutatásában, amelyek egyes termékek esetében környezetvédelmi tanúsítványokat és tükörklauzulákat is tartalmaznak. Amennyiben az EU sikeres e dimenzió megfogalmazásában, az stratégiailag megerősíti a globális fejlődésről alkotott elképzelését és a benne rejlő stratégiai potenciált.

---

(1)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Fenntartható ellátási láncok és tisztességes munka a nemzetközi kereskedelemben (feltáró vélemény) (HL C 429., 2020.12.11., 197. o.); Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A szabadkereskedelmi megállapodások, a gazdasági partnerségi megállapodások és a beruházási megállapodások új kerete, amely garantálja a civil társadalmi szervezetek és a szociális partnerek tényleges bevonását, és gondoskodik a tudatos közvéleményről (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 290., 2022.7.29., 11. o.).

(2)  UNESCO (2021), A Covid19 és védőoltások Latin-Amerikában és a Karib-térségben: kihívások, szükségletek és lehetőségek.

(3)  OECD (2021), Latin-Amerika 2020-as gazdasági kilátásai.

(4)  MF-adatok.

(5)  OECD (2022), Latin-Amerika 2021-es gazdasági kilátásai.

(6)  Ugyanott.

(7)  ECLAC (2021), Gazdasági tanulmány Latin-Amerikáról és a Karib-térségről.

(8)  ILO (2022), munkaerőpiaci kitekintés; ECLAC (2021), a szociális helyzet Latin-Amerikában.

(9)  ECLAC (2021), Id. m.

(10)  Nieto Parra, (2020), Desarrollo en transición en América Latina en tiempos de la COVID-19, Fundación Carolina.

(11)  UNESCO (2021), Oktatás Latin-Amerikában és a Karib-térségben a Covid19-járvány fényében.

(12)  2021. december 2. – Az Unió, Latin-Amerika és a Karib-térség vezetőinek találkozója: Együttes erővel a Covid19-válság utáni fenntartható helyreállításért (Charles Michel és Ursula Von der Leyen sajtóközleménye).

(13)  Our World in Data.

(14)  ECLAC (2021), Id. m.

(15)  UNODC (2019), Global Study on Homicide.

(16)  IDEA Int. (2021), A demokrácia helyzete a latin-amerikai országokban.

(17)  ECLAC (2021), Latin-Amerika 2021-es költségvetési helyzete.

(18)  Európai Bizottság (2021), A szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési terv.

(19)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Fenntartható ellátási láncok és tisztességes munka a nemzetközi kereskedelemben (feltáró vélemény) (HL C 429., 2020.12.11., 197. o.); Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A szabadkereskedelmi megállapodások, a gazdasági partnerségi megállapodások és a beruházási megállapodások új kerete, amely garantálja a civil társadalmi szervezetek és a szociális partnerek tényleges bevonását, és gondoskodik a tudatos közvéleményről (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 290., 2022.07.29., 11. o.).

(20)  Sanahuja, J.A. y Ruiz Sandoval, E. (2019), La Unión Europea y la Agenda 2030 en América Latina: políticas de cooperación en una región de „desarrollo en transición”, Fundación Carolina; Nuevo Consenso Europeo de Desarrollo (CED) 2017; Marco Financiero Plurianual 2021-2027, 2018.

(21)  Az ECLAC 2021. évi jelentése: Közvetlen külföldi befektetések Latin-Amerikában.

(22)  Lásd: Európai konszenzus a fejlesztéspolitikáról (2006); az Európai Bizottság közleménye a mindenki számára biztosítandó tisztességes munka ösztönzéséről (2006); az Európai Bizottság változási menetrendje (2011); Új európai konszenzus a fejlesztési politikáról (2017); az Európai Bizottság munkadokumentuma a tisztességes munkáról világszerte: Felelős globális értékláncok a Covid19-válságból való igazságos, fenntartható és reziliens kilábalásért (2020); az Európai Unió új Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköze (NDICI) (2020).

(23)  Fairlie Reinoso, A. (2022), Nuevos retos para el Acuerdo Comercial Multipartes de la Unión Europea con Perú, Colombia y Ecuador; Fundación Carolina-EULAC.

(24)  A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az európai zöld megállapodás [COM(2019) 640].

(25)  Giles Carnero, R. (2021), La oportunidad de una cláusula ambiental de elementos esenciales en acuerdos comerciales de la Unión Europea con Estados terceros: a propósito del Acuerdo Unión Europea-Mercosur; Fundación Carolina DT. 44.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Digitális átállás az euromediterrán régióban

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2023/C 100/10)

Előadó:

Dolores SAMMUT BONNICI

Közgyűlési határozat:	2022.1.20.
Jogalap:	eljárási szabályzat 52. cikk (2) bekezdés
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Külkapcsolatok” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2022.11.16.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2022.12.14.
Plenáris ülésszak száma:	574.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	181/0/3

1.   Következtetések

1.1.

A digitális átállás az élet minden területét forradalmasítja, jelentős hatékonysági előnyökkel jár, és lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy teljesebb életet éljenek. A Covid19 utáni időszakban a reziliencia egyik pillérének tekinthető. A világjárvány kezdete óta exponenciálisan felgyorsult, különösen a digitális területen tett uniós intézkedéseknek köszönhetően, amelyek a Covid19 hatásainak mérséklésére irányuló stratégiával együtt hatékonynak bizonyultak.

