(1)

A digitális gazdaság az elmúlt évtizedben gyökeresen megváltoztatta a belső piacot. Az Unió célja egy olyan digitális gazdaság létrehozása, amely – az Európa-szerte mindenki számára és mindenütt, így a vidéki, távoli és ritkán lakott területeken, valamint a közlekedési folyosókban is elérhető, kiváló, megbízható és biztonságos hálózati összekapcsoltságra építve – fenntartható gazdasági és társadalmi előnyöket kínál. Az (EU) 2018/1972 európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) 2. cikkének 2. pontjában meghatározott, rendkívül nagy kapacitású hálózatokon alapuló, kiváló minőségű digitális infrastruktúra alapvetően fontos a modern és innovatív gazdaság szinte valamennyi ágazata számára. Amellett, hogy innovatív szolgáltatásokat, hatékonyabb üzleti műveleteket és intelligens, fenntartható, digitális társadalmakat biztosíthat, hozzájárulhat az uniós éghajlat-politikai célok eléréséhez is. Stratégiai jelentőséggel bír a társadalmi és területi kohézió, és összességében az Unió versenyképessége, rezilienciája, digitális szuverenitása és digitális vezető szerepe szempontjából. A digitalizáció jelentős hatással van az Unióban élő emberek mindennapi társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális életére. E tekintetben a korlátozott hozzáférés és a hálózat elégtelen bővítése elmélyítheti a társadalmi egyenlőtlenségeket, és ezáltal új digitális szakadékot teremthet azok között, akik teljes mértékben ki tudják használni a hatékony és biztonságos digitális konnektivitás előnyeit, lehetővé téve számukra, hogy szolgáltatások széles köréhez férjenek hozzá, és azok között, akik erre nem képesek. Ezért a rendkívül nagy kapacitású hálózatok vidéki, távoli és ritkán lakott régiókban, valamint szociális lakásokban történő bevezetésének a társadalmi befogadás kulcsfontosságú elemeként prioritást kell élveznie az állami beruházási projektekben. Ezért a magán- és az állami szektorban tevékenykedő természetes és jogi személyeknek egyaránt lehetőséget kell kapnia arra, hogy a digitális gazdaság részévé váljanak.

(2)

A Covid19-világjárvány során tovább gyorsult a technológiai fejlődés, exponenciálisan bővült a szélessávú forgalom, és egyre nagyobb kereslet mutatkozott a fejlett, rendkívül nagy kapacitású konnektivitás iránt. Ennek eredményeként az „Európai digitális menetrend” című, 2010. május 19-i bizottsági közleményben 2010-ben meghatározott célértékek időközben nagyrészt teljesültek, azonban el is avultak. A 30 Mb/s sebességű internet-hozzáféréssel rendelkező háztartások aránya 2013 és 2022 között 58,1 %-ról 90 %-ra nőtt. A csupán 30 Mb/s sebességű internetkapcsolat célként ma már nem időtálló, és nem igazodik az (EU) 2018/1972 irányelvben meghatározott, a hálózati összekapcsoltság és a széles körű elérhetőség jellemezte rendkívül nagy kapacitású hálózatok biztosítására irányuló új célkitűzésekhez sem. Ezért az (EU) 2022/2481 európai parlamenti és tanácsi határozatban (4) az Unió 2030-ra vonatkozóan aktualizált célokat határozott meg, amelyek jobban megfelelnek a jövőben várható konnektivitási igényeknek: a cél immár az, hogy minden európai háztartásban elérhető legyen a gigabites hálózat, és az összes lakott területen olyan új generációs, vezeték nélküli nagy sebességű hálózat álljon rendelkezésre, amely legalább az 5G-vel egyenértékű teljesítményre képes.

(3)

Az említett célok elérése érdekében a szakpolitikáknak azt kell célozniuk, hogy Unió-szerte gyorsabbá, egyszerűbbé és olcsóbbá váljon a rendkívül nagy kapacitású vezetékes és vezeték nélküli hálózatok kiépítése, ideértve a megfelelő tervezést, a szorosabb koordinációt és egyszerűsített és racionalizált engedélyezési eljárások kialakítását, amelyekkel az üzemeltetők és a nemzeti közigazgatások adminisztratív terhei egyaránt mérsékelhetők.

(4)

Az űr- és a földfelszíni infrastruktúra integrálása fontos a konnektivitás kiépítéséhez és a digitális infrastruktúra következő hullámára való felkészüléshez, lehetővé téve az Unió számára, hogy vezető szerepet töltsön be. A közelmúltban végbement műszaki fejlődésnek köszönhetően műholdas kommunikációs rendszerek jelentek meg, és ezek egyre több nagy sebességű és viszonylag alacsony késleltetésű konnektivitási szolgáltatást kínálnak, lehetővé téve a konnektivitást és növelve a kohéziót Unió-szerte, többek között a legkülső régiókban, valamint a vidéki, távoli és ritkán lakott területeken is. E tekintetben az (EU) 2023/588 európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) által biztosított forrásokat, és különösen a jövőbeli műholdas rendszerek potenciális kereskedelmi internet-hozzáférési képességeit esetleg figyelembe lehet venni a rendkívül nagy kapacitású vezetékes és vezeték nélküli hálózatok Unió-szerte történő tervezése és kiépítése során, és e források lehetőség szerint hozzájárulhatnak a rendkívül nagy kapacitású hálózatok kiépítéséhez. Fontos hangsúlyozni, hogy a műholdas összeköttetés olyan földi elemeket is tartalmaz, amelyek telepítését e rendelet megkönnyítheti.

(5)

A rendkívül nagy kapacitású hálózatok Unión belüli kiépítése jelentős beruházásokat igényel, amelyek számottevő hányadát a közműépítési munkák költségei teszik ki. A fizikai infrastruktúra megosztásának köszönhetően kevésbé lenne szükség költséges közműépítési munkákra, és hatékonyabban lehetne kiépíteni a fejlett szélessávú hálózatokat.

(6)

A rendkívül nagy kapacitású hálózatok kiépítéséhez kapcsolódó költségek túlnyomó része a kiépítési folyamat következőkkel kapcsolatos hatékonyságbeli hiányosságainak tulajdonítható: a) a meglévő passzív infrastruktúra, például alépítmények, kábelcsatornák, ellenőrzőaknák, szekrények, oszlopok, antennatornyok, antennaszerkezetek, más tornyok és egyéb alátámasztó szerkezetek használata; b) a hálózatüzemeltetők vagy a közszférabeli szervezetek által végzett építési munkák összehangolásával kapcsolatos szűk keresztmetszetek; c) a megterhelő és hosszadalmas közigazgatási engedélyezési eljárások; valamint d) az épületeken belüli hálózatkiépítéssel kapcsolatos akadályok, amelyek – különösen a vidéki térségekben – jelentős pénzügyi akadályokat eredményezhetnek.

(7)

A 2014/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (6), amelyet a szélessávú hálózatok kiépítési költségeinek csökkentése iránti igényre válaszul fogadtak el, intézkedéseket tartalmaz az infrastruktúra megosztására, az építési munkák összehangolására és az adminisztratív terhek csökkentésére vonatkozóan. A rendkívül nagy kapacitású hálózatok – többek között az optikai és az 5G-hálózatok – kiépítésének további megkönnyítése érdekében az Európai Tanács – az Európa digitális jövőjének alakításáról szóló, 2020. június 9-i következtetéseiben – felkérte a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a hálózatok kiépítésével kapcsolatban felmerülő jelenlegi és jövőbeli szükségletek kielégítését célzó további intézkedéseket tartalmazó csomagot, többek között a 2014/61/EU irányelv felülvizsgálata révén.

(8)

A 2014/61/EU irányelvben meghatározott intézkedések hozzájárultak a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kevésbé költséges kiépítéséhez. Ezeket az intézkedéseket azonban meg kell erősíteni és egyszerűsíteni kell a költségek további csökkentése és a hálózatkiépítés felgyorsítása érdekében.

(9)

A meglévő köz- és magáninfrastruktúrák hatékonyabb használatát, valamint az új közműépítési munkák költségeinek és akadályainak csökkentését célzó intézkedések vélhetően jelentősen hozzájárulnak majd a rendkívül nagy kapacitású hálózatok gyors és széles körű kiépítésének biztosításához, többek között a vidéki, távoli és ritkán lakott területeken, valamint a közlekedési folyosókban. Ezeknek az intézkedéseknek úgy kell fenntartaniuk a tényleges versenyt, hogy ne veszélyeztessék a meglévő infrastruktúrák biztonságát, védelmét és zavartalan működését vagy a közegészséget és a környezetet. Figyelembe kell venni a megfelelő módszereket és a tudományos adatokat.

(10)

Néhány tagállam intézkedéseket fogadott el a szélessávú hálózatok kiépítésével járó költségek csökkentésére, és ezek némelyike túlmutat a 2014/61/EU irányelv rendelkezésein. Ezek az intézkedések azonban továbbra is nagyon eltérőek a tagállamok között, és Unió-szerte eltérő eredményekhez vezettek. Némelyik ilyen intézkedés uniós szintű összehangolása és új, megerősített intézkedések bevezetése jelentősen hozzájárulhatna a digitális egységes piac jobb működéséhez. Ezenkívül a szabályozási követelmények közötti különbségek és az uniós szabályok következetlen végrehajtása esetenként akadályozza a közműcégek közötti együttműködést. Az eltérések akadályozhatják a piacra lépést a nyilvános elektronikus hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy ilyen hálózatok szolgáltatására engedéllyel rendelkező, valamint a kapcsolódó eszközöket szolgáltató, az (EU) 2018/1972 irányelv 2. cikkének 29. pontjában meghatározott új vállalkozások esetében is. Az említett eltérések következtében a releváns szereplők új üzleti lehetőségektől eshetnek el, ami akadályozza a rendkívül nagy kapacitású hálózatokhoz kapcsolódó fizikai infrastruktúrák használata és kiépítése belső piacának kialakulását. Ezenkívül a tagállamok által az (EU) 2020/1307 bizottsági ajánlás (7) alapján elfogadott nemzeti ütemtervekben és végrehajtási jelentésekben bejelentett intézkedések nem fedik le a 2014/61/EU irányelv valamennyi területét, és nem foglalkoznak következetesen és teljes körűen valamennyi kérdéssel. Mindez annak ellenére tapasztalható, hogy a koherens és jelentős hatás elérése érdekében rendkívül fontos a teljes kiépítési folyamatot érintő, ágazatokon átívelő fellépés. A tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy folytassák az (EU) 2020/1307 ajánlásban meghatározott azon bevált gyakorlatok végrehajtását, amelyek a minimális harmonizáció elvével összhangban megkönnyíthetik e rendelet végrehajtását.

(11)

E rendelet célja, hogy a rendkívül nagy kapacitású hálózatok mielőbbi kiépítése és a gyorsabb ágazatközi koordináció érdekében – beleértve a gerinchálózatokat és a legalább az 5G-vel egyenértékű teljesítményre képes, új generációs, vezeték nélküli nagy sebességű hálózatokat is – megerősítsen és harmonizáljon bizonyos Unió-szerte alkalmazandó jogokat és kötelezettségeket. Az elektronikus hírközlési piacok tartós széttagoltsága miatt az elektronikus hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy ilyen hálózatok szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozások nem képesek méretgazdaságosságot megvalósítani. A magas színvonalú hálózati összekapcsoltság hiánya az Unióban jelentős csökkenő hatással lehet a határokon átnyúló kereskedelemre és szolgáltatásnyújtásra, mivel számos szolgáltatás csak akkor nyújtható, ha Unió-szerte megfelelően működő hálózat áll rendelkezésre. E rendelet egyenlőbb versenyfeltételeket teremt, ugyanakkor nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy olyan, az uniós joggal összhangban lévő nemzeti szabályokat vezessenek be vagy tartsanak fenn, amelyek az e rendeletben meghatározott jogok és kötelezettségek kiegészítése vagy azok meghaladása révén a meglévő fizikai infrastruktúra közös használatát vagy új fizikai infrastruktúra hatékonyabb és gyorsabb kiépítését mozdítják elő, és megoldásokat kínálnak e rendelet céljainak elérésére. A tagállamok például elfogadhatnak szigorúbb vagy részletesebb szabályokat azzal a céllal, hogy lerövidítsék a kiépítéshez szükséges engedélyek megadására vagy elutasítására vonatkozó határidőket, kiegészítő mentességeket vezethetnek be az engedélyek alól, kiterjeszthetik az építési munkák összehangolására vonatkozó rendelkezéseket a magánfinanszírozású projektekre, vagy előírhatják, hogy a fizikai infrastruktúrára vagy a tervezett építési munkákra vonatkozóan több információt kell valamely egyablakos információs pont rendelkezésére bocsátani elektronikus formában, kiterjeszthetik a meglévő fizikai infrastruktúrához való hozzáférésre vonatkozó rendelkezéseket a magántulajdonban lévő épületekre, valamint további intézkedéseket vezethetnek be az engedélyezési eljárások felgyorsítása érdekében, feltéve, hogy mindez nem sérti az uniós jogot, így e rendelet rendelkezéseit sem.

(12)

A jogbiztonság érdekében, többek között az (EU) 2018/1972 irányelv II. része II. címének II–IV. fejezete, a 2002/77/EK bizottsági irányelv (8), valamint az (EU) 2022/2555 európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) alapján bevezetett konkrét szabályozási intézkedések tekintetében, az említett irányelvek rendelkezései elsőbbséget élveznek e rendelettel szemben. Ez a rendelet nem érinti a nemzeti szabályozó hatóságok azon lehetőségét, hogy az (EU) 2018/1972 irányelvvel összhangban fenntartsanak vagy bevezessenek e rendelet hatályán kívül eső intézkedéseket, mint például az épületen belüli vezetékekhez való hozzáférésre vonatkozó kötelezettségeket.