1.2.

A digitalizáció előnyei jól ismertek olyan konkrét ágazatokban, mint az e-oktatás, az e-egészségügy, az e-kormányzat, az agrárüzletág, az e-igazságszolgáltatás és az e-banki tevékenység. A földközi-tengeri térség számos kormánya támogatja ezeket az ágazatokat, de az erőfeszítések nem egységesek a térségben, és ez még mélyebb digitális szakadékhoz vezethet az országok között. Ezért alapvető fontosságú az e technológiákat támogató infrastruktúra biztosítása.

1.3.

A hozzáférés és a használat tekintetében a digitális szakadék nemcsak a különböző mediterrán országok között, hanem a régió országain belül is fennáll: a vidéki és távoli területek, az informális munkavállalók, a nők és az idősek vannak a legrosszabb helyzetben. Ezért annak érdekében, hogy elkerüljük a meglévő egyenlőtlenségek további súlyosbodását, mind regionális, mind nemzeti szinten alapvető fontosságúak a digitális szakadék megszüntetésére irányuló erőfeszítések.

1.4.

A digitális konnektivitás minden ember számára joggá válik. Az ENSZ-főtitkár digitális együttműködésre vonatkozó ütemterve már 2030-ra vonatkozó célkitűzéseket fogalmaz meg. Ezzel szemben a „lecsatlakozáshoz való jog” számos európai országban továbbra is vitatott kérdés marad.

1.5.

A digitális készségek alapvető fontosságúak, ezért azokat – a fiatalok igen magas munkanélküliségi arányára tekintettel – be kell építeni a régióban élő fiatalokat célzó képzési programokba. A régió hatékony munkaerőpiaci politikájának arra kell törekednie, hogy a fiatalokat ne csak a technológia felhasználóivá, hanem annak előállítóivá is tegye. Mind a foglalkoztatás, mind a vállalkozói tevékenység nagyon ígéretes karrierlehetőségeket kínál ezen a területen.

1.6.

Szilárd jogi keretre van szükség ahhoz, hogy megvédjük a felhasználókat a digitális kockázatoktól, például a kiberbiztonsági támadásoktól, valamint hogy biztosítsuk, hogy az adatvédelmi mechanizmusok tiszteletben tartsák az online adatvédelemhez fűződő emberi jogokat. A Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) által kidolgozott kiberbiztonsági mutató az országok kiberbiztonsággal kapcsolatos erőfeszítéseit méri globális szinten. Az index azt mutatja, hogy a biztonság szintje általában magasabb a Földközi-tenger északi térségében, míg a többi dél-mediterrán ország közül Egyiptom teljesít a legjobban.

1.7.

A digitális óriások fényében a tisztességes és versengő digitális piacot is biztosítani kell. A mediterrán térség északi és déli részén fekvő országok digitális jogi kerete között jelentős szakadék tátong. Kiemelendő, hogy a dél-mediterrán térségben nincs a digitális átmenet előmozdításáért felelős független hatóság.

1.8.

Az EGSZB kifejezetten hangsúlyozza, hogy az ENSZ emberi jogi egyezményeit és az ILO alapvető egyezményeit a földközi-tengeri térség valamennyi államában ambiciózusan végre kell hajtani, hogy a digitális átállás valóban hozzájárulhasson a virágzó ökológiai, gazdasági és társadalmi fejlődéshez.

2.   Bevezetés

2.1.

A digitális átállás életünk minden területére kihat, a fogyasztástól a munkán át egészen a termelésig. A Covid19-világjárványra válaszul az elmúlt években példátlanul felgyorsult ez az átállás. A digitalizációt a Földközi-tenger mindkét partján a helyreállítás egyik fő pillérének tekintik, az emberek minden eddiginél gyorsabban sajátítják el a digitális eszközök használatát. A távmunka és távoli helyről történő munkavégzés egyre inkább a mindennapok részévé válik, az e-kereskedelem és a platformgazdaság pedig soha nem látott ütemben növekszik, kompenzálva a világjárvány miatti lezárásokat. Eközben ez a gyors átállás az egyenlőtlenség súlyosbodásának új forrásává válhat, mivel a világjárvány a digitális kirekesztéssel szembesülő legveszélyeztetettebb népességcsoportokat sújtja leginkább.

2.2.

E dokumentum fő célkitűzései: — az euromediterrán régióban végbemenő digitális átállás jelenlegi helyzetének, a programoknak és az elért eredményeknek az értékelése, — a digitalizáció lehetséges előnyeinek és különösen a kkv-k előtt álló új lehetőségeknek a megvilágítása, amelyek az e-kereskedelmen, az e-oktatáson, az e-kormányzáson, az e-egészségügyön és a digitális banki szolgáltatásokon keresztül nyílnak meg, — a digitalizáció előtt álló akadályok azonosítása, beleértve a digitális infrastruktúrával és hozzáféréssel kapcsolatos főbb akadályokat, az országon belüli (vidéki/városi, nő/férfi, fiatal/idős) digitális szakadékot, illetve az országok (észak/dél) közötti digitális szakadékot, valamint az alapvető digitális készségek és a digitális jártasság hiányát. Ezért a digitális átállás növelheti az egyenlőtlenséget egy adott országban, és eltérő fejlődési mintákhoz vezethet a régió országai körében, — a digitalizációval kapcsolatos kockázatok hangsúlyozása, beleértve a kiberbiztonsággal, a digitális szuverenitással, az adatvédelemmel, a digitális kalózkodással és a polgári szabadságjogokkal kapcsolatos kockázatokat.

3.   Háttér

3.1.

Jelenleg a gyors digitalizáció időszakát éljük, és a digitális eszközök életünk minden területén jelen vannak, többek között az egészségügyben, a munkában, a kormányzásban, az oktatásban és az üzleti életben. A munka új világában a digitális készségek elengedhetetlenek a munkalehetőségek megszerzéséhez, és a munkaerőpiac magasabb jövedelemmel jutalmazza ezeket a készségeket. A digitális gazdaságot az alapvető informatikai/IKT-ágazatok alkotják, mint például a hardvergyártás, a szoftver- és informatikai tanácsadás, az információs szolgáltatások és a távközlés, a szűk körű digitális gazdaság, beleértve a digitális szolgáltatásokat és a platformgazdaságot is, valamint a széles körű digitalizált gazdaság, amely figyelembe veszi az e-vállalkozásokat, az e-kereskedelmet, az Ipar 4.0-t, a precíziós mezőgazdaságot és az algoritmikus gazdaságot, a megosztáson alapuló gazdaság és a haknigazdaság pedig a digitális gazdaság élvonalába tartozik (1).

3.2.

A digitalizáció már a Covid19-világjárvány előtt is fellendülőben volt, és legfontosabb digitális technológiai trendek a közelmúltban a blokklánc, az adatelemzés, a mesterséges intelligencia (MI), a 3D nyomtatás, a dolgok internete, az automatizálás és a robotika, a felhőalapú számítástechnika (2), valamint a nyomonkövetési és távellenőrzési rendszerek területén voltak megfigyelhetők.

3.3.

Ezt a digitális eszközök és technológiák gyors bevezetése felé mutató tendenciát negyedik ipari forradalomnak nevezték el, amely kiemelkedő lehetőségeket rejt magában a globális jövedelem és az életminőség növelésére.

3.4.

Ráadásul, mivel a világ népességének több mint 30 %-a használja a közösségimédia-platformokat, a digitalizáció kétélű fegyvernek tekinthető, amely erősítheti a társadalmi kohéziót és összehozhatja a különböző kulturális hátterű embereket, de eszközként is szolgálhat a szélsőséges eszmék, ideológiák és az álhírek terjesztésére.

3.5.

Az internetet használó emberek száma az elmúlt évtizedekben és a régióban is folyamatosan emelkedett: 2020-ban Spanyolországban a lakosság 93,2 %-a, Cipruson 90,8 %-a, Izraelben 90,1 %-a, Máltán 86,9 %-a, Szlovéniában 86,6 %-a, Marokkóban 84,1 %-a, Törökországban 77,7 %-a, Montenegróban 77,6 %-a, Egyiptomban pedig a 71,9 %-a használja az internetet. A régióban a legalacsonyabb értéket Algéria esetében találjuk, ahol 2018-ban a lakosság 49 %-a használta az internetet (a legfrissebb rendelkezésre álló adatok, az ITU távközlési/IKT-mutatókat tartalmazó globális adatbázisa). Ezek a számadatok pedig rávilágítanak a digitális hozzáférés terén a régión belüli egyenlőtlenségekre. Meg kell jegyezni, hogy nemzeti szinten a vidéki és távoli területeken sokkal alacsonyabb az összekapcsoltság szintje.

3.6.

A földközi-tengeri térség uniós tagállamai jóváhagyták a digitális átállást, és bővítették digitális politikáikat, ideértve a digitális egységes piacot (3) és a Digitális Európa programot (4). Az Európai Bizottság 2021 márciusában tette közzé az Európa digitális évtizedéról szóló közleményét, amelyben felvázolja a 2030-ra kitűzött digitális célokat és Európa digitális átalakulásának jövőképét (5). A digitális évtized egyik eszköze a 2020 decemberében létrehozott Fejlesztési Célú Digitalizációs (D4D) Központ (6), amelynek célja a digitális kezdeményezések tagállamok közötti harmonizálása és koordinálása (7). A digitalizáció emellett az Európai Bizottság által a földközi-tengeri térség számára 2021 februárjában javasolt új program egyik fő pillére. Kiemelendő, hogy „az új program célja a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend, a Párizsi Megállapodás és az európai zöld megállapodás elveihez igazodó, környezetbarát, digitális, reziliens és méltányos helyreállítás.” (8)

3.7.

A Covid19-világjárvány hatással volt a munkavégzési szokásokra, és a távmunka felé terelte az embereket. Bár a távmunkának számos hátránya van, előnyei is vannak, például a kevesebb ingázással töltött idő, az alacsonyabb károsanyag-kibocsátás és a pozitív környezeti hatások, valamint a munka és a magánélet közötti jobb egyensúly, különösen a szülők számára (9). A Földközi-tenger két partján azonban eltérő a távmunka lehetősége. Délen sok munkavállalónak kisebb a távmunkavégzési képessége, mivel nem férnek hozzá a szükséges eszközökhöz, vagy egyszerűen olyan munkákat végeznek, amelyek távolról nem végezhetők el. Al Azzawi (2021) kidolgozott egy „távmunka-képességi” mutatót az arab országokra, és megállapította, hogy a távmunkavégzési képességben jelentős eltérések mutatkoznak a régióban. Megerősítette, hogy a legkiszolgáltatottabb munkavállalók nem rendelkeznek a távolról történő munkavégzéshez szükséges képességgel, és így a világjárvány őket érintette a legsúlyosabban (10). A távmunka széles körű elterjedésével kapcsolatos európai tapasztalatok rávilágítanak arra, hogy a magánélet és a szakmai élet közötti határok tiszteletben tartása érdekében fontos megteremteni a „lecsatlakozáshoz való jog” jogi keretét (11).