(13)

Az üzemeltetők számára, különösen az új belépők esetében, jóval hatékonyabb lehet, ha a rendkívül nagy kapacitású hálózatok, illetve a kapcsolódó eszközök kiépítése céljára a meglévő fizikai infrastruktúrákat – akár más közüzemek infrastruktúráit – használják. Ez különösen érvényes az olyan területeken, ahol nem áll rendelkezésre megfelelő elektronikus hírközlő hálózat, vagy ahol egy új fizikai infrastruktúra kiépítése esetleg nem valósítható meg gazdaságosan. Ezen túlmenően az ágazatközi szinergiák jelentősen csökkenthetik annak szükségességét, hogy a rendkívül nagy kapacitású hálózatok kiépítése miatt építési munkákra kerüljön sor. A meglévő infrastruktúrák használatának gyakorlata mérsékelheti az építési munkákhoz kapcsolódó társadalmi és környezeti költségeket is, mint amilyen a szennyezés, a zaj és a forgalomtorlódás. Ennélfogva célszerű e rendeletet nemcsak az üzemeltetőkre alkalmazni, hanem az elektronikus hírközlő hálózati elemek fogadására alkalmas, kiterjedt és mindenütt jelenlévő fizikai infrastruktúrák – például a villamosenergia-, a gáz-, és a vízellátást biztosító, illetve a víz- és szennyvízelvezetési, a fűtési és a közlekedési szolgáltatások biztosítására szolgáló fizikai hálózatok – tulajdonosaira vagy az azok használatára jogosult személyekre is. A használatra jogosultak esetében mindez nem érinti valamely harmadik fél tulajdonjogait, és nem korlátozza e jogok gyakorlását. E célból adott esetben a bérlők jogait is figyelembe kell venni.

(14)

A rendkívül nagy kapacitású hálózatok belső piacon való jobb kiépítése érdekében e rendeletnek meg kell állapítania, hogy a nyilvános elektronikus hírközlő hálózatokat szolgáltató, illetve a kapcsolódó eszközöket biztosító vállalkozások (beleértve a közintézményeket is) tisztességes és észszerű, ugyanakkor a tulajdonjogok rendes gyakorlásával összeegyeztethető feltételek mellett jogosultak hozzáférni a fizikai infrastruktúrákhoz, függetlenül ezen infrastruktúrák elhelyezkedésétől. A fizikai infrastruktúrához való hozzáférés biztosítására vonatkozó kötelezettség nem érintheti az annak a földterületnek vagy épületnek a tulajdonosát megillető jogokat, amelyen vagy amelyben az adott infrastruktúra található.

(15)

Különösen figyelembe véve az elsődlegesen kapcsolódó eszközöket biztosító vállalkozások, például a „toronyvállalatok” gyors fejlődését, valamint a vezeték nélküli elektronikus hírközlő hálózatok elemeinek kiépítésére alkalmas fizikai infrastruktúrához, például az 5G-hez való hozzáférés nyújtásában betöltött egyre jelentősebb szerepüket, a „hálózatüzemeltető” fogalommeghatározása az elektronikus hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy ilyen hálózatok szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozásokon és a más típusú hálózatok – például a közlekedési, a gáz- vagy a villamosenergia-hálózatok – üzemeltetőin felül kiterjed a kapcsolódó eszközöket biztosító vállalkozásokra is, amelyekre így az épületen belüli fizikai infrastruktúrára és az ahhoz való hozzáférésre vonatkozó rendelkezések kivételével érvényes lesz az e rendeletben meghatározott valamennyi kötelezettség és előny. Annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a szolgáltatás folytonosságát és a kapcsolódó eszközök tervezett kiépítésének kiszámíthatóságát, azoknak a jogi személyeknek, amelyek elsődleges tevékenységük keretében olyan földterületek bérlői vagy olyan földterületek felett élveznek a tulajdonjogtól eltérő jogokat, amelyeken a rendkívül nagy kapacitású hálózatok elemeinek kiépítése céljából létesítmények telepítését tervezik vagy ilyen létesítményeket telepítettek, illetve akik a földtulajdonosok nevében a bérleti szerződéseket kezelik, és az üzemeltetőknek jóhiszeműen tárgyalásokat kell folytatniuk a földterülethez való hozzáférésről, és tájékoztatniuk kell a nemzeti szabályozó hatóságokat megállapodásaikról, így többek között a kialkudott árról is, amelynek adott esetben tükröznie kell a piaci feltételeket. A tagállamok az ilyen tárgyalások megkönnyítése érdekében iránymutatást nyújthatnak, különösen a földterülethez való hozzáférés árát illetően.

(16)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az e rendeletben meghatározott kötelezettségeket kiterjesszék az e rendelet hatálya alá nem tartozó szervekre – például jogi személyiséggel törvény által nem felruházott olyan szervezeti egységekre, amelyek rendelkeznek jogképességgel, és teljes mértékben részt vehetnek gazdasági ügyletekben –, vagy a közjogi szervektől koncessziót kapott vállalkozásokra.

(17)

Alacsony fokú differenciáltságuk miatt a szóban forgó hálózatok fizikai létesítményei – a fő szolgáltatás befolyásolása nélkül és minimális átalakítási költségek mellett – gyakran igen sokféle elektronikus hírközlő hálózati elem egyidejű fogadására alkalmasak. Idetartoznak azok az elemek, amelyek a technológiasemlegesség elvével összhangban legalább 100 Mb/s sebességű szélessávú hozzáférési szolgáltatások nyújtására képesek. Ezért az a fizikai infrastruktúra, amelyet kizárólag valamely hálózat más elemeinek fogadására szántak, de amely maga nem minősül aktív hálózati elemnek, tényleges használatától, illetve a rá vonatkozó tulajdonjogoktól függetlenül elvileg használható különböző elektronikus hírközlési kábeleknek, berendezéseknek vagy az elektronikus hírközlő hálózatok bármely más elemének a fogadására, ha nem állnak fenn biztonsági kockázatok, valamint ha az infrastruktúra tulajdonosának jövőbeli üzleti érdekei ezáltal nem sérülnek. A nyilvános elektronikus hírközlő hálózatokhoz tartozó fizikai infrastruktúra elvileg más hálózatok elemeinek a fogadására is felhasználható. Ezért adott esetben a nyilvános elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatói számára lehetővé kell tenni, hogy más hálózatok kiépítése érdekében hozzáférést biztosítsanak hálózataikhoz. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy adminisztratív alaki követelményeket határozzanak meg a hozzáférés iránti kérelmekre vonatkozóan, például az ilyen kérelmek, a szerződéstervezet vagy a rendkívül nagy kapacitású hálózatok telepítésére vonatkozó projekttervezet formáját illetően. A fő szolgáltatás nyújtásához kapcsolódó konkrét általános érdek érvényesítésének sérelme nélkül az (EU) 2022/2481 határozatban rögzített digitális célok teljesítéséhez való hozzájárulás érdekében ezzel egyidejűleg ösztönözni kell a hálózatüzemeltetők közötti szinergiákat is.

(18)

Indokolt kivétel hiányában a közszférabeli szervezetek tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álló fizikai infrastruktúrák elemei – beleértve azokat az eseteket is, amikor azokat az említett közszférabeli szervezetek nevében feladatok ellátásával megbízott bármely szervezet kezeli, illetve még akkor is, ha ezek az elemek nem valamely hálózat részei – fogadhatják az elektronikus hírközlő hálózatok elemeit is, és ebben az esetben hozzáférhetővé kell tenni őket a rendkívül nagy kapacitású hálózatok, különösen a vezeték nélküli hálózatok hálózati elemei kiépítésének megkönnyítése érdekében. A fizikai infrastruktúrák szóban forgó elemei közé tartoznak például az épületek – beleértve a tetőket és a homlokzat egyes részeit –, az épületek bejáratai, valamint bármely más eszköz, beleértve az utcabútorokat – például a villanypóznákat, az utcai jelzéseket, a közlekedési lámpákat, a hirdetőtáblákat és az útdíjfizető kapukat –, a busz- és villamosmegállók, a metró- és vasútállomások, valamint az alagutak is. A tagállamok feladata, hogy a regionális és helyi hatóságokkal együttműködésben a területükön azonosítsák a fizikai infrastruktúra közszférabeli szervezetek tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álló azon konkrét kategóriáit, amelyek esetében a hozzáférésnyújtási kötelezettségek – például az eszköz építészeti, történelmi, vallási vagy környezeti értéke, a nemzetbiztonság vagy a közúti biztonság miatt – nem alkalmazhatók. A társadalmi elfogadottság és a fenntartható kiépítés biztosítása érdekében a rendkívül nagy kapacitású hálózatok hálózati elemeinek vizuális hatását a minimumra kell szorítani.

(19)

Egész területek maradhatnak összeköttetés nélkül – különösen a vidéki régiókban – amiatt, hogy a közszféra infrastruktúrája nem teszi lehetővé rendkívül nagy kapacitású hálózatok elemeinek telepítését vagy nem alkalmas az ilyen elemek telepítésére. Előfordulhat az is, hogy az ilyen elemek elhelyezésének egyetlen alternatíváját a kereskedelmi épületek jelentik. A távoli és ritkán lakott területeken a konnektivitás biztosítása, valamint a vidéki és városi területek között a lefedettség tekintetében mutatkozó digitális szakadék áthidalása érdekében, a magántulajdonba való beavatkozás minimálisra csökkentése mellett, amennyiben az érintett területen nincs alternatívája a rendkívül nagy kapacitású hálózatok fejlesztésének, a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy bizonyos konkrét feltételek teljesülése esetén a vidéki vagy távoli területeken található kereskedelmi magánépületek tulajdonosainak tisztességes és észszerű feltételek mellett, valamint a piaci feltételeket tükröző árakon hozzáférést kell biztosítaniuk az üzemeltetők számára az ilyen épületekhez. Ez a kötelezettség csak akkor lenne alkalmazandó, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül: az érintett területen nincs ugyanolyan típusú – helyhez kötött vagy mobil – rendkívül nagy kapacitású hálózat, mint amilyet a hozzáférést igénylő fél kíván kiépíteni, és az egyablakos információs ponton keresztül gyűjtött, a kérelem időpontjában rendelkezésre álló információk alapján nincs is tervben ilyen hálózat kiépítése; az érintett területen nincs olyan, a hálózatüzemeltetők vagy közszférabeli szervezetek tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álló meglévő fizikai infrastruktúra, amely műszakilag alkalmas lenne a rendkívül nagy kapacitású hálózatok elemeinek fogadására.

(20)

E rendelet nem sértheti azokat az egyedi biztosítékokat, amelyekre nemzeti jogszabályok értelmében a nemzetbiztonság, a biztonság, a közegészség, a hálózatok – és különösen a kritikus infrastruktúrák – biztonsága és integritása érdekében, valamint a hálózatüzemeltető vagy a közszférabeli szervezet által nyújtott fő szolgáltatás integritásának biztosítása érdekében – különösen az emberi fogyasztásra szánt víz szállítására használt hálózatok esetében – szükség van. Ugyanakkor a nemzeti jogszabályok azon általános szabályai, amelyek megtiltják, hogy a hálózatüzemeltetők az elektronikus hírközlő hálózatokat vagy a kapcsolódó eszközöket szolgáltató vagy az ilyen hálózatok vagy eszközök szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozások fizikai infrastruktúráihoz való hozzáférésről tárgyaljanak, megakadályozhatják a fizikai infrastruktúrákhoz való hozzáférés piacának létrehozását. Az ilyen értelmű általános szabályokat ezért hatályon kívül kell helyezni. A rendeletben foglalt intézkedések ugyanakkor nem akadályozhatják meg, hogy a tagállamok a közüzemi szolgáltatókat azzal ösztönözzék az infrastruktúráikhoz való hozzáférés biztosítására, hogy – az alkalmazandó uniós jogszabályokkal összhangban – a fizikai infrastruktúrájukhoz adott hozzáférésből származó bevételeket nem veszik figyelembe a fő tevékenységükre vagy tevékenységeikre vonatkozó végfelhasználói díjszabás kiszámításakor.

(21)

A jogbiztonság érdekében, és az ugyanazon fizikai infrastruktúrára vonatkozó két különböző hozzáférési rendszer egyidejű alkalmazásából eredő, a hálózatüzemeltetőkre háruló aránytalan terhek elkerülése végett a nemzeti szabályozó hatóságok által az (EU) 2018/1972 irányelv alapján előírt hozzáférésnyújtási kötelezettségek vagy az uniós állami támogatási szabályok alkalmazásából eredő hozzáférésnyújtási kötelezettségek hatálya alá tartozó fizikai infrastruktúrákra mindaddig nem vonatkozhatnak az e rendeletben meghatározott hozzáférésnyújtási kötelezettségek, amíg az említett hozzáférésnyújtási kötelezettségek fennállnak. Ez a rendelet azonban alkalmazandó abban az esetben, ha a nemzeti szabályozó hatóság az (EU) 2018/1972 irányelv alapján olyan hozzáférésnyújtási kötelezettséget írt elő, amely korlátozza az érintett fizikai infrastruktúra használhatóságát. Ez például akkor fordulhat elő, ha a bázisállomások összekapcsolását tervező üzemeltető olyan meglévő fizikai infrastruktúrához kér hozzáférést, amelyre a (EU) 2020/2245 bizottsági ajánlás (10) értelmében vett dedikált nagykereskedelmi kapacitáshoz való hozzáférés piacán hozzáférésnyújtási kötelezettségek vonatkoznak.