3.8.

A digitalizáció a platform- és haknigazdaság felemelkedéséhez vezetett. Bár a platformgazdaságban számos lehetőség rejlik, ugyanakkor egyre nagyobb aggodalomra ad okot a munkakörülmények, különösen a korlátozott társadalombiztosítási fedezet, a szétaprózódó munkaidő és az alacsony jövedelemszint, valamint a kollektív jogok biztosításáért folytatott küzdelem terén (12). Ezzel összefüggésben az ILO fennállásának századik évfordulója alkalmából kiadott nyilatkozata a munka jövőjéről (2019) szakpolitikákat és intézkedéseket sürget a munka digitális átalakulásával, többek között a platformalapú munkavégzéssel kapcsolatos kihívások és lehetőségek kezelésére.

3.9.

A digitális átállás gyors előrehaladása – különösen a gazdasági és a szakmai életben – természetesen jelentős hatást gyakorol minden szociokulturális struktúrára. Így az arab tavasz idején megfigyelhető volt, hogy a digitális kommunikációs eszközöket elsősorban a civil ellenállás sikeres megszervezésére és az aktivisták közötti együttműködésre használták. A későbbi fejlemények azonban azt mutatták, hogy az alapvető szabadságjogok – köztük a digitális médiában való szabad véleménynyilvánítás joga – és a munkavállalói jogok – köztük az egyesülési jog, amely a platformalapú gazdaságban és a haknigazdaságban még fontosabbá válik – elnyomása csak fokozódott azokban az országokban, ahol nem jöttek létre fenntartható demokratikus struktúrák. Így a független civil társadalmi szervezeteket, például a szakszervezeteket, emberi jogi szervezeteket vagy munkáltatói érdekképviseleti szervezeteket és azok aktivistáit elnyomják pusztán azért, mert gyakorolják alapvető szabadságjogaikat vagy eltérő véleményt fejeznek ki. Emellett a belföldi és nemzetközi híroldalakat és a független civil társadalmi szervezeteket ismételten blokkolják. Az ENSZ emberi jogi egyezményeit és az ILO egyezményeit a földközi-tengeri térség egyes államaiban gyakran csak formálisan, de nem megfelelően hajtják végre.

3.10.

A digitalizáció döntő fontosságú a kkv-k fejlődése szempontjából (13). A digitalizáció előnyei közé tartoznak az alacsonyabb költségek, az idő- és erőforrás-megtakarítás és a nagyobb hatékonyság, az ellátási lánc jobb integrációja és a termékdifferenciálás (14). Az OECD kkv-kről és vállalkozásokról szóló 2019-es kitekintése (15) részletesebb képet ad ezekről az előnyökről. Példa erre a nagy adathalmazok elemzése, amely szenzorokkal, alkalmazásokkal, felhőalapú számítástechnikával és 3D-nyomtatással összekapcsolva nagyobb fokú testre szabást tesz lehetővé.

3.11.

Bár a digitalizáció számos előnnyel jár a kkv-k számára, e vállalkozások számos akadállyal szembesülnek, amelyek közül az egyik legfontosabb a finanszírozáshoz való hozzáférés hiánya (16). A második fő akadályt a digitális készségekhez, oktatáshoz és képzéshez való hozzáférés hiánya jelenti, mivel a digitális üzleti modellek és technológiák bevezetéséhez egyaránt szükség van pénzügyi beruházásokra és házon belüli digitális készségekre. Az Euromediterrán Közgazdászok Szövetsége (EMEA) egy dél-mediterrán kkv-k körében végzett felmérés alapján digitális felkészültségi mutatót dolgozott ki a kkv-k számára. Ez kimutatja, hogy a digitális átalakulásra való felkészültség szintje függ az országos szinten elért infrastrukturális kapacitástól, távközlési és technológiai fejlődéstől, de mikroszinten a cégek kapacitásától is; a nagyobb cégek jobban felkészültek a digitalizációra, a fiatalabb cégek pedig nagyobb valószínűséggel folytatják azt (17).

3.12.

A digitalizáció hátránya, hogy egyes gazdasági ágazatokban munkahelyek szűnnek meg az automatizálás miatt. A civil társadalom fontos szerepet játszhat a munkavállalók képzettségi szintjének növelésében, hogy a digitális átállás igazságos átmenet legyen, összhangban az EU „senkit nem hagyunk hátra” cselekvési tervével.

3.13.

A digitalizáció előmozdítása és a leghatékonyabb szakpolitikai intézkedések kialakítása érdekében kiemelten fontos a digitális átállás megbízható és mérhető mutatók segítségével történő mérése és nyomon követése. 2014 óta az Európai Bizottság kidolgozta a digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő mutatót (DESI) (18), amely rávilágít a különböző tagállamokban a digitalizáció terén elért eredményekre, de egyúttal a digitális szakadék fennmaradására is (19). A DESI-index képezheti a nem uniós földközi-tengeri országok nyomonkövetési keretének alapját.

4.   Általános megjegyzések

4.1.

A digitális átállás mélyreható hatása minden társadalomban és gazdaságban érezhető. Bár a dél-mediterrán térségnek kihívásokkal kell szembenéznie az egyetemes hozzáférhetőség biztosítása és a polgárok digitális készségeinek javítása terén, a többi régióhoz hasonlóan egyre inkább a digitális átállás felé halad, és számos területen profitál ebből.

4.2.

A közösségi távolságtartásra irányuló intézkedések fellendítették az e-kereskedelmet. A vállalkozások és fogyasztók közötti (B2C) és a vállalkozások közötti (B2B) e-kereskedelem fellendülésével az online vásárlás széles körben elterjedt. Afrika legnagyobb e-kereskedelmi szereplőjének, a Jumia vállalatnak a vezérigazgatója az élelmiszer-értékesítés négyszeres bővüléséről számolt be, különösen Tunéziában és Marokkóban, ahol a lezárások az értékesítések 100 %-os növekedését eredményezték (20).

4.3.

A Covid19 miatti iskolabezárások eredményeképp gyors ütemben virágzott fel az e-oktatás. A kormányok még néhány e-tanulási platformot is bevezettek, ilyen például a „Darsak” platform Jordániában. Egyes országok hibrid rendszert vezettek be, például Egyiptomban (21). Az online platformok nagyon divatossá váltak napjainkban, akár konkrét projektek esetében is, mert biztosítják a kapcsolatot a helyi szakmai szövetségekkel, önkormányzatokkal és a fő szereplőkkel (22). Az uniós finanszírozás egy részét kifejezetten a digitális készségfejlesztési oktatásra/képzésre kellene fordítani, valamint arra, hogy a fiatalok a jövőbeli biztos munka érdekében fejlesszék digitális készségeiket, informatikai és mesterséges intelligenciával kapcsolatos tanulmányokat folytassanak.

4.4.

Az e-kormányzás vélhetően csökkenti a bürokráciát és az adminisztratív eljárások terheit, így a közszolgáltatások hatékonyabban és egyszerűbben biztosíthatók. Emellett eszközként szolgálhat a demokratizálódáshoz és a polgárok aktív részvételének növeléséhez. Az e-kormányzás javítása az uniós tagállamok egyik prioritása, és a DESI-index egyik pillérét képezi. A dél-mediterrán térség szintén ebbe az irányba halad. Marokkó jelentős előrelépést tett a nemzeti e-kormányzati kezdeményezésének megvalósítása terén (23). 2019-ben Egyiptom többek között egy e-fizetési rendszert vezetett be az adók behajtására és a számlák fizetésére. 2020 januárjában Jordánia digitális gazdaságért felelős minisztériuma áthelyezte információs és kommunikációs technológiai (IKT) infrastruktúráját a felhőbe, hogy bővítse a polgároknak nyújtott szolgáltatásokat (24).

4.5.

Az e-egészségügy a szükséges támogatás megszerzésének és biztosításának költséghatékony módja. Az e-egészségügyi megoldások kulcsszerepet játszottak a Covid19 elleni küzdelemben. Ezek a megoldások távorvoslást és mobil egészségügyi alkalmazásokat alkalmaznak. Az elmúlt két évben a járványügyi felügyelethez használt nagy adathalmazok elemzése hasznosnak bizonyult a világjárvány elleni küzdelemben. Tunéziában például egy orvoscsoport elindította a Tobba.tn-t, az online konzultáció digitális platformját (25).

4.6.

A digitális banki szolgáltatások hatékony eszközt kínálnak a pénzügyi kirekesztés felszámolásához, mivel a mobilbanki szolgáltatások már a múltban is bizonyították szerepüket. A pénzügyi technológiai megoldások fellendíthetik a digitális átalakulást, és előmozdíthatják a pénzügyi kirekesztés felszámolását. Ezek a szolgáltatások egyre elterjedtebbek, céljuk a csekkek és készpénzes tranzakciók teljes kiváltása, ami az idősek kirekesztését okozhatja, akik esetleg nem rendelkeznek a szükséges digitális készségekkel.

4.7.

Az e-igazságszolgáltatás megkönnyíti a jogi szolgáltatásokhoz való hozzáférést, és csökkenti a bírósági meghallgatások, beadványok stb. költségeit és az ezek igénybevételéhez szükséges időt.

4.8.

A globális felmelegedés jelenlegi hatását, a csökkenő élelmiszer-ellátási láncot és a magasabb élelmiszerárakat figyelembe véve a mezőgazdasági ágazat versenyképesebbé és hatékonyabbá válhat a precíziós mezőgazdaság alkalmazásával, valamint a big data és a blokklánc-technológia felhasználásával. Ezek a megoldások a fejlett hőmérséklet-ellenőrzés és a kisebb munkaerőigény révén nagy hatékonyságot eredményezhetnek a vízgazdálkodás, a talaj tápanyag-gazdálkodása, valamint a betegségek elleni védekezés terén (26), és így az éghajlati problémák enyhítésének eszközévé válhatnak.

4.9.

Az internethasználati minták eltérőek a földközi-tengeri országokban. A dél-mediterrán országokban jellemzően a mobiltelefonokon és a közösségi médián keresztül használják az internetet. Az észak-mediterrán országokkal ellentétben azonban az online vásárlás nem túl gyakori. Ez bizonyos mértékig azzal magyarázható, hogy délen nagymértékű a pénzügyi kirekesztés, és alacsony a bankszámla-tulajdonosok aránya (27).