(22)

Az arányosság biztosítása és a beruházási ösztönzők megőrzése érdekében a hálózatüzemeltetőknek és a közszférabeli szervezeteknek jogosultnak kell lenniük arra, hogy objektív és megalapozott indokok alapján megtagadják az adott fizikai infrastruktúrához való hozzáférést. Előfordulhat, hogy egy adott fizikai infrastruktúra, amelyre vonatkozóan a hozzáférést kérelmezték, technikai szempontból alkalmatlan az adott célra, ezt indokolhatják bizonyos egyedi körülmények, vagy ha az adott időben nem áll rendelkezésre elegendő szabad hely, vagy ha megfelelően bizonyított – például nyilvánosan hozzáférhető beruházási tervek révén –, hogy a jövőben egyéb helyigény fog felmerülni. A verseny esetleges torzulása vagy a hozzáférés megtagadására vonatkozó feltételekkel való bármely visszaélés elkerülése érdekében az ilyen megtagadásnak kellően megalapozott, objektív és részletes indokokon kell alapulnia. Ezek az indokok nem tekinthetők objektívnek, ha például az elektronikus hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy ilyen hálózatok szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozás fizikai infrastruktúrát épített ki az elektronikus hírközlő hálózat szolgáltatójától eltérő hálózatüzemeltetővel folytatott építési munkák összehangolásának köszönhetően, és az alapján tagadja meg a hozzáférést, hogy az ellenőrzése alatt álló vállalkozás döntései nyomán állítólagosan nem áll rendelkezésre elegendő szabad hely a rendkívül nagy kapacitású hálózatok elemeinek fogadására. Ilyen esetben versenytorzulás következhet be, ha a hozzáférési kérelem által potenciálisan érintett területen nincs más rendkívül nagy kapacitású hálózat. Hasonlóképpen, bizonyos egyedi körülmények között az infrastruktúra megosztása veszélyeztetheti a polgárok biztonságát vagy a közegészséget, a hálózat – így adott esetben akár valamely kritikus infrastruktúrához tartozó hálózat – integritását vagy biztonságát, vagy az ugyanazon infrastruktúrán elsődlegesen biztosított szolgáltatások nyújtását. Továbbá, ha a hálózatüzemeltető már olyan passzív nagykereskedelmi fizikai hozzáférést biztosít az elektronikus hírközlő hálózatokhoz, amely kielégíti a hozzáférést igénylő fél szükségleteit, ideértve például a sötétszál-átengedést vagy a kábelhelymegosztást, a mögöttes fizikai infrastruktúrához való hozzáférés kedvezőtlen gazdasági hatást gyakorolhat egyrészt üzleti modelljére – különösen a kizárólag nagykereskedelmi üzemeltetők esetében –, másrészt a beruházások ösztönzésére, és így akadályozhatja a rendkívül nagy kapacitású hálózatok gyors kiépítését a vidéki és távoli területeken. E rendelet nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy alternatív megoldások – például sötétszál-átengedés vagy kábelhelymegosztás – rendelkezésre állására hivatkozva korlátozzák a hozzáférés megtagadására vonatkozó feltételeket, amennyiben ezek a termékek az adott piacon nem jelentenék az elektronikus hírközlő hálózatokhoz való passzív nagykereskedelmi fizikai hozzáférés életképes alternatív eszközét. A 2002/77/EK irányelv sérelme nélkül el kell kerülni a rendkívül nagy kapacitású hálózatok elemeinek nem hatékony megkettőzését, amely veszélyezteti az induló beruházásokat és a beruházási terveket, különösen a vidéki területeken, ahol a térségben egynél több rendkívül nagy kapacitású hálózat gazdasági szempontból nem feltétlenül életképes, feltéve, hogy az ezirányú döntés eredménye továbbra is megfelel az egyenlő bánásmód elvének. A nagykereskedelmi fizikai hozzáférés ilyen alternatív eszközeire vonatkozó feltételek tisztességes és észszerű jellegének értékelése során figyelembe kell venni többek között a hozzáférést biztosító, nyilvános elektronikus hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy ilyen hálózatok szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozás üzleti modelljét, valamint azt, hogy adott esetben kerülendő, hogy bármelyik fél esetlegesen fennálló jelentős piaci ereje tovább fokozódjon, továbbá azt is figyelembe kell venni, hogy a hozzáférést nyújtó fél összeköti vagy összekapcsolja-e a hozzáférést olyan szolgáltatásokkal, amelyek nem tekinthetők feltétlenül szükségesnek.

(23)

A beruházási ösztönzők megőrzése, valamint a végfelhasználók helyiségeit összekapcsoló üvegszálas hálózat kiépítésében elsőként lépő üzemeltető üzleti modelljére gyakorolt kedvezőtlen és nem szándékolt gazdasági hatásoknak különösen a vidéki térségekben való elkerülése érdekében a tagállamok – ha nemzeti jogukban az uniós joggal összhangban már alkalmaznak hasonló megtagadási indokot – rendelkezhetnek úgy, hogy amennyiben egy elektronikus hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy ilyen hálózatok szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozás hozzáférést kér a célterületén jelen lévő egyetlen száloptikás hálózathoz, a hozzáférést nyújtó fél megtagadhatja a fizikai infrastruktúrájához való hozzáférést, ha méltányos és észszerű feltételek mellett olyan életképes alternatív aktív nagykereskedelmi hozzáférést biztosít, amely alkalmas rendkívül nagy kapacitású hálózatok biztosítására. Ami a szolgáltatás minősége és jellemzői tekintetében a lehetőségeket illeti, az ilyen aktív nagykereskedelmi hozzáférésnek biztosítania kell a kérelmező üzemeltető számára a rendkívül nagy kapacitású hálózatok rendelkezésre állását, valamint azt a lehetőséget, hogy a rendkívül nagy kapacitású hálózatokra jellemző és a passzív hozzáféréshez hasonló minőségű és jellemzőkkel bíró szolgáltatásokat, például sötétszál-átengedést vagy kábelhelymegosztást nyújthasson. Ezen túlmenően az aktív nagykereskedelmi hozzáférés ezen életképes alternatív módjait megkülönböztetésmentes és nyílt alapon kell biztosítani. E célból a más üzemeltetők számára hozzáférést biztosító üzemeltetőnek azonos körülmények közötti azonos feltételeket kell alkalmaznia, és ugyanolyan feltételek mellett és ugyanolyan minőségben kell szolgáltatásokat és tájékoztatást nyújtania más üzemeltetőknek, mint amelyeket saját, illetve leányvállalatainak vagy partnereinek szolgáltatásaihoz nyújt, egyenlő esélyeket biztosítva valamennyi üzemeltető számára, beleértve a szolgáltató üzemeltetőt is.

(24)

A meglévő fizikai infrastruktúra használatának megkönnyítése érdekében, ha az üzemeltetők egy meghatározott területen hozzáférést kérnek, annak a hálózatüzemeltetőnek, illetve közszférabeli szervezetnek, amelynek az adott fizikai infrastruktúra a tulajdonában vagy ellenőrzése alatt áll, ajánlatot kell tennie létesítményei tisztességes és észszerű feltételek – többek között méltányos árak – melletti megosztott használatára vonatkozóan, kivéve ha a hozzáférést objektív és megalapozott indokok alapján megtagadja. A közszférabeli szervezetek számára elő kell írni továbbá, hogy a hozzáférést megkülönböztetésmentes feltételek mellett nyújtsák. A hozzáférés biztosításának feltételeit a körülmények függvényében több különböző tényező is befolyásolhatja. Ezek a tényezők többek között: a) a hálózat biztonságát, védelmét és integritását érintő negatív hatások korlátozása céljából elfogadandó, megelőzési célú biztosítékok; b) kár esetén alkalmazandó egyedi felelősségi szabályok; c) az a tény, ha az infrastruktúra kiépítéséhez állami támogatás felhasználására is sor kerül, a támogatáshoz kapcsolódó vagy a nemzeti jog által az uniós joggal összhangban előírt egyedi feltételeket is ideértve; d) a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítését lehetővé tevő infrastrukturális kapacitás rendelkezésre bocsátásának vagy biztosításának képessége; és e) a nemzeti rendelkezésekből fakadó olyan korlátok, amelyek célja a környezet védelme – beleértve az infrastruktúra vizuális hatásának a társadalmi elfogadottság érdekében történő minimálisra csökkentését –, továbbá a közegészség és a közbiztonság védelme, vagy a települési és országos szintű területrendezési célok teljesítése.

(25)

A nyilvános elektronikus hírközlő hálózatok, illetve a kapcsolódó eszközök fizikai infrastruktúrájába történő beruházásoknak közvetlenül hozzá kell járulniuk az (EU) 2022/2481 határozatban meghatározott célkitűzésekhez, és meg kell előzniük az opportunista magatartást. A hozzáférés tekintetében ez a rendelet kötelezettségeket ír elő a hálózatüzemeltetők, köztük az üzemeltetők, a közüzemi vállalatok és a közszférabeli szervezek számára, ezért a tisztességes és észszerű árak meghatározására és a túlzott árak elkerülésére vonatkozó kritériumoknak figyelembe kell venniük e hálózatüzemeltetők eltérő helyzetét és üzleti modelljét. Így például a hozzáférést biztosító minden félnek méltányos lehetőséget kell kapnia arra, hogy megtéríttesse a fizikai infrastruktúrájához való hozzáférés biztosítása során felmerült költségeket, valamint az ilyen infrastruktúrához való hozzáférés biztosításával kapcsolatos további karbantartási és átalakítási költségeket. Különösképpen, a meglévő fizikai infrastruktúrához való hozzáférésre vagy az építési munkák összehangolására vonatkozó, az üzemeltetőkre, köztük az elektronikus hírközlő hálózatokat és szolgáltatásokat biztosító vagy ilyen hálózatok és szolgáltatások biztosítására engedéllyel rendelkező vállalkozásokra, vagy a csak kapcsolódó eszközöket biztosító vagy azok biztosítására engedéllyel rendelkező vállalkozásokra rótt bármely kötelezettségnek körültekintően figyelembe kell vennie számos tényezőt, így többek között e beruházások gazdasági életképességét kockázati profiljuk alapján, valamint e beruházások méltányos megtérülésének igényét és a beruházás megtérülésére vonatkozó esetleges ütemezést. Végezetül a hozzáférési árakat azon üzemeltetők eltérő üzleti modelljére kellő figyelemmel kell meghatározni, amelyek elsődlegesen kapcsolódó eszközöket biztosítanak, és fizikai hozzáférést kínálnak nyilvános elektronikus hírközlő hálózatokat szolgáltató több szolgáltató számára, figyelembe véve a vonatkozó bizottsági iránymutatást. Az áraknak és a feltételeknek a fizikai infrastruktúrát tulajdonló vagy ellenőrzésük alatt tartó hálózatüzemeltetők és közszférabeli szervezetek általi meghatározásával összefüggésben a hozzáférést biztosító felek vagy a vitarendezési testületek referenciaszempontként használhatják a hozzáférést igénylő és a hozzáférést biztosító felek között létrejött egyes meglévő szerződéseket és kereskedelmi feltételeket annak meghatározásához, hogy az árak és a feltételek tisztességesek és észszerűek-e, mivel azok a szerződés megkötésének időpontjában érvényes piaci árakat és feltételeket tükrözik. Ez nem érinti a vitarendezési testületek általi értékelést, amely figyelembe veheti többek között azt a tényt, hogy a felek által benyújtott szerződések nem felelnek meg az e rendeletben előírt ármegállapítási kritériumoknak.

(26)

Előfordulhat, hogy az a közszférabeli szervezet, amelynek az adott fizikai infrastruktúra a tulajdonában vagy ellenőrzése alatt áll, nem rendelkezik elegendő erőforrással, tapasztalattal vagy a szükséges műszaki ismeretekkel ahhoz, hogy a hozzáférésről tárgyalásokat folytasson az üzemeltetőkkel. Az ilyen közszférabeli szervezetek fizikai infrastruktúrájához való hozzáférés megkönnyítése érdekében ki lehetne jelölni egy szervet, amely koordinálja a hozzáférési kérelmeket, jogi és technikai tanácsadást nyújt a hozzáférési feltételekről folytatott tárgyalásokhoz, és egyablakos információs ponton keresztül elérhetővé teszi az ilyen fizikai infrastruktúrákra vonatkozó releváns információkat. A koordináló szerv a szerződésminták elkészítésében, valamint a hozzáférés-kérelmezési eljárás kimenetelének és időtartamának nyomon követésében is támogathatná a közszférabeli szervezeteket. A szerv abban az esetben is segítséget nyújthat, ha vita merül fel a közszférabeli szervezetek tulajdonában lévő vagy ellenőrzése alatt álló fizikai infrastruktúrához való hozzáféréssel kapcsolatban.

(27)

A tagállami megközelítések következetességének biztosítása érdekében – ugyanakkor a tagállamok eltérő helyzetére figyelemmel – a Bizottság az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületével (BEREC) szoros együttműködésben iránymutatást adhatna a fizikai infrastruktúrához való hozzáférésre vonatkozó rendelkezések alkalmazásáról, így többek között a tisztességes és észszerű feltételek alkalmazásáról. Az iránymutatások kidolgozása során megfelelően figyelembe kell venni az érdekelt felek, a nemzeti hatóságok és a nemzeti vitarendezési testületek véleményét, hogy lehetőség szerint ezek az iránymutatások ne okozzanak zavart a megszilárdult elvek tekintetében, összhangban legyenek a nemzeti vitarendezési testületek eljárási szabályaival, és ne hátráltassák rendkívül nagy kapacitású hálózatok további kiépítését. Az iránymutatás figyelembe vehetné a hálózatüzemeltetők jellemzőit és üzleti modelljét.

(28)

Az üzemeltetők számára kérésre hozzáférést kell biztosítani a kiépítés területén rendelkezésre álló fizikai infrastruktúrákra és tervezett építési munkákra vonatkozó minimális információkhoz. Ez egyrészt lehetővé teszi számukra a rendkívül nagy kapacitású hálózatok kiépítésének hatékony megtervezését, másrészt biztosítja az ilyen hálózatok kiépítésére alkalmas meglévő fizikai infrastruktúra és a tervezett építési munkák leghatékonyabb kihasználását. E minimális információk előfeltételei annak, hogy fel lehessen mérni a meglévő fizikai infrastruktúra adott területen való használhatóságát és a tervezett építési munkák összehangolhatóságát, valamint csökkenteni lehessen a meglévő fizikai infrastruktúrában keletkező károkat. Tekintettel az érintett érdekelt felek számára (adott esetben a köz- és magánfinanszírozású építési munkákra, valamint a meglévő vagy tervezett fizikai infrastruktúrára kiterjedően), valamint az említett információkhoz való (ágazatközi és nemzetközi) hozzáférés megkönnyítése érdekében, az átláthatósági kötelezettségek hatálya alá tartozó hálózatüzemeltetőknek és közszférabeli szervezeteknek ezeket a naprakész minimális információkat egyablakos információs ponton keresztül haladéktalanul, a meghatározott határidőn belül elérhetővé kell tenniük. Ez egyszerűsíti az ilyen információkhoz való hozzáférés iránti kérelmek kezelését, és lehetővé teszi az üzemeltetők számára, hogy kifejezzék a fizikai infrastruktúrához való hozzáférés vagy az építési munkák összehangolása iránti érdeklődésüket, amelyek esetében az időzítés kritikus fontosságú. A tervezett építési munkákra vonatkozó minimális információkat egyablakos információs ponton keresztül kell elérhetővé tenni, amint az információ az érintett hálózatüzemeltető rendelkezésére áll, de minden esetben – és amennyiben engedélyekre van szükség – legkésőbb 3 hónappal az engedélykérelem illetékes hatóságokhoz történő első benyújtása előtt. Az átláthatósági kötelezettségek hatálya alá tartozó hálózatüzemeltetők és közszférabeli szervezetek a rendelkezésre bocsátott minimális információkat proaktívan és önkéntes alapon kiterjeszthetik további jellemzőkre, például – meglévő fizikai infrastruktúra esetében – a fizikai infrastruktúra kihasználtsági szintjére vonatkozó információkra, amennyiben ilyenek rendelkezésre állnak, vagy a sötétszál elérhetőségére vonatkozó indikatív információkra.

(29)

A minimális információkat egy egyablakos információs ponton keresztül arányos, megkülönböztetésmentes és átlátható feltételek mellett haladéktalanul elérhetővé kell tenni annak érdekében, hogy az üzemeltetők benyújthassák információkérésüket. Az egyablakos információs pont tartalmazhat egy elektronikus formátumú adattárat, amely lehetővé teszi az információkhoz való hozzáférést vagy azok elérhetővé tételét, és a kérelmek digitális eszközök, például weboldalak, digitális alkalmazások és digitális platformok használatával való online benyújtását. A hálózat – és különösen a kritikus infrastruktúrák – biztonsága és integritása, a nemzetbiztonság, illetve a jogosan védett üzemi és üzleti titkok sértetlensége érdekében a rendelkezésre bocsátott információk köre korlátozható. Az egyablakos információs pontnak nem kell tárolnia az információkat, feltéve, hogy biztosítja az összekapcsoltságot az információkat tároló más digitális eszközökkel, például internetes portálokkal, digitális platformokkal, adatbázisokkal vagy digitális alkalmazásokkal. Ennek megfelelően az egyablakos információs pont különböző modelljei is elképzelhetők. Az egyablakos információs pont további funkciókat is biztosíthat, például hozzáférést adhat további információkhoz, vagy támogatást nyújthat a meglévő fizikai infrastruktúrákhoz való hozzáférés iránti kérelemre vagy az építési munkák összehangolása iránti kérelemre vonatkozó eljáráshoz.

(30)

Ezenkívül, amennyiben a kérelem észszerűen indokolt, így különösen abban az esetben, ha a meglévő fizikai infrastruktúrák megosztásához vagy az építési munkák összehangolásához szükséges, az üzemeltetők számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy – átlátható, arányos és megkülönböztetésmentes feltételek mellett, továbbá a hálózat biztonságának és integritásának biztosítása, valamint a bizalmas adatkezelés és az üzemi és üzleti titkok védelme érdekében elfogadott biztosítékok sérelme nélkül – helyszíni vizsgálatot végezzenek, illetve tájékoztatást kérjenek a tervezett építési munkákra vonatkozóan.

(31)

Az egyablakos információs pontokon keresztül ösztönözni kell a tervezett építési munkák fokozott átláthatóságát. Ez úgy valósítható meg, ha az üzemeltetőket átirányítják a rendelkezésre álló információkhoz. Az átláthatóságot azáltal is érvényre lehet juttatni, hogy az engedélykérelmeket a tervezett építési munkákra vonatkozó információk egyablakos információs ponton keresztül történő előzetes elérhetővé tételéhez kötik.

(32)

A tagállamok arra vonatkozó mérlegelési jogköre, hogy az egyablakos információs pontok feladatainak ellátására egynél több illetékes szervet jelölnek ki, nem befolyásolhatja azon képességüket, hogy e feladatokat hatékonyan elvégezzék. Ha valamely tagállamban egynél több egyablakos információs pontot hoznak létre, egy közös felhasználói interfészt tartalmazó egységes nemzeti digitális kapunak kell biztosítania, hogy elektronikus úton az összes egyablakos információs ponthoz zökkenőmentesen hozzá lehessen férni. Az egyablakos információs pontot teljes mértékben digitalizáltan kell kialakítani, és könnyű hozzáférést kell biztosítania a releváns digitális eszközökhöz. Ez lehetővé tenné a hálózatüzemeltetők és a közszférabeli szervezetek számára, hogy gyakorolják e rendelet szerinti jogaikat és teljesítsék e rendelet szerinti kötelezettségeiket, amelyek magukban foglalják a meglévő fizikai infrastruktúrára és a tervezett építési munkákra vonatkozó minimális információkhoz való gyors hozzáférést, a meglévő fizikai infrastruktúrához való hozzáférés tekintetében a hálózatüzemeltetőkre vonatkozó általános feltételeket, az engedélyek és a szolgalmi jogok megadására vonatkozó elektronikus közigazgatási eljárásokat, valamint az alkalmazandó feltételekre és eljárásokra vonatkozó információkat. E minimális információk részeként az egyablakos információs pontnak hozzáférést kell biztosítania a meglévő fizikai infrastruktúra és a tervezett építési munkák helyére vonatkozó, georeferenciával ellátott információkhoz. E hozzáférés megkönnyítése érdekében a tagállamoknak gondoskodniuk kell a georeferenciával ellátott információk benyújtásához szükséges automatizált digitális eszközökről és az információknak a támogatott adatformátumokba való átalakításához szükséges eszközökről. Ezeket az eszközöket az egyablakos információs ponton keresztül lehetne az említett információk nyújtásáért felelős hálózatüzemeltetők és közszférabeli szervezetek rendelkezésére bocsátani. Továbbá, ha a georeferenciával ellátott helymeghatározó adatok más digitális eszközökön, például a 2007/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) szerinti INSPIRE-geoportálon rendelkezésre állnak, az egyablakos információs pont felhasználóbarát hozzáférést biztosíthat az említett információkhoz.

(33)

A meglévő fizikai infrastruktúrára vonatkozó információknak az egyablakos információs ponton keresztül történő elérhetővé tételére vonatkozó követelményt az arányosság és a biztonság érdekében nem kell alkalmazni, ha a hozzáférési kérelem elutasításának indokai fennállnak. Emellett a meglévő fizikai infrastruktúrára vonatkozó információk egyablakos információs ponton keresztül történő elérhetővé tétele nagyon egyedi esetekben megterhelő vagy aránytalan lehet a hálózatüzemeltetők és a közszférabeli szervezetek számára. Ez például akkor fordulhat elő, ha az érintett eszközök feltérképezésére még nem került sor, és az igen költséges lenne, vagy ha valamely tagállam bizonyos területei vagy bizonyos konkrét fizikai infrastruktúrák tekintetében várhatóan nagyon kevés hozzáférési kérelmet fognak benyújtani. Amennyiben a költség-haszon elemzés alapján az információszolgáltatás aránytalannak tűnik, a hálózatüzemeltetők és a közszférabeli szervek nem kötelezhetők ilyen információk elérhetővé tételére. A tagállamoknak a meglévő fizikai infrastruktúrához való hozzáférés iránti igényről az érdekelt felekkel folytatott konzultáció nyomán költség-haszon elemzést kell végezniük, amelyet rendszeresen frissíteniük kell. A konzultációs folyamatot és annak eredményét egyablakos információs ponton keresztül nyilvánosan elérhetővé kell tenni.

(34)

A következetesség biztosítása érdekében az egyablakos információs pont feladatait ellátó illetékes szerveknek és a feladataikat az (EU) 2018/1972 irányelv szerint ellátó nemzeti szabályozó hatóságoknak vagy más illetékes hatóságoknak – például a kataszterért vagy a 2007/2/EK irányelv végrehajtásáért felelős nemzeti, regionális vagy helyi hatóságoknak – adott esetben konzultálniuk kell és együtt kell működniük egymással. Az ilyen együttműködés célja, hogy minimálisra csökkentse a hálózatüzemeltetők és a közszférabeli szervezetek – köztük a jelentős piaci erővel rendelkezőnek minősülő vállalkozások (a továbbiakban: jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató) – azon erőfeszítéseit, amelyekre a fizikai infrastruktúrájukkal kapcsolatos információk rendelkezésre bocsátását érintő átláthatósági kötelezettségek teljesítéséhez van szükség. Amennyiben a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató fizikai infrastruktúrájára vonatkozóan eltérő adatkészletre van szükség, ennek az együttműködésnek köszönhetően a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóval kapcsolatos adatbázis és az egyablakos információs pont között hasznos kapcsolódásokat és szinergiákat kell kialakítani, az adatgyűjtés és az adatszolgáltatás terén pedig arányos közös gyakorlatokat kell bevezetni a könnyen összehasonlítható eredmények elérése érdekében. Az együttműködésnek azt is meg kell céloznia, hogy a nemzeti körülmények figyelembevételével megkönnyítse a fizikai infrastruktúrára vonatkozó információkhoz való hozzáférést. A szabályozási kötelezettségek módosítása vagy visszavonása esetén az érintett felek számára lehetővé kell tenni, hogy megállapodjanak a legjobb megoldásokról annak érdekében, hogy a fizikai infrastruktúrára vonatkozó adatok gyűjtését és szolgáltatását az újonnan alkalmazandó szabályozási követelményekhez igazítsák.

(35)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy úgy döntsenek, hogy az építési munkák összehangolására vonatkozó átláthatósági kötelezettség nem alkalmazandó az építési munkák azon típusaira, amelyek a nemzeti kritikus infrastruktúrához kapcsolódnak, illetve a tagállamok által azonosított nemzetbiztonsági okokból. A fizikai infrastruktúrát tulajdonló vagy ellenőrzésük alatt tartó közszférabeli szervezetek és a hálózatüzemeltetők számára lehetővé kell tenni, hogy úgy döntsenek, hogy az építési munkák összehangolására vonatkozó átláthatósági kötelezettség nem alkalmazandó az építési munkák korlátozott hatókörű típusaira, valamint a tagállamok által azonosított vészhelyzeti okokból. Ilyen helyzet például, ha elvégzett építési munkák esetében a közműépítési munkákat és az azokhoz kapcsolódó létesítményeket érintő, természeti vagy emberi tényezők okozta pusztítás miatt fennáll a közveszély kockázata, és gondoskodni kell biztonságosságukról vagy bontásukról. Az átláthatóság érdekében a tagállamoknak egyablakos információs ponton keresztül elérhetővé kell tenniük az ilyen körülmények által érintett építési munkák típusait.

(36)

A jelentős megtakarítások biztosítása és az új elektronikus hírközlő hálózatok kiépítése által érintett területen okozott kellemetlenségek minimalizálása érdekében meg kell tiltani azokat a szabályozási korlátozásokat, amelyek általános szabályként megakadályozzák, hogy a hálózatüzemeltetők megállapodásokat kössenek a rendkívül nagy kapacitású hálózatok kiépítésére irányuló építési munkák összehangolásáról. A nem közpénzből finanszírozott építési munkák esetében ez a rendelet nem érintheti a hálózatüzemeltetők azon lehetőségét, hogy saját beruházási és üzleti terveiknek megfelelően és a számukra megfelelő ütemezéssel megállapodásokat kössenek az építési munkák összehangolására vonatkozóan.

(37)

A tagállamoknak a teljes egészében vagy részben közpénzből finanszírozott építési munkák során az összeredmény maximalizálására kell törekedniük, kiaknázva e munkák ágazatközi pozitív externáliáit, valamint esélyegyenlőséget biztosítva a rendelkezésre álló és a tervezett fizikai infrastruktúráknak a rendkívül nagy kapacitású hálózatok kiépítése céljából történő megosztásához. Ez a közpénzből finanszírozott építési munkák elsődleges célját nem befolyásolhatja hátrányosan. A rendkívül nagy kapacitású hálózatok elemei kiépítésének összehangolására irányuló, kellő időben benyújtott és észszerű kérelmeknek azonban az érintett építési munkákat közvetlenül vagy közvetve – például alvállalkozón keresztül – végző hálózatüzemeltetőnek arányos, megkülönböztetésmentes és átlátható feltételek mellett kell eleget tennie. Például a kérelmező üzemeltetőnek fedeznie kell az esetleges – akár késedelmek által okozott – többletköltségeket, és az eredeti tervek módosítását minimális szinten kell tartania. E rendelkezések nem érinthetik a tagállamok azon jogát, hogy akár kifejezett kérés hiányában is kapacitást tartsanak fenn az elektronikus hírközlő hálózatok céljára. Ez lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy kielégítsék a fizikai infrastruktúrák iránti jövőbeli keresletet, maximalizálják az építési munkák értékét, vagy hogy olyan intézkedéseket fogadjanak el, amelyek hasonló jogokat biztosítanak a más típusú hálózatok – például a közlekedési, a gáz- vagy a villamosenergia-hálózatok – üzemeltetői számára az építési munkák összehangolására.

(38)

Egyes esetekben – különösen a vidéki, távoli vagy ritkán lakott területeken történő kiépítések esetében – az építési munkák összehangolására vonatkozó kötelezettség veszélyeztetheti az ilyen kiépítések pénzügyi életképességét, és végső soron visszatarthatja a piaci feltételek mellett végrehajtott beruházásokat. Ezért az építési munkák összehangolása céljából a nyilvános elektronikus hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy ilyen hálózatok szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozáshoz intézett kérelem bizonyos körülmények között észszerűtlennek tekinthető. Ilyen körülmény lehet különösen az, ha az elektronikus hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy ilyen hálózatok szolgáltatására engedéllyel rendelkező kérelmező vállalkozás nem jelezte azon szándékát, hogy az adott területen rendkívül nagy kapacitású hálózatokat kíván kiépíteni – akár új hálózat kiépítésével, akár a hálózat korszerűsítésével vagy bővítésével –, jóllehet az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályok alapján előrejelzést készítettek, felhívást tettek közzé a rendkívül nagy kapacitású hálózatok kijelölt területeken való kiépítésével kapcsolatos szándékok bejelentésére (az (EU) 2018/1972 irányelv 22. cikke alapján), vagy nyilvános konzultációra került sor. Ha ezen előrejelzések, felhívások és/vagy nyilvános konzultációk közül egynél többre is sor került, a szándéknyilatkozat megtételének elmulasztását csak az építési munkák összehangolására irányuló kérelem benyújtása szerinti időszak alatti legutóbbi alkalom tekintetében kell figyelembe venni. A kiépített infrastruktúrához való jövőbeli hozzáférés lehetőségének biztosítása érdekében az építési munkákat végző, nyilvános elektronikus hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy ilyen hálózatok szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozásnak garantálnia kell, hogy megfelelő kapacitású fizikai infrastruktúrát épít ki, figyelembe véve az építési munkák összehangolását kérő vállalkozás által kifejezett kapacitásigényeket és a BEREC által a Bizottsággal szoros együttműködésben adott iránymutatást. Mindez nem érinti a közpénzek elosztására és az állami támogatásokra vonatkozó szabályok alkalmazására vonatkozó szabályokat és feltételeket.