5.   A digitalizáció útjában álló akadályok

5.1.

A digitalizáció egyik fő akadálya a digitális szakadék, amely nemcsak az országok, különösen a Földközi-tenger országai között húzódik (a hálózati felkészültségi mutató – NRI (28) – 2021. évi kiadása jelentős eltéréseket mutat ki). Nemzeti szinten a különböző népességcsoportok nem ugyanolyan mértékben férnek hozzá a technológiai eszközökhöz. A szakadék a férfiak és a nők, a vidéki és a városi területek, valamint a fiatalok és az idősek között is megfigyelhető. A vállalkozások szempontjából a digitális szakadék alapja a méret és a tevékenységi ágazat, mivel a kisebb cégek – a nagyobb cégektől eltérően – nemcsak az anyagok tekintetében, hanem mindenekelőtt a munkavállalók szükséges továbbképzése terén is túlzott költségekkel szembesülnek. Más társadalmi-gazdasági tényezők, például a jövedelem és az iskolázottság szintje a digitális kirekesztés forrását képezheti.

5.2.

A déli szomszédság legtöbb országában jelentős hiányosságok vannak a mobilinternet-lefedettségben. Ez a probléma különösen a földrajzilag nagy kiterjedésű országokban, például Algériában és Líbiában, valamint kisebb mértékben Egyiptomban merül fel. A digitális infrastruktúrába való beruházás és a stabil, nagy sebességű internetkapcsolatok kiépítése kulcsfontosságú a vidéki területeken, ahol a digitalizáció az inkluzív növekedés potenciális motorja lehet (29).

5.3.

A digitális analfabetizmust, amely az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők körében gyakrabban fordul elő, a digitalizáció másik akadályaként szokták emlegetni. Ez az oktatási és szakképzési programok reformját teszi szükségessé, hogy azok tartalmazzák a jövőbeli munkaerőpiac számára létfontosságú digitális készségeket. A digitalizáció részét képezi továbbá a munkavállalók továbbképzési igényeinek.

5.4.

A digitális jártasságot a nemi tényezők is befolyásolják, mivel a férfiak általában jobban hozzáférnek a digitális eszközökhöz, és ennek megfelelően jobban ismerik a digitális készségeket. Tunéziában a férfiak 72,5 %-a használja az internetet, míg a nők esetében ez az arány 61,1 %. Néhány ország már áthidalta ezt a szakadékot. Szlovéniában például ez a különbség kevesebb mint 2 százalékpont: a férfiak 87,2 %-a, a nőknek pedig 86 %-a használja az internetet. Törökországban viszont mélyebb, 11,2 százalékpontos a nemek közötti szakadék az internet-hozzáférés terén (az ITU távközlési/IKT-mutatókat tartalmazó globális adatbázisa). Az uniós tagállamok elkötelezték magukat amellett, hogy 2030-ig áthidalják a digitális készségek terén a nemek között húzódó szakadékot azáltal, hogy olyan szakpolitikákat dolgoznak ki, amelyek ösztönzik a lányokat az IKT-tantárgyak tanulására, és a „Nők a digitális világban” (Women in Digital – WiD) eredménytáblán keresztül nyomon követik az elért eredményeket.

6.   A digitalizációval összefüggő kockázatok

6.1.

A kormányokat, a vállalkozásokat és a polgárokat egyre jobban aggasztja, hogy fokozatosan elveszítik az ellenőrzést az adataik felett, ami reflektorfénybe helyezi a „digitális szuverenitás” kérdését. Ez hatással van az országok innovációs képességére, ahogy azon képességükre is, hogy a digitális környezetben jogszabályokat alkossanak (30). Ezek az aggodalmak megalapozottak, mivel Európa és a mediterrán térség lemaradásban van a mesterséges intelligenciába történő beruházások terén, miközben a közösségi médiát uraló külföldi óriásvállalatok egyre nagyobb befolyásra tesznek szert.

6.2.

Egyes földközi-tengeri országok vonakodnak a gyors digitális átállástól. A politikai akarat hiánya a lakosság feletti ellenőrzés elvesztésétől való félelemből fakad, ami tartalomszűréshez és cenzúrázáshoz vezet. Eközben a digitális eszközök lehetővé tudják tenni a civil társadalmi szervezetek számára, hogy hallassák a hangjukat és előmozdítsák a demokráciát. A 2015-ös Nobel-békedíjjal kitüntetett tunéziai nemzeti párbeszéd kvartettje a példa arra, hogy a civil társadalmi szervezetek milyen fontos szerepet játszhatnak egy társadalom békés átalakulásában.

6.3.

Mivel a digitalizáció megnyitja az utat a társadalmi és gazdasági fejlődés előtt, egy független hatóságnak megfelelő digitális szabályozási keretet kell létrehoznia, előmozdítva a digitális jogok elveit, például a hálózatsemlegességet.

6.4.

A gyors digitalizáció növeli a kiberfenyegetések kockázatát. A hatóságok kulcsszerepet játszanak a felhasználók védelmét szolgáló, jól megtervezett jogi keret létrehozásában. Jelenleg Marokkó, Tunézia, Algéria és Egyiptom is elfogadott kiberbiztonsági jogszabályokat. Ezekből a rendelkezésekből azonban hiányoznak az adatvédelmi elemek (31). Ez pedig alapvető fontosságú az érzékeny személyes adatok, például az egészségügyi stb. adatok védelme szempontjából.