(39)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy úgy döntsenek, hogy e rendeletnek az építési munkák összehangolására vonatkozó rendelkezéseit – beleértve az átláthatóságot is – nem alkalmazzák a – például az érték, a méret vagy az időtartam tekintetében – korlátozott hatókörű építési munkákra. Ilyenek lehetnek például a meghatározott számú óránál vagy napnál rövidebb időtartamú, továbbá a minimálisan invazív technikákkal, például kábelárok-ásással járó vagy a sürgős jellegű építési munkák.

(40)

A megközelítések következetességének biztosítása érdekében, és figyelembe véve a tagállamok eltérő helyzetét, a BEREC-nek a Bizottsággal szoros együttműködésben – az e rendelet hatálybalépésének napjától számított 18 hónap elteltének napjáig – iránymutatást kell nyújtania az építési munkák összehangolására vonatkozó rendelkezések alkalmazásáról.

(41)

A hatékony koordináció segíthet csökkenteni a költségeket és a késedelmeket, valamint a kiépítés során jelentkező, a helyszínen felmerülő problémák okozta fennakadásokat. Az építési munkák összehangolása egyértelmű előnyökkel járhat például többek között a transzeurópai energiahálózatokon (TEN-E) és a transzeurópai közlekedési hálózatokon (TEN-T) belül az 5G-folyosók közlekedési útvonalak – például közúti, vasúti és belvízi utak – mentén történő kiépítésére irányuló, ágazatközi projektek szempontjából. Ezek a projektek gyakran igényelnek tervezési koordinációt vagy a projekt résztvevői közötti, korai együttműködésen alapuló közös tervezést is. A közös tervezés keretében az érintett felek az építési munkák összehangolása előtt előzetesen megállapodhatnak a fizikai infrastruktúra kiépítési útvonalairól, valamint az alkalmazandó technológiáról és berendezésekről. Ezért az építési munkák összehangolására irányuló kérelmet a lehető leghamarabb be kell nyújtani.

(42)

Az elektronikus hírközlő hálózatok elemeinek, illetve a kapcsolódó eszközöknek a kiépítése kapcsán több különböző engedélyre lehet szükség az Unió és a tagállamok általános érdekeinek védelme érdekében. Ezek közé tartozhatnak az ásási, építési, területrendezési, környezetvédelmi és egyéb engedélyek, valamint szolgalmi jogok. A különböző típusú elektronikus hírközlő hálózatok, illetve a kapcsolódó eszközök kiépítéséhez szükséges engedélyek és szolgalmi jogok száma, valamint a kiépítés helyi jellemzői különböző eljárások és feltételek alkalmazását vonhatják maguk után, ami nehézségeket okozhat a hálózatkiépítés során. Ezért a kiépítés megkönnyítése érdekében az engedélyek és a szolgalmi jogok megadására alkalmazandó feltételekre és eljárásokra vonatkozó valamennyi szabályt a lehető legnagyobb mértékben nemzeti szinten kell észszerűen és következetesen kialakítani, és meg kell tartani az egyes illetékes hatóságok azon jogát, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban részt vegyenek a döntéshozatalban és fenntartsák döntéshozatali előjogaikat. Az érintett illetékes hatóságoknak az egyablakos információs pontokon keresztül hozzáférhetővé kell tenniük az építési munkák engedélyezésére és a szolgalmi jogokra alkalmazandó eljárásokra és általános feltételekre vonatkozó információkat. Ezáltal csökkenhet az összetettség, és növekedhet a hatékonyság és az átláthatóság valamennyi üzemeltető, különösen az új belépők és az adott területen tevékenységet nem folytató kisebb gazdasági szereplők számára. Ezen túlmenően az üzemeltetőknek jogosultnak kell lenniük arra, hogy az engedély és a szolgalmi jog iránti kérelmüket elektronikus formában, egyablakos információs ponton keresztül nyújtsák be. E vállalkozások számára azt is lehetővé kell tenni, hogy elektronikus formában lehívhassák a kérelmük státuszával, valamint a jóváhagyás, illetve az elutasítás tényével kapcsolatos információkat.

(43)

Az engedélyezési eljárások nem támaszthatnak indokolatlan akadályokat a beruházásokkal szemben, és nem sérthetik a belső piacot. A tagállamoknak ezért biztosítaniuk kell, hogy a rendkívül nagy kapacitású hálózatok elemeinek, illetve a kapcsolódó eszközöknek a kiépítésére vonatkozó engedélyek megadásáról vagy annak elutasításáról szóló határozatot az engedélykérelem kézhezvételétől számított négy hónapon belül, vagy a nemzeti jogban meghatározott határidőig rendelkezésre bocsássák, attól függően, hogy melyik a rövidebb időszak. A tagállamok ösztönzést kapnak arra, hogy a nemzeti jogszabályaikba bevezessenek olyan rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik az illetékes hatóságok számára, hogy az engedélyeket a jogszabályban előírtaknál gyorsabban adják ki vagy utasítsák el. Ez nem érinti az eljárás megfelelő lefolytatására vonatkozóan megállapított egyéb olyan konkrét határidőket és kötelezettségeket, amelyek a nemzeti vagy az uniós joggal összhangban az engedélyezési eljárásra alkalmazandók. Az illetékes hatóságok nem korlátozhatják, nem akadályozhatják és nem tehetik gazdaságilag kevésbé vonzóvá a rendkívül nagy kapacitású hálózatok, illetve a kapcsolódó eszközök kiépítését. Konkrétan nem akadályozhatják meg, hogy az engedélyek és a szolgalmi jogok megadására irányuló eljárások – ahol lehetséges – párhuzamosan folyjanak, és nem írhatják elő, hogy az üzemeltetőknek be kelljen szerezniük egy adott típusú engedélyt, mielőtt más típusú engedélykérelmet nyújthatnának be. Az illetékes hatóságoknak objektív, átlátható, megkülönböztetésmentes és arányos feltételek alapján kell megindokolniuk a hatáskörükbe tartozó engedélyek és szolgalmi jogok megadásának elutasítását.

(44)

Az indokolatlan késedelmek elkerülése érdekében az illetékes hatóságoknak a kérelem kézhezvételétől számított 20 munkanapon belül meg kell állapítaniuk, hogy az engedélykérelem hiánytalan-e. Amennyiben az illetékes hatóság arra a következtetésre jut, hogy az engedélykérelem hiányos, fel kell kérnie a kérelmezőt, hogy az említett határidőn belül nyújtsa be a hiányzó információkat. Az egyenlő bánásmód és az átláthatóság érdekében az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy elfogadhatatlannak tekintsék az építési munkákra vonatkozó engedélykérelmeket, ha az e rendeletben előírt minimális információkat legkésőbb az első engedélykérelem illetékes hatóságokhoz való benyújtását megelőzően két hónappal nem bocsátották rendelkezésre egyablakos információs ponton keresztül. Ha az engedélyeken felül szolgalmi jogok is szükségesek a rendkívül nagy kapacitású hálózatok elemeinek kiépítéséhez, az illetékes hatóságoknak az (EU) 2018/1972 irányelv 43. cikkétől eltérve a kérelem kézhezvételétől számított négy hónapon belül meg kell adniuk ezeket a szolgalmi jogokat, kivéve kisajátítás esetén. Azokat az egyéb szolgalmi jogokat, amelyekre az építési munkákra vonatkozó engedélyekkel összefüggésben nincs szükség, az (EU) 2018/1972 irányelv 43. cikkével összhangban változatlanul hat hónapon belül kell megadni.

(45)

A rendkívül nagy kapacitású hálózatok kiépítésének felgyorsítása és az engedélyező hatóságok adminisztratív terheinek csökkentése érdekében bizonyos típusú építési munkákat – például a kisebb építési munkákat – nem szabad előzetes engedélyhez kötni. Az átláthatóság és a jogbiztonság érdekében a tagállamoknak meg kell határozniuk az ilyen típusú munkákat, és rendelkezésre kell bocsátaniuk az információkat egy egyablakos információs ponton keresztül. A bármely engedélyezési eljárás alóli mentességek bizonyos meghatározott feltételek mellett alkalmazhatók az infrastruktúra különböző kategóriáira (például tartóoszlopok, antennák, oszlopok és földalatti alépítmények). Az említett mentességek alkalmazhatók továbbá a meglévő létesítmények műszaki korszerűsítésére, a karbantartási munkákra, továbbá az olyan kisebb építési munkákra, mint például a kábelárok-ásás. Továbbra is előírható engedély a rendkívül nagy kapacitású hálózatok, illetve a kapcsolódó eszközök kiépítésével kapcsolatos kisebb építési munkák esetében az építészeti, történelmi, vallási vagy környezeti értékük miatt, vagy közbiztonsági, védelmi, biztonsági, környezetvédelmi vagy közegészségügyi okokból, vagy a kritikus infrastruktúra biztonságának védelme érdekében. A tagállamoknak meg kell határozniuk ezeket a kategóriákat, és az átláthatóság érdekében egyablakos információs ponton keresztül közzé kell tenniük az eltéréseket. Annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok értékelni tudják, hogy a tervezett munkákra vonatkoznak-e az eltérések, szükségük van olyan minimális információkra, mint például a munkák megkezdésére és időtartamára vonatkozó információk. Ezért a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy megköveteljék az érintett üzemeltetőtől, hogy a minimális információkat tartalmazó nyilatkozat útján értesítse az illetékes hatóságokat az építési munkák megkezdésére irányuló szándékáról.

(46)

Annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen engedélyek megadására vonatkozó eljárásokat észszerű határidőn belül lefolytassák – bizonyos nemzeti szintű, új és helyes közigazgatási gyakorlatoknak megfelelően – meg kell határozni az adminisztráció egyszerűsítésének elveit. Ennek többek között magában kell foglalnia az előzetes engedélyezési kötelezettségnek azokra az esetekre való korlátozását, amelyekben ez elengedhetetlen, valamint az illetékes hatóságok bizonyos idő elteltét követően hallgatólagosan megadott jóváhagyását. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy eltérjenek a hallgatólagos jóváhagyásról szóló rendelkezéstől, amennyiben alternatív jogorvoslati lehetőséget biztosítanak az üzemeltető számára arra az esetre, ha az illetékes hatóság nem tartja be az engedélykérelemre vonatkozó határozat meghozatalára az uniós vagy a nemzeti jogban meghatározott határidőt. Az ilyen alternatív jogorvoslatnak magában kell foglalnia egy olyan mechanizmust, amely lehetővé teszi az üzemeltető számára, hogy kártérítést követeljen az eljárás késedelméből eredő károkért, vagy pedig lehetőséget kell biztosítania arra, hogy az ügyet bíróság vagy felügyeleti hatóság elé utalja, és azt – az üzemeltető kérésére – meg kell előznie az illetékes hatósággal való találkozónak. Emellett a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy egyszerűsített engedélyezési eljárást tartsanak fenn vagy vezessenek be a nemzeti jog alapján esetlegesen létező, a rendkívül nagy kapacitású hálózatok bármely elemének, illetve a kapcsolódó eszközöknek a kiépítésére alkalmazandó kommunikációs eljárások tekintetében. Amennyiben a tagállamok eltérnek a hallgatólagos jóváhagyásról szóló rendelkezés alkalmazásától, biztosítaniuk kell, hogy – az általuk biztosított alternatív jogorvoslati lehetőségekkel együtt és azok sérelme nélkül – egyeztető ülésre kerüljön sor, amennyiben az üzemeltető vagy az illetékes hatóság ezt kéri. Ezt az ülést az engedélyről szóló határozat elfogadásának elősegítése érdekében indokolatlan késedelem nélkül meg kell szervezni. Az ülés lehetőséget biztosít különösen arra, hogy – adott esetben más érdekelt felek vagy érintett hatóságok részvételével – meghatározzák a projekttel kapcsolatos további információkat és lehetséges kiigazításokat. A tagállamok továbbra is bevezethetnek vagy fenntarthatnak bármely más alternatív intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóságok betartsák az engedélyek megadására vagy elutasítására vonatkozó határidőt.

(47)

A rendkívül nagy kapacitású hálózatok elemei kiépítésének megkönnyítése érdekében az engedélyhez kapcsolódó díjaknak – a szolgalmi jogok kivételével – az (EU) 2018/1972 irányelv 16. cikkében meghatározott elveknek megfelelően az engedélykérelmek feldolgozásával kapcsolatos igazgatási költségekre kell korlátozódniuk. A szolgalmi jogok esetében az (EU) 2018/1972 irányelv 42. és 43. cikke alkalmazandó.

(48)

Az (EU) 2022/2481 határozatban rögzített célok teljesítése érdekében 2030-ig a helyhez kötött szolgáltatásokat igénybe vevő minden végfelhasználóra gigabites hálózatnak kell kiterjednie a hálózati végpontig, és minden lakott területet le kell fednie olyan új generációs vezeték nélküli nagy sebességű hálózatnak, amelynek a teljesítménye legalább az 5G-vel egyenértékű, a technológiasemlegesség elvével összhangban. Meg kell könnyíteni, hogy a gigabites hálózatok elérjenek a végfelhasználóig, különösen az épületen belüli, optikai technológia fogadására kész fizikai infrastruktúra révén. Az épületek építése során a minialépítmények biztosítása általában csak korlátozott többletköltséggel jár, míg az épületek gigabites infrastruktúrával való felszerelése a gigabites hálózat kiépítési költségeinek jelentős részét képezheti. Ezért – amennyiben ez nem növeli aránytalanul a felújítási munkák költségeit, és ha ez műszakilag megvalósítható – minden új és jelentős felújítási munkák alatt álló épületet fel kell szerelni olyan fizikai infrastruktúrával és épületen belüli optikai kábelezéssel, amely lehetővé teszi a végfelhasználók gigabites sebességhez való csatlakozását. Amennyiben nem növeli aránytalanul a felújítási munkák költségeit, és műszakilag megvalósítható, az új építésű és jelentős felújítási munkák alatt álló többlakásos épületeket fel kell szerelni továbbá olyan hozzáférési ponttal is, amely könnyen hozzáférhető egy vagy több, nyilvános elektronikus hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy ilyen hálózatok szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozás számára. Az épületfejlesztőknek továbbá gondoskodniuk kell arról, hogy minden lakásból vezessenek üres alépítmények a többlakásos épületen belül vagy azon kívül elhelyezett hozzáférési pontig, lehetővé téve ezzel a hálózati végpontokhoz való csatlakozást, illetve azokban a tagállamokban, ahol a hálózati végpontot a nemzeti jogszabályok értelmében az egyedi végfelhasználói helyen kívül kell elhelyezni, addig a fizikai pontig, ahol a végfelhasználó a nyilvános hálózatra rácsatlakozik. A végfelhasználói helyen található meglévő épületek jelentős, az energiahatékonyság javítását célzó, a 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) szerinti felújítása lehetőséget nyújt arra, hogy ezeket az épületeket optikai technológia fogadására kész, épületen belüli fizikai infrastruktúrával, épületen belüli optikai kábelezéssel, valamint – többlakásos épületek esetében – hozzáférési ponttal is felszereljék.

(49)

Egy hozzáférési pont különösen hasznos lehet az üzemeltető számára az épülethez való hozzáférést illetően, különösen a többlakásos épületek esetében, mivel ezen a fizikai ponton összegyűjthetők az egyes végfelhasználói helyeket összekötő vezetékek. A verseny azáltal történő erősítése érdekében, hogy több vállalkozás számára is lehetővé tegyék a végfelhasználók kiszolgálását, fontos, hogy az új építésű és a jelentős felújítási munkák alatt álló többlakásos épületeket kiszolgáló hozzáférési pontok több üzemeltető számára is könnyen, túlzott erőfeszítés nélkül hozzáférhetők legyenek.

(50)

Az optikai technológia fogadására kész, épületen belüli fizikai infrastruktúrával, hozzáférési ponttal és optikai kábelezéssel kapcsolatos rendelkezések nem zárják ki, hogy az épületen belüli ugyanazon fizikai infrastruktúrán belül más típusú technológia is megtalálható legyen. Ezek a rendelkezések nem érinthetik az épülettulajdonosok azon jogát, hogy az épületet az optikai szálon kívül más épületen belüli vezetékekkel is felszereljék, valamint más olyan épületen belüli fizikai infrastruktúrával, amely az optikai szál mellett más vezetékeknek, illetve az elektronikus hírközlő hálózatok egyéb elemeinek a fogadására is alkalmas.

(51)

Egy adott épület optikai technológia fogadására kész, épületen belüli fizikai infrastruktúrával, hozzáférési ponttal, illetve épületen belüli optikai kábelezéssel való felszerelésének lehetősége tekinthető úgy, hogy a költségek tekintetében aránytalan, nevezetesen az új egylakásos épületek vagy a jelentős felújítási munkák alatt álló épületek esetében. Ezt olyan objektív indokok támaszthatják alá, mint például a testre szabott költségbecslések, a helyszínnel kapcsolatos gazdasági okok, a kulturális örökség megőrzésével kapcsolatos vagy környezeti okok (például a bizonyos kategóriába sorolt műemlékek esetében).

(52)

A potenciális vásárlók és bérlők számára előnyös lenne azoknak az épületeknek az azonosítása, amelyeket felszereltek optikai technológia fogadására kész, épületen belüli fizikai infrastruktúrával, hozzáférési ponttal és épületen belüli optikai kábelezéssel, és amelyek ebből fakadóan jelentős költségmegtakarítási potenciállal rendelkeznek. Az épületek optikai technológia fogadására kész infrastruktúrával való ellátását is elő kell mozdítani. Azok az épületek, amelyeket felszereltek optikai technológia fogadására kész, épületen belüli fizikai infrastruktúrával, hozzáférési ponttal és épületen belüli optikai kábelezéssel, önkéntes alapon és a tagállamok által meghatározott eljárásokat követve jogosultak az „optikai technológia fogadására kész” címke megszerzésére, amennyiben a tagállamok ilyen címke bevezetése mellett döntöttek.

(53)

Az egy adott területen gigabites hálózatokat kiépítő nyilvános elektronikus hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy ilyen hálózatok szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozások jelentős méretgazdaságosságot érhetnek el, ha a meglévő fizikai infrastruktúra használatával és az érintett terület helyreállításával hálózatukat egészen a hozzáférési pontig ki tudják építeni. Ezt attól függetlenül lehetővé kell tenni, hogy adott előfizető kifejezett érdeklődést nyilvánított-e az adott időpontban a szolgáltatás iránt; ennek azonban az a feltétele, hogy a magántulajdonra gyakorolt hatás minimális legyen, és ne sértse indokolatlanul a tulajdonhoz való jogot. Azt követően, hogy a hálózat végpontja eljutott a hozzáférési pontig, a további előfizetők csatlakoztatása jóval alacsonyabb költséggel valósítható meg, különösen az optikai technológia fogadására kész, épületen belüli vertikális szegmenshez való hozzáféréssel, ha ez már létezik. Ez a cél akkor is teljesül, ha magában az épületben már rendelkezésre áll a gigabites hálózat, amelyhez átlátható, arányos és megkülönböztetésmentes feltételek mellett hozzáfér bármely olyan nyilvános hírközlő hálózat szolgáltatója, amely az épületben aktív előfizetővel rendelkezik. Ez a helyzet állhat fenn különösen azokban a tagállamokban, amelyek intézkedéseket hoztak az (EU) 2018/1972 irányelv 44. cikke alapján. A nyilvános elektronikus hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy ilyen hálózatok szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozásoknak az előfizetővel kötött szerződés megszűnésekor a lehető legjobban el kell távolítaniuk a hálózatuk elemeit – például a nem használt kábeleket, berendezéseket –, és helyre kell állítaniuk az érintett területet.

(54)

Annak érdekében, hogy a gigabites hálózatok a végfelhasználók rendelkezésére álljanak, az új építésű és a jelentős felújítás alatt álló épületeket optikai technológia fogadására kész, épületen belüli fizikai infrastruktúrával, épületen belüli optikai kábelezéssel, valamint többlakásos épületek esetében hozzáférési ponttal kell felszerelni. A tagállamoknak e cél elérését illetően rendelkezniük kell bizonyos fokú rugalmassággal. Ennélfogva ez a rendelet nem törekszik a kapcsolódó költségekre vonatkozó szabályok harmonizálására, ideértve többek között az épületek optikai technológia fogadására kész, épületen belüli fizikai infrastruktúrával, épületen belüli optikai kábelezéssel és hozzáférési ponttal való felszerelésével járó költségek megtérítését.

(55)

A szubszidiaritás elvével összhangban és a nemzeti körülmények figyelembevétele érdekében a tagállamoknak kell elfogadniuk az új építésű épületek vagy a jelentős felújítás alatt álló épületek optikai technológia fogadására kész, épületen belüli fizikai infrastruktúrával és épületen belüli optikai kábelezéssel, az új építésű többlakásos épületek vagy a jelentős felújítás alatt álló többlakásos épületek esetében pedig hozzáférési ponttal való felszereléséhez szükséges szabványokat vagy műszaki előírásokat. Ezekben a szabványokban vagy műszaki előírásokban meg kell határozni legalább a következőket: az épületek hozzáférési pontjára vonatkozó előírások; az optikai interfészre vonatkozó előírások; a kábelekre vonatkozó előírások; a csatlakozókra vonatkozó előírások; a kábelcsatornákra, illetve mikrocsövekre vonatkozó előírások; az elektromos kábelezéssel való interferencia kiküszöböléséhez szükséges műszaki előírások és a minimális hajlítási sugár. A tagállamoknak biztosítaniuk kell az említett szükséges szabványoknak vagy műszaki előírásoknak való megfelelést. A megfelelés igazolására a tagállamoknak olyan eljárásokat kell kialakítaniuk, amelyek magukban foglalhatják az épületek vagy azok reprezentatív mintájának a helyszíni vizsgálatát. Ezen túlmenően az e rendelet alapján létrehozott ilyen eljárásokkal kapcsolatos bürokrácia növekedésének elkerülése érdekében a tagállamoknak figyelembe kell venniük az eljárásokra a 2010/31/EU irányelv szerint alkalmazott eljárási követelményeket, és mérlegelniük kell, hogy adott esetben lehetőséget nyújtsanak a két kérelmezési eljárás együttes megindítására.

(56)

Tekintettel a digitális társadalmi befogadásból fakadó társadalmi előnyökre, valamint figyelembe véve a rendkívül nagy kapacitású hálózatok kiépítésének gazdasági vetületeit, ha a végfelhasználó helyiségeinek kiszolgálására nem áll rendelkezésre optikai technológia fogadására kész passzív vagy aktív infrastruktúra, és nincsenek olyan alternatívák sem, amelyekkel biztosítani lehetne az előfizető számára a rendkívül nagy kapacitású hálózatokhoz való hozzáférést, akkor bármely nyilvános hírközlő hálózat szolgáltatójának jogosultnak kell lennie arra, hogy hálózatát saját költségén kiépítse a magántulajdonú helyiségig – feltéve, hogy a magántulajdonra gyakorolt hatás minimális és nem sérti indokolatlanul a tulajdonhoz való jogot –, lehetőség szerint például azzal, hogy az épületben már rendelkezésre álló fizikai infrastruktúrát veszi igénybe, vagy biztosítja az érintett területek teljes helyreállítását.

(57)

Az épületen belüli fizikai infrastruktúrához való hozzáférési kérelmeknek e rendelet hatálya alá, míg az épületen belüli optikai kábelezéshez való hozzáférési kérelmeknek az (EU) 2018/1972 irányelv hatálya alá kell tartozniuk.

(58)

A megközelítések következetességének biztosítása érdekében, és figyelembe véve a tagállamok eltérő helyzetét, a BEREC-nek – a Bizottsággal szoros együttműködésben – az e rendelet hatálybalépésének napjától számított 18 hónapon belül iránymutatásokat kell közzétennie az épületen belüli fizikai infrastruktúrához való hozzáférés feltételeiről – többek között a tisztességes és észszerű feltételek alkalmazásáról –, valamint azokról a kritériumokról, amelyeket a nemzeti vitarendezési testületeknek a viták rendezésekor követniük kell. Az iránymutatások elkészítése során megfelelően figyelembe kell venni az érdekelt felek és különösen a nemzeti vitarendezési testületek véleményét annak biztosítása érdekében, hogy ezen iránymutatások ne okozzanak zavart a megszilárdult elvek tekintetében, összhangban legyenek a nemzeti vitarendezési testületek eljárási szabályaival, és ne legyenek káros hatással a rendkívül nagy kapacitású hálózatok további kiépítésére. Figyelembe véve a tagállamok számára az említett rendelkezések alkalmazása során biztosított rugalmasságot, valamint a hatékonyság érdekében a BEREC iránymutatásainak megfelelő szintű részletességet kell biztosítaniuk.

(59)

A korszerű és gyors közigazgatási eljárások előmozdítása, valamint a rendkívül nagy kapacitású hálózatok kiépítésére irányuló eljárások költségeinek és időigényének csökkentése érdekében az egyablakos információs pontok szolgáltatásait teljes mértékben online kell nyújtani. E célból az egyablakos információs pontoknak könnyű hozzáférést kell biztosítaniuk a szükséges digitális eszközökhöz, például internetes portálokhoz, adatbázisokhoz, digitális platformokhoz és digitális alkalmazásokhoz. Az eszközöknek hatékony hozzáférést kell biztosítaniuk a meglévő fizikai infrastruktúrára és a tervezett építési munkákra vonatkozó minimális információkhoz, valamint biztosítaniuk kell az információkérés lehetőségét. Az ilyen digitális eszközöknek hozzáférést kell biztosítaniuk az engedélyek és a szolgalmi jogok megadását szolgáló elektronikus közigazgatási eljárásokhoz, valamint az alkalmazandó feltételekről és eljárásokról szóló kapcsolódó információkhoz is. Ha egy tagállamban egynél több egyablakos információs pontot hoznak létre, valamennyi egyablakos információs pontnak elektronikus úton, egy egységes nemzeti digitális kapun keresztül könnyen és zökkenőmentesen hozzáférhetőnek kell lennie. Ennek a kapunak közös felhasználói interfésszel kell rendelkeznie, amely révén hozzáférhetők az online egyablakos információs pontok. Az egységes nemzeti digitális kapunak meg kell könnyítenie az üzemeltetők és az egyablakos információs pontok feladatait ellátó illetékes hatóságok közötti interakciót.

(60)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az egyablakos információs pont feladatainak ellátása céljából helyi, regionális vagy nemzeti szinten már esetlegesen rendelkezésre álló digitális eszközökre – például internetes portálokra, adatbázisokra, digitális platformokra és digitális alkalmazásokra – támaszkodjanak, illetve szükség esetén tökéletesítsék azokat, feltéve, hogy azok megfelelnek az e rendeletben meghatározott kötelezettségeknek. Ez magában foglalja az egységes nemzeti digitális kapun keresztül történő hozzáférést és az e rendeletben meghatározott valamennyi funkció elérhetőségét. A minimális, „egyszeri adatszolgáltatás” és a pontosság elveinek való megfelelés érdekében lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok adott esetben több, az egyablakos információs pontokat támogató digitális platformot, adatbázist vagy alkalmazást integráljanak. Ennek megfelelően például az egyablakos információs pontokat a meglévő fizikai infrastruktúrát illetően támogató digitális platformok, adatbázisok vagy alkalmazások összekapcsolhatók, illetve teljesen vagy részben integrálhatók a tervezett építési munkákra és az engedélyek megadására szolgáló platformokkal, adatbázisokkal vagy alkalmazásokkal. Az átfedések elkerülése és a zökkenőmentes integráció biztosítása érdekében a tagállamok értékelést végezhetnek a nemzeti, regionális és helyi szinten már meglévő digitális eszközökről, és az egyablakos információs pont kialakításakor a bevált gyakorlatokra építhetnek.