6.5.

Az adatvédelem a digitális átállás egyik legfontosabb területe. A politikai döntéshozók napirendjén kiemelt helyen szerepel a tulajdonjog kérdése és a hatalmas mennyiségű adat védelme, válaszul a nagy adathalmazok elemzésében tapasztalt fellendülésre, valamint a közösségimédia-platformok hatalmának és befolyásának példátlan megerősödésére. Egyesek szerint a szabályozási keret a déli szomszédságban még mindig fejletlen, és a kialakulóban lévő technológiákra vonatkozó jogszabályokat nem fogadják el elég gyorsan (32). Vannak olyan országok, amelyek még annak is hangot adnak, hogy nincs meg a politikai akarat az ügyben való előrelépésre. A probléma még súlyosabb az érzékeny adatok esetében, például az egészségügyi alkalmazásokkal és platformokkal összefüggésben. Ugyanis szkepticizmus tapasztalható a déli országokban, ahol még mindig nincsenek jogszabályok az általános adatvédelemre és a magánélet hasonló védelmére. Európában a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály és a digitális piacokról szóló jogszabály célja, hogy biztonságosabb digitális teret hozzon létre a felhasználók számára, miközben előmozdítja az innovációt és a versenyképességet.

6.6.

A digitalizáció másik veszélye a digitális kalózkodás. A szellemitulajdon-jogi oltalom alatt álló digitalizált alkotások rendkívül könnyen és olcsón lemásolhatók és széles körben terjeszthetők. A kreatív vállalkozásokat jobban sújtja majd ez a jelenség, és hatékony jogszabályok hiányában a művészek és a kreatív munkavállalók üzleti modelljei fenntarthatatlanná válnak.

6.7.

A digitalizáció a polgárok elnyomásához vezethet. Néhány országban a hatóságok támadják a digitális jogokat, mivel a digitalizációt megfigyelési eszköznek tekintik. A világjárvány miatt például helymeghatározási alkalmazásokat használtak a vírus terjedésének nyomon követésére, ami aggályokat vetett fel az emberi jogokkal kapcsolatban (33). Az a lehetőség, hogy minden digitális tevékenységet nyomon kövessenek, komoly fenyegetést jelent a demokráciára nézve, és az elnyomás eszközeként szolgálhat. Az internet szabadságáról szóló 2021. évi jelentés Franciaországot helyezi az első helyre, amely ország 100-ból 78 pontot ért el, míg Olaszország 76, Tunézia 63, Marokkó 53, Libanon 51, Jordánia 47, Törökország 34, Egyiptom pedig 26 pontot (34).

6.8.

Az állandósuló digitális szakadék nagyobb egyenlőtlenségekhez és széttartó fejlődéshez vezethet a földközi-tengeri térségben. Egyes országok nem rendelkeznek digitális infrastruktúrával (lefedettség vagy vezetékes széles sávú hozzáférés), illetve egyes távoli és vidéki térségekben egyszerűen hiányzik a lefedettség vagy a 4G/5G hálózat. A kialakult szakadék másik oka a digitális készségek hiánya a lakosság körében és a digitális analfabetizmus. Különösen a déli országokban gyakoribb az alacsony szintű digitális jártasság, elsősorban a nők és az idősek körében (35).

6.9.

A technológiai óriások kialakulása akadályozza a tisztességes versenyt a digitális piacokon. Az adókijátszás tisztességtelenné teszi a piacokat a feltörekvő helyi kkv-k számára, amelyek túlélése így nagyon valószínűtlen. Hozzájárul a digitális képzettséggel rendelkező munkaerő elszívásához is. A technológiai óriásokkal kapcsolatos másik kockázat az, hogy rendelkeznek az ahhoz szükséges kapacitással, hogy elnyeljék a feltörekvő szereplőket, ami monopóliumokat hoz létre, és megakadályozza, hogy Európában és a Földközi-tenger térségében digitális csomópontok jöjjenek létre. Ennek oka lehet a szabályozási keret hiánya, sőt a multinacionális vállalatok számára nyitva álló és a tisztességes versenyt hátrányosan befolyásoló adózási kiskapuk is.

6.10.

Az ENSZ emberi jogi egyezményeinek és az ILO egyezményeinek nem megfelelő végrehajtása a mediterrán térség egyes államaiban akadályozza a független civil társadalmi szervezetek – köztük a nem kormányzati szervezetek, független szakszervezetek és munkáltatói érdekképviseleti szervezetek – létrehozását, ami veszélyezteti a fenntartható digitális átállást. Az EGSZB ezért kifejezetten hangsúlyozza, hogy az ENSZ emberi jogi egyezményeit és az ILO egyezményeit a földközi-tengeri térség valamennyi államában ambiciózusan végre kell hajtani, hogy a digitális átállás valóban hozzájárulhasson a virágzó ökológiai, gazdasági és társadalmi fejlődéshez.

6.11.

Emellett az ukrajnai háború komoly fenyegetést jelent a régió országai számára, és a kiberbiztonsági támadások nagyobb kockázatával járhat.

---

(1)  Bukht, R. és Heeks, R., „Defining, conceptualising and measuring the digital economy”, Development Informatics Working Papers, 68. sz., 2017.

(2)  2019. évi jelentés a digitális gazdaságról, UNCTAD.

(3)  A digitális egységes piac célja a hálózati összekapcsoltság hozzáférhetőségének, minőségének és biztonságának javítása a tagállamokon belül. https://ec.europa.eu/eurostat/cache/infographs/ict/bloc-4.html.

(4)  Az európai digitális évtized négy fő pillérből áll: készségek, infrastruktúra, kormányzat és vállalkozások: https://ec.europa.eu/info/funding-tenders/find-funding/eu-funding-programmes/digital-europe-programme_hu.

(5)  https://ec.europa.eu/info/strategy/priorities-2019-2024/europe-fit-digital-age/europes-digital-decade-digital-targets-2030_hu

(6)  A Fejlesztési Célú Digitalizációs (D4D) Központ.

(7)  Langendorf, M., „Applying Europe’s Digital Agenda in Mediterranean Partner Countries: Opportunities and Pitfalls”, IEMed. Mediterranean Yearbook, 2021.

(8)  Megújított partnerség a déli szomszédsággal, Európai Bizottság, 2021.

(9)  Working from home: From invisibility to decent work, ILO, 2021

(10)  Al Azzawi, S., „Lives Versus Livelihoods: Who Can Work from Home in MENA?”, ERF munkadokumentum, 1471. sz., 2021.

(11)  A Parlamenti Kutatási Szolgáltatások Főigazgatóságának tájékoztatója a lecsatlakozáshoz való jogról, PE 642.847–2020. július.

(12)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Jobb munkakörülmények egy erősebb szociális Európáért: a digitális átállás előnyeinek teljes körű kiaknázása a jövő munkaerőpiacán (COM(2021) 761 final) – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a platformalapú munkavégzés munkakörülményeinek javításáról (COM(2021) 762 final) (HL C 290., 2022.7.29., 95. o.).

(13)  Az EGSZB tájékoztató jelentése: Digitalizáció és kkv-k a földközi-tengeri térségben.

(14)  Kergroach, S., „Giving momentum to SME digitalization”, Journal of the International Council for Small Business, 1. évf., 1. sz., 2020, 28–31. o.

(15)  Az OECD kkv-kről és vállalkozásokról szóló 2019-es kitekintése.

(16)  Az EGSZB tájékoztató jelentése: A kkv-k és közepes piaci tőkeértékű vállalatok hozzáférése a finanszírozáshoz a 2014–2020 közötti időszakban: lehetőségek és kihívások.

(17)  Ayadi, R. és Forouheshfar, Y., „MSMEs digitalization in the Mediterranean: A new digital preparedness index”, az EMANES munkadokumentuma, 2022, hamarosan közzéteszik.

(18)  https://digital-strategy.ec.europa.eu/en/policies/desi

(19)  https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/ip_21_5481

(20)  Sidło, K., „Digital Transformation in the Southern Neighbourhood”, EuroMeSCo Euromed-felmérés, 2021.

(21)  El Kadi, T.H., „Uneven Disruption: Covid-19 and the digital divide in the Euro-Mediterranean Region”, IEMed Mediterranean Yearbook, 2020.

(22)  Ebben a projektben például az a javaslat született, hogy a platform tulajdonosa az EU, az önkormányzatok, az egyetemek, valamint a törökországi, marokkói, egyiptomi és algériai vállalkozások és oktatási minisztériumok legyenek: Akpınar P., van Heukelingen, N., Babüroğlu O.N. és Durukan, F.R., „A new formula for collaboration: Turkey, the EU & North Africa”, 2022.

(23)  Digital Government Review of Morocco, OECD, 2018

(24)  El Kadi, T.H., „Uneven Disruption: Covid-19 and the digital divide in the Euro-Mediterranean Region”, IEMed Mediterranean Yearbook, 2020.

(25)  El Kadi, T.H., „Uneven Disruption: Covid-19 and the digital divide in the Euro-Mediterranean Region”, IEMed Mediterranean Yearbook, 2020.

(26)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az energetikai és a digitális átállás támogatása a vidéki térségekben (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 486., 2022.12.21., 59. o.).

(27)  El Kadi, T.H., „Uneven Disruption: Covid-19 and the digital divide in the Euro-Mediterranean Region”, IEMed Mediterranean Yearbook, 2020.

(28)  https://networkreadinessindex.org/nri-2021-edition-press-release/

(29)  Intelligens városok és inkluzív növekedés, OECD, 2020.

(30)  A Parlamenti Kutatási Szolgáltatások Főigazgatóságának tájékoztatója Európa digitális szuverenitásáról (PE 651.992–2020. július).

(31)  Langendorf, M., „Applying Europe’s Digital Agenda in Mediterranean Partner Countries: Opportunities and Pitfalls”, IEMed. Mediterranean Yearbook, 2021.

(32)  Sidło, K., „Digital Transformation in the Southern Neighbourhood”, EuroMeSCo Euromed-felmérés, 2021.

(33)  Langendorf, M., „Applying Europe’s Digital Agenda in Mediterranean Partner Countries: Opportunities and Pitfalls”, IEMed. Mediterranean Yearbook, 2021.

(34)  https://freedomhouse.org/policy-recommendations/internet-freedom

(35)  Sidło, K., „Digital Transformation in the Southern Neighbourhood”, EuroMeSCo Euromed-felmérés, 2021.