(61)

Az e rendelet szerinti egyablakos információs pontok hatékonyságának biztosítása érdekében a tagállamok kötelesek megfelelő erőforrásokat biztosítani, továbbá gondoskodni az egy adott földrajzi területre vonatkozó releváns információk könnyű hozzáférhetőségéről. Az információkat megfelelő szintű részletességgel – többek között például a helyi kataszter szintjén – kell feltüntetni ahhoz, hogy a kijelölt feladatoknak megfelelően maximalizálni lehessen a hatékonyságot. E tekintetben a tagállamok – a meglévő struktúrák kihasználása és a felhasználói előnyök maximalizálása érdekében – mérlegelhetik a 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (13) 6. cikke szerinti egyablakos ügyintézési pontokkal és egyéb tervezett vagy meglévő e-közigazgatási megoldásokkal kialakítható szinergiákat és méretgazdaságosságot. Hasonlóképpen, az (EU) 2018/1724 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (14) létrehozott, egységes digitális kapunak kapcsolódnia kell az egyablakos információs pontokhoz.

(62)

Az egységes nemzeti digitális kapu, az egyablakos információs pontok és az e rendelet rendelkezéseinek való megfeleléshez szükséges digitális eszközök létrehozásának költségeihez teljes egészében vagy részben pénzügyi támogatást nyújthatnak uniós alapok, mint például az Európai Regionális Fejlesztési Alap – egyedi célkitűzés: egy versenyképesebb és intelligensebb Európa megteremtése az innovatív és intelligens gazdasági átalakulás, valamint a regionális IKT-összekapcsoltság előmozdításával (15); a Digitális Európa program (16) – egyedi célkitűzés: Digitális kapacitások telepítése és legjobb felhasználása és interoperabilitás; valamint a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (17) pillérei – digitális transzformáció és intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés, beleértve a gazdasági kohéziót, a foglalkoztatást, a termelékenységet, a versenyképességet, a kutatást, a fejlesztést és az innovációt, valamint az erős kis- és középvállalkozásokat magában foglaló, jól működő belső piacot, feltéve, hogy a szóban forgó költségek megfelelnek az e rendeletben meghatározott célkitűzéseknek és támogathatósági kritériumoknak.

(63)

Amennyiben a fizikai infrastruktúrához való hozzáférésről vagy az építési munkák összehangolásáról folytatott kereskedelmi tárgyalások során nem jön létre megállapodás a műszaki és kereskedelmi feltételekről, a kérelmek teljesítése indokolatlan megtagadásának és az észszerűtlen feltételek kikényszerítésének az elkerülése érdekében a felek számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy nemzeti vitarendezési testülethez forduljanak, amelynek határozata kötelező erővel bír a felekre nézve. A meglévő fizikai infrastruktúrához való hozzáférés vagy az összehangolt építési munkákra vonatkozó költségmegosztás árainak meghatározása során a vitarendezési testületnek garantálnia kell, hogy a hozzáférést biztosító fél és az építési munkákat tervező hálózatüzemeltetők méltányos lehetőséget kapjanak a fizikai infrastruktúrájukhoz való hozzáférésnyújtás vagy a tervezett építési munkák összehangolása kapcsán felmerülő költségeik megtéríttetésére. Ennek során figyelembe kell venni a vonatkozó bizottsági iránymutatást vagy a BEREC iránymutatásait, az egyedi nemzeti szintű feltételeket, az esetlegesen bevezetett árszabási struktúrákat, valamint a nemzeti szabályozó hatóság által előírt bármilyen korábbi jogorvoslatot. A vitarendezési testületnek figyelembe kell vennie azt is, hogy milyen hatást gyakorolna az igényelt hozzáférés biztosítása vagy a tervezett építési munkák összehangolása a hozzáférést biztosító fél vagy az építési munkákat tervező hálózatüzemeltetők üzleti tervére, ideértve az általuk eszközölt vagy tervezett – különösen a kérelem tárgyát képező fizikai infrastruktúrába történő – beruházásokat is.

(64)

A hálózatkiépítés késedelmének elkerülése érdekében a nemzeti vitarendezési testületnek a vitákat időben, de a vitarendezési kérelem kézhezvételétől számítva a meglévő fizikai infrastruktúrához való hozzáféréssel kapcsolatos viták esetében minden esetben legkésőbb négy hónapon belül, a fizikai infrastruktúra átláthatóságával, a tervezett építési munkák összehangolásával és a tervezett építési munkák átláthatóságával kapcsolatos viták esetében pedig legkésőbb egy hónapon belül rendeznie kell. A vitarendezés késedelmét indokló kivételes körülmények – például a döntéshozatalhoz szükséges információk vagy dokumentumok elégtelensége, ideértve azon egyéb illetékes hatóságok véleményét is, amelyekkel konzultálni kell, vagy az ügy rendkívüli bonyolultsága – kívül eshetnek a vitarendezési testületek hatáskörén.

(65)

Amennyiben a rendkívül nagy kapacitású hálózatok kiépítése kapcsán jogviták merülnek fel a fizikai infrastruktúrákhoz való hozzáféréssel, a tervezett építési munkákkal vagy az ezekre vonatkozó információkkal kapcsolatban, a vitarendezési testületnek módjában kell, hogy álljon e vitákat kötelező erejű határozat útján rendezni. Az említett testület általi határozathozatal azonban nem sértheti egyik fél azon lehetőségét sem, hogy az ügyet bíróság elé vigye, vagy hogy a hivatalos vitarendezést megelőző vagy azzal párhuzamos békéltetési mechanizmusban működjön közre, amely közvetítés vagy további eszmecserék formáját öltheti. Az átláthatóság és a kiszámíthatóság biztosítása, valamint a végrehajtás és a vitarendezési mechanizmusokba vetett bizalom fokozása érdekében a nemzeti vitarendezési testületeknek – a titoktartás és az üzleti titkok elvének tiszteletben tartása mellett – közzé kell tenniük a határozatukat, és az egyablakos információs pontoknak hozzáférést kell biztosítaniuk ezekhez a határozatokhoz.

(66)

A 2014/61/EU irányelv vitarendezésre vonatkozó rendelkezései továbbra is alkalmazandók az említett irányelv alapján indított vitarendezési eljárásokra.

(67)

A szubszidiaritás elvének megfelelően ez a rendelet nem sértheti a tagállamok lehetőségét arra, hogy – a hatás- és jogkörök megosztásának nemzeti alkotmányos rendszerével és az ezen rendeletben foglalt követelményekkel összhangban – az ezen rendeletben előírt szabályozási feladatokat az ellátásukra leginkább alkalmas hatóságokra ruházzák. Az adminisztratív terhek csökkentése érdekében a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy meglévő szervet jelöljenek ki, vagy a feladatokat a 2014/61/EU irányelv alapján már kijelölt illetékes szervekre ruházzák. Az illetékes szervre vagy szervekre ruházott feladatokra vonatkozó információkat egy egyablakos információs ponton keresztül rendelkezésre kell bocsátani, és be kell jelenteni a Bizottságnak, kivéve, ha erre a 2014/61/EU irányelv alapján már sor került. A tagállamok arra vonatkozó mérlegelési jogköre, hogy az egyablakos információs pont feladatainak ellátására egynél több illetékes szervet jelölnek ki, nem befolyásolhatja azon képességüket, hogy e feladatokat hatékonyan elvégezzék.

(68)

A kijelölt nemzeti vitarendezési testületnek és az egyablakos információs pont feladatait ellátó illetékes szervnek biztosítania kell az érintett felekkel szembeni pártatlanságot, függetlenséget és a felektől való szervezeti elkülönítést, jogköreit pártatlanul, átláthatóan és kellő időben kell gyakorolnia; valamint rendelkeznie kell a megfelelő hatáskörökkel és erőforrásokkal. A nemzeti vitarendezési testületeknek függetlenül és objektíven kell eljárniuk, az eléjük terjesztett viták eldöntése során pedig nem kérhetnek vagy fogadhatnak el utasításokat más testülettől.

(69)

A tagállamoknak megfelelő, hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat kell előírniuk az e rendeletnek vagy az illetékes szervek által elfogadott kötelező erejű határozatnak való meg nem felelés esetére, ideértve azokat az eseteket is, amikor a hálózatüzemeltető vagy a közszférabeli szervezet az egyablakos információs ponton keresztül tudatosan vagy súlyosan gondatlanul ad félrevezető, téves vagy hiányos információkat.

(70)

Mivel e rendelet céljait, nevezetesen a rendkívül nagy kapacitású hálózatok fogadására alkalmas fizikai infrastruktúra Unió-szerte történő, a belső piac működését előmozdító módon való kiépítésének elősegítését a tagállamok a fennálló eltérő megközelítések és a 2014/61/EU irányelv lassú és nem hatékony átültetése miatt nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a hálózatkiépítés léptéke és a szükséges beruházások mértéke miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az EUSZ 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(71)

Ez a rendelet nem érinti a tagállamoknak a nemzetbiztonság védelmével kapcsolatos felelősségét és az egyéb alapvető állami funkciók védelmére vonatkozó hatáskörét, különösen a közbiztonságot, a területi integritást és a közrend fenntartását illetően.

(72)

E rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és figyelembe veszi az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket. Így különösen, e rendelet a magánélethez és az üzleti titkok védelméhez való jog, a vállalkozás szabadsága, a tulajdonhoz való jog és a hatékony jogorvoslathoz való jog maradéktalan tiszteletben tartásának biztosítására törekszik. E rendeletet az említett jogokkal és elvekkel összhangban kell alkalmazni.

(73)

Ez a rendelet a 2014/61/EU irányelv hatálya alá tartozó valamennyi területet érintően tartalmaz rendelkezéseket, ezért az említett irányelvet hatályon kívül kell helyezni. Tekintettel azonban arra, hogy az átláthatóságra, az engedélyezési eljárásokra, az épületen belüli fizikai infrastruktúrára és az egyablakos információs pontok digitalizációjára vonatkozó egyes szabályok alkalmazása későbbi időpontban kezdődik, a 2014/61/EU irányelvben meghatározott egyes szabályoknak mindaddig hatályban kell maradniuk, amíg e rendelet megfelelő szabályai alkalmazandóvá nem válnak. Például a hálózatüzemeltetőknek és a közszférabeli szervezeteknek a 2014/61/EU irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében és 4. cikkének (3) bekezdésében, valamint a 4. cikke (4) bekezdésének első mondatában előírtak szerint egy egyablakos információs ponton keresztül továbbra is rendelkezésre kell bocsátaniuk a meglévő fizikai infrastruktúrára vonatkozó információkat annak érdekében, hogy azok azonnal hozzáférhetők legyenek mindaddig, amíg e rendelet vonatkozó rendelkezései alkalmazandóvá nem válnak.

(74)

Az e rendelet hatálybalépésének időpontja és az alkalmazásának kezdőnapja közötti tizennyolc hónapos időszak célja, hogy elegendő idő álljon a tagállamok rendelkezésére annak biztosítására, hogy nemzeti jogszabályaik ne akadályozzák e rendelet egységes és hatékony alkalmazását. Az alkalmazás említett kezdőnapjától eltérve, annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamoknak elegendő idejük legyen új rendszerek bevezetésére és az e rendelet által bevezetett új szabályoknak való megfelelésre, egyes – a meglévő fizikai infrastruktúra és a tervezett építési munkák átláthatóságára, az egyablakos információs pontok digitalizációjára és azoknak az engedélyezési eljárások egyszerűsítésében betöltött szerepére, valamint az épületen belüli fizikai infrastruktúrára vonatkozó – szabályokat egy későbbi időponttól kezdve kell alkalmazni. Például az új és a jelentős felújítás alatt álló épületeknek az optikai technológia fogadására kész, épületen belüli fizikai infrastruktúrával és épületen belüli optikai kábelezéssel való felszerelésére vonatkozó kötelezettséget e rendelet hatálybalépésének napjától számított 21 hónap elteltének napjától kötelezővé kell tenni, a közszférabeli szervezeteknek pedig a meglévő fizikai infrastruktúrára vonatkozó információkat az e rendelet hatálybalépésének napját követő 24 hónap elteltének napját követően kell egy egyablakos információs ponton keresztül elektronikus formában rendelkezésre bocsátaniuk, míg a hálózatüzemeltetőkre továbbra is alkalmazni kell ugyanezt a kötelezettséget, amely rájuk nézve a 2014/61/EU irányelvvel összhangban már eddig is alkalmazandó volt. Ezen túlmenően, jóllehet a tervezett építési munkákkal kapcsolatos minimális információkra, köztük a munkák georeferenciával ellátott helyére vonatkozó átláthatósági rendelkezések esetében hosszabb időszakra – az e rendelet hatálybalépésének napját követő legfeljebb 24 hónapra – van szükség annak lehetővé tétele érdekében, hogy a tagállamok biztosítsák, hogy az érintett egyablakos információs pontok rendelkezésre bocsássák a megfelelő digitális eszközöket, a 2014/61/EU irányelv 6. cikkének (1), (2) és (3) bekezdése értelmében a meglévő egyablakos információs pontok továbbra is használhatók maradnak. Ugyanez vonatkozik a tagállamokban a 2014/61/EU irányelv 6. cikkének (5) bekezdése alapján meghatározott, vonatkozó kivételekre is. A tagállamoknak az egyes rendelkezések alkalmazásának kezdetéig vissza kell vonniuk az e rendelettel átfedésben lévő vagy azzal ellentétes nemzeti rendelkezéseket. Ami új jogszabályok ezen időszak alatti elfogadását illeti, az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdéséből következik, hogy a tagállamok kötelesek lojálisan együttműködni egymással, és tartózkodniuk kell minden olyan intézkedéstől, amely ellentétes a jövőbeli uniós jogszabályokkal.

(75)

Az (EU) 2018/1971 európai parlamenti és tanácsi rendelet (18) többek között – az (EU) 2015/2120 európai parlamenti és tanácsi rendelet (19) módosítása révén – intézkedéseket vezetett be az EU-n belüli hírközlési szolgáltatások kiskereskedelmi díjának szabályozására. Ezen intézkedések célja annak biztosítása, hogy a fogyasztókkal szemben ne számítsanak fel túlzott díjakat olyan számfüggő személyközi kommunikációs szolgáltatások igénybevételéért, amelyek a belföldi szolgáltatójuk szerinti tagállamban indulnak és egy másik tagállamban vezetékes vagy mobil hívószámon végződnek. Az arányosság elvével összhangban az intézkedések nem lépték túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket. Az intézkedések 2019. május 15-én léptek hatályba ötéves időtartamra, azaz 2024. május 14-ig. Konkrétan, az (EU) 2018/1971 rendelet bevezette az (EU) 2015/2120 rendeletbe az EU-n belüli szabályozott hírközlési szolgáltatások és a számfüggő személyközi kommunikációs szolgáltatás fogalommeghatározását, módosította az (EU) 2015/2120 rendeletet azáltal, hogy megállapította az EU-n belüli hírközlési szolgáltatások kiskereskedelmi díjait, és előírta, hogy az említett kiskereskedelmi díjak 2024. május 14-én hatályukat vesztik.

(76)

A 2019. május 15-én valamennyi tagállamban hatályba lépett kiskereskedelmi árplafonok olyan szinten kerültek meghatározásra, amely lehetővé tette, hogy a nyilvánosan elérhető, számfüggő személyközi hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók költségei megtérüljenek, ezáltal biztosítva a beavatkozás arányosságát mind a mobilhívások, mind pedig a vezetékes hívások piacán. Ezenkívül a nemzeti szabályozó hatóságok jogosultak voltak és továbbra is jogosultak arra, hogy egy nyilvánosan elérhető, számfüggő személyközi hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltató kérésére eltérést engedélyezzenek abban az esetben, ha az intézkedések őt az uniós szolgáltatók többségénél lényegesen nagyobb mértékben érintenék.

(77)

A Bizottság 2023. május 15-én közzétett egy szolgálati munkadokumentumot az (EU) 2018/1971 rendelet EU-n belüli hírközlési szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazásáról, valamint egy Eurobarométer felmérési jelentést az Unión belüli nemzetközi hírközlési szolgáltatásokról (a továbbiakban: 2022. évi Eurobarométer-jelentés). A Bizottság a szabályok végrehajtásának folyamatos nyomon követése és az érdekelt felekkel folytatott eszmecserék alapján, valamint a BEREC-nek az EU-n belüli hírközlési szolgáltatások szabályozásáról szóló véleményére (a továbbiakban: a BEREC véleménye) figyelemmel értékelte az intézkedések hatását. Mind a Bizottság értékelő jelentése, mind a 2022. évi Eurobarométer-jelentés eredményei azt mutatják, hogy az uniós szabályok hatékonynak és arányosnak bizonyultak. Az intézkedések jelentősen csökkentették az EU-n belüli hírközlési szolgáltatások kiskereskedelmi árait. A BEREC véleményéből és a 2022. évi Eurobarométer-jelentésből származó adatok alapján a legtöbb tagállamban jelentős számú fogyasztó részesült az intézkedések előnyeiből, egy részük azonban továbbra is hagyományos hírközlési szolgáltatásokat, például telefonhívásokat és SMS-üzeneteket használ az EU-n belüli hírközlési szolgáltatások céljára, és e fogyasztók többnyire telefonon kommunikálnak, annak ellenére, hogy egyre több fogyasztó fér hozzá számfüggetlen személyközi hírközlési szolgáltatásokhoz az EU-n belüli hírközlési szolgáltatásokkal kapcsolatos igényeik kielégítésére. Ez a helyzet az 55 éves vagy annál idősebb polgárok esetében.

(78)

Ezenkívül a kiskereskedelmi árplafonok nem eredményezték az EU-n belüli hírközlési szolgáltatások volumenének növekedését, és úgy tűnik, hogy nem is gyakoroltak jelentős negatív hatást a szolgáltatókra. Az intézkedések hatálybalépése óta egyetlen nyilvánosan elérhető, számfüggő személyközi hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltató sem kért eltérést. Emellett az elektronikus hírközlési piacnak és annak infrastruktúrájának jövőjéről szóló, 2023. május 19-én lezárult feltáró konzultáció eredménye megerősíti, hogy szükség van a meglévő intézkedések meghosszabbítására.

(79)

Tekintettel arra, hogy az EU-n belüli hírközlési szolgáltatások nagykereskedelmi árai nincsenek szabályozva, és a tranzitköltségek nem átláthatók, ebben a szakaszban nem zárható ki, hogy a kiskereskedelmi árak az intézkedések azonnali megszüntetése esetén emelkednének, és előfordulhat, hogy a fogyasztók az EU-n belüli hírközlési szolgáltatások tekintetében rendkívül magas árakkal szembesülnének. Ezért ez a rendelet bevezet egy olyan rendelkezést, amely úgy módosítja az (EU) 2015/2120 rendeletet, hogy meghosszabbítja annak 5a. cikke (1) bekezdésének az alkalmazását.

(80)

Tekintettel azonban arra a célkitűzésre, hogy meg kell szüntetni az EU-n belüli hírközlési szolgáltatások tekintetében alkalmazott díjak, valamint a belföldi hanghívások (vezetékes és mobil) és SMS-üzenetek tekintetében alkalmazott díjak közötti kiskereskedelmi árkülönbségeket, azokat a szolgáltatókat, amelyek önként úgy döntenek, hogy nem alkalmaznak többletdíjakat az EU-n belüli hírközlési szolgáltatásokra, a méltányos használatra vonatkozó feltételek mellett 2025. január 1-jétől mentesíteni kell a maximális kiskereskedelmi árak alkalmazása alól, hogy a fogyasztók hamarabb élvezhessék a belföldi és az EU-n belüli hírközlési szolgáltatások azonos kiskereskedelmi ára kínálta előnyöket. A méltányos használatra vonatkozó feltételeket végrehajtási jogi aktusban kell meghatározni, amelyet a Bizottságnak – a BEREC-cel folytatott konzultációt követően – 2024. december 31-ig kell elfogadnia.

(81)

Második lépésként a szolgáltatók 2029. január 1-jétől nem számíthatnak fel eltérő kiskereskedelmi árakat a belföldi és az EU-n belüli hírközlési szolgáltatásokért. A szolgáltatók ezen intézkedés betartására vonatkozó kötelezettségének feltétele azonban az, hogy elfogadásra kerülnek bizonyos biztosítékok a szolgáltatók számára a fenntarthatósággal, a méltányos használattal és a csalás elleni intézkedésekkel kapcsolatban. A Bizottságnak 2028. június 30-ig végrehajtási jogi aktus útján el kell fogadnia ezeket a biztosítékokat.

(82)

Ezen túlmenően az EU-n belüli hírközlési szolgáltatásokra vonatkozó kiskereskedelmi többletdíjak 2029. január 1-jétől kezdődő teljes körű fokozatos megszüntetését megelőzően el kell végezni az EU-n belüli hírközlési szolgáltatásokra vonatkozó szabályok felülvizsgálatát, amit a Bizottságnak – a BEREC-cel folytatott konzultációt követően – 2027. június 30-ig kell végrehajtania.

(83)

A felülvizsgálat részeként a Bizottságnak a BEREC támogatásával értékelnie kell az új intézkedéseknek a fogyasztókra és a szolgáltatókra gyakorolt hatását, figyelembe véve a piaci dinamika alakulását is. Az értékelésnek ki kell terjednie a következőkre: a nagykereskedelmi költségek alakulása, az EU-n belüli hírközlési szolgáltatások kiskereskedelmi árai tekintetében megfigyelhető tendenciák, a fogyasztói preferenciák alakulása, a számfüggetlen személyközi hírközlési szolgáltatások nyújtásának nemzeti piacaira, különösen a fogyasztókkal szemben felszámított kiskereskedelmi árakra gyakorolt lehetséges hatás, az intézkedéseknek a szolgáltatók bevételeire gyakorolt lehetséges hatása, az EU-n belüli hírközlési szolgáltatások bármely alternatívája igénybevételének mértéke, rendelkezésre állása és versenyképessége és az EU-n belüli hírközlési szolgáltatásokra vonatkozó díjcsomagok alakulása.

(84)

Az értékelés lesz az alapja annak, hogy a Bizottság 2028. június 30-ig elfogadja azt a végrehajtási jogi aktust, amelyben meghatározza a szolgáltatók számára a fenntarthatósággal, a méltányos használattal és a csalás elleni intézkedésekkel kapcsolatos biztosítékokat. Alapul szolgálhat továbbá a Bizottság arra vonatkozó esetleges jogalkotási javaslatához is, hogy szükség szerint módosítsa az intézkedéseket.

(85)

Az EU-n belüli hírközlési szolgáltatásokra vonatkozó szabályok hatására vonatkozó adatok összegyűjtése, e hatás nyomon követése, felülvizsgálata és az arról való jelentéstétel céljából a Bizottságnak, a BEREC-nek, a nemzeti szabályozó hatóságoknak és adott esetben más érintett illetékes hatóságoknak bizalmasan kell kezelniük a szolgáltatók által megosztott üzleti titkokat és egyéb bizalmas információkat. A bizalmas információk védelme azonban nem akadályozhatja meg az illetékes nemzeti hatóságokat abban, hogy kellő időben megosszák ezeket az információkat.

(86)

Az arányosság elvével összhangban helyénvaló korlátozni az EU-n belüli hírközlési szolgáltatásokra vonatkozó, e rendelettel bevezetett intézkedések időbeli hatályát, mégpedig úgy, hogy az 2032. június 30-án járjon le. A meghosszabbítás várhatóan lehetővé fogja tenni, hogy a Bizottság összegyűjtse és megvizsgálja az intézkedések hatásának értékeléséhez szükséges adatokat, ugyanakkor pedig azt is biztosítani fogja, hogy a kiszolgáltatott fogyasztók védelmet élvezzenek az EU-n belüli hírközlési szolgáltatások potenciálisan túlzott áraival szemben. Az intézkedések hatályvesztése egybeesik az (EU) 2022/612 európai parlamenti és tanácsi rendelet (20) hatályvesztésének időpontjával.

(87)

E rendeletnek – az abban előírt intézkedések mielőbbi alkalmazásának lehetővé tétele érdekében – az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon kell hatályba lépnie,

1.

„hálózatüzemeltető”:

2.

„közjogi intézmény”: olyan intézmény, amelyre a következők mindegyike jellemző:

3.

„közszférabeli szervezet”: az állam, regionális vagy helyi hatóság, közjogi intézmény, illetve egy vagy több ilyen hatóság, vagy egy vagy több ilyen közjogi intézmény által létrehozott társulás;

4.

„fizikai infrastruktúra”:

A kábelek – a sötétszálat is beleértve –, valamint az (EU) 2020/2184 európai parlamenti és tanácsi irányelv (21) 2. cikkének 1. pontjában meghatározott, emberi fogyasztásra szánt víz szállítására használt hálózati elemek e rendelet értelmében nem minősülnek fizikai infrastruktúrának;

5.

„építési munkák”: olyan építési vagy közműépítési munkák, amelyek összességében vett eredménye önmagában alkalmas valamely gazdasági vagy műszaki funkció ellátására, és amely egy fizikai infrastruktúra legalább egy elemét magában foglalja;

6.

„épületen belüli fizikai infrastruktúra”: a végfelhasználói helyen található fizikai infrastruktúra vagy létesítmény, ideértve a vezetékes, illetve a vezeték nélküli hozzáférési hálózatok fogadására szánt, közös tulajdonban lévő elemeket is, amennyiben ezek a hozzáférési hálózatok alkalmasak elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtására és az épület hozzáférési pontjának a hálózat végpontjával való összekapcsolására;

7.

„épületen belüli optikai kábelezés”: a végfelhasználói helyen található optikai kábelek, ideértve a közös tulajdonban lévő elemeket is, amelyek az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtását és az épület hozzáférési pontjának a hálózat végpontjával való összekapcsolását szolgálják;

8.

„optikai technológia fogadására kész, épületen belüli fizikai infrastruktúra”: optikai szálas elemek fogadására szánt, épületen belüli fizikai infrastruktúra;

9.

„jelentős felújítási munkák”: a végfelhasználói helyen végzett olyan építési munkák, amelyek magukban foglalják az épületen belüli teljes fizikai infrastruktúra vagy annak jelentős része szerkezeti változtatásait, és a nemzeti joggal összhangban építési engedélyt igényelnek;

10.

„engedély”: egy vagy több illetékes hatóság egyidejűleg vagy egymást követően hozott kifejezett vagy hallgatólagos határozata vagy határozatai, amelyeket a nemzeti jog megkövetel ahhoz, hogy egy vállalkozás a rendkívül nagy kapacitású hálózatok elemeinek kiépítéséhez szükséges építési munkákat végezhessen;

11.

„hozzáférési pont”: az épületen belül vagy kívül elhelyezkedő, a nyilvános elektronikus hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy ilyen hálózatok szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozások számára hozzáférhető azon fizikai pont, amely lehetővé teszi az optikai technológia fogadására kész, épületen belüli infrastruktúrához való csatlakozást;

12.

„szolgalmi jogok”: az (EU) 2018/1972 irányelv 43. cikkének (1) bekezdésében említett, valamely üzemeltető számára megadott azon jogok, amelyek alapján az köztulajdonban vagy magántulajdonban lévő ingatlanon, ilyen ingatlan felett vagy alatt eszközöket telepíthet abból a célból, hogy rendkívül nagy kapacitású hálózatokat építsen ki a kapcsolódó eszközökkel együtt.

1.

A 2. cikk az alábbi pontokkal egészül ki:

(*1)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1972 irányelve (2018. december 11.) az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex létrehozásáról (HL L 321., 2018.12.17., 36. o.).” "

2.

Az 5a. cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

3.

A szöveg az alábbi cikkel egészül ki:

4.

A 10. cikk (5) bekezdésében a „2024. május 14-én” dátum helyébe a „2032. június 30-án” dátum lép